Ne ott nyaraljon, ahol mindenki más!

A science fiction műfaja egyedülálló lehetőséget nyújt, hogy olyan világokba látogassunk, ahová a valóságban esélyünk sincs eljutni. De mi alapján válasszuk ki, hova utazzunk? A választék óriási – térben és időben egyaránt. Hogy ne legyen zavarban, ha felbukkan a háza előtt egy űrhajó, vagy a Doki a DeLoreannel, kiválogattunk tíz pompás úti célt. Száguldozhat Bruce Willisszel egy légitaxiban, kezdeményezhet pisztolypárbajt egy robotcowboyjal, vagy simogathat dinoszauruszokat. Még azt is mérlegre tesszük, vajon a Star Trek vagy a Star Wars a biztonságosabb univerzum egy turista számára.

10. Kupolaváros (Logan futása, 1976)

A sci-fi filmek jókora hányadát teszik ki a disztópiák, márpedig ezek közül kevés az olyan, ahová szívesen ellátogatna az ember: a való világban sem élnék totalitárius államban, hát még egy képzeletbeliben. A Logan világa ehhez képest egész tetszetős puha diktatúrát ábrázol: a 23. századi emberek egy világméretű katasztrófát követően kupolák alá költöztek – amolyan gigantikus plázák vagy wellnessközpontok ezek, csak több bennük a zöldfelület.

Logan futása Forrás: Mokép

Mindenki szép és fiatal, senki nem szenved hiányt semmiben. Tétlen henyéléssel tölthetjük az időnket: napközben a medencében ejtőzünk, este meg házhoz rendelhető az alkalmi szexpartner. Az egyetlen hátrány: a 30. életévünk betöltésekor rituálisan kivégeznek, és aki szökni próbál, lepuffantják. Pár hét után valószínűleg üvöltve menekülnék az unalom és az élvhajhászással leszedált, együgyű fiatalok elől, de egy hosszú hétvégére talán befizetnék.

9. London, sárkányokkal (2020: A tűz birodalma, 2002)

A disztópiáknál csak a posztapokaliptikus világok az elrettentőbbek, a túlélési esélyeink általában a nullával egyenlőek, és voltaképp mindegy is, hogy albínó martalócok vagy elkorcsosult kannibálok törnek-e az életünkre. Ha mégis muszáj választani, akkor szeretnék valami lenyűgözőt látni a szenvedések közepette. Mondjuk, sárkányokat.

2020: A tűz birodalma Forrás: InterCom

Ezek nem az Így neveld a sárkányod bűbájos mesefigurái: vérengző, szelídíthetetlen szárnyas rettenetek köröznek a felperzselt London felett. Nem egy életbiztosítás, és sárkánytűzben elégni ugyanakkora szívás, mint zombitámadás áldozatául esni, de egy fokkal azért mégiscsak menőbb. Az esélyeinket javítja, hogy Matthew McConaughey tankkal és helikopterrel védelmez minket, Christian Bale pedig Star Wars-os mesékkel gondoskodik a szórakoztatásunkról. Pluszpont: soha többet nem kell költenünk fűtésre.

8. Holnapolisz (Holnapolisz, 2015)

Holnapolisz – mind a film, mind a város – eleinte varázslatos élményekkel kecsegtet, aztán délibábnak bizonyul, nem váltja be a hozzá fűzött ígéretet. Az első tíz percben megismert, retro-futurisztikus alternatív univerzum azonban még ezzel együtt is előkelő helyet foglalna el a vakációs bakancslistámon, meg tudom érteni, hogy George Clooney figurája egész életében ezt az álmot hajszolja.

Holnapolisz Forrás: Forum Hungary

A város a feltalálók paradicsoma, az az ideál testesül meg benne, ahogy a hatvanas-hetvenes évek embere álmodta meg a jövőt: csővasutak, rakétatáskák, óriásrobotok, szupersztrádák, szikrázó felhőkarcolók, a gravitációra fittyet hányó uszodák. Itt még esélyünk is van, hogy megközelítőleg hasonló élményben legyen részünk, hiszen a film egy Disney-attrakción alapul. Ha minden igaz, idén eljutok Párizsba: a helyi Disneylandet kihagyom, de az Eiffel-toronynál mindenképp tesztelem majd, átalakítható-e űrhajóvá. Egy próbát megér.

7. A 23. századi New York (Az ötödik elem, 1997)

Jövőre lesz húsz éve, hogy bemutatták a mozikban Luc Besson sci-fi őrületét, és egy cseppet sem fogott rajta az idő: a nagyszerű francia képregényrajzolók (Moebius, Jean-Claude Mézières) által megálmodott látványvilág, valamint Jean Paul Gaultier hajmeresztő jelmezei a tipikusan sötét, noiros jövőkép helyett tarka, zsibongó forgataggá változtatták a 23. századot.

Az ötödik elem Forrás: UIP Dunafilm

A jövő persze most sem veszélytelen: hogy mást ne mondjak, egy gigászi fekete égitest közeledik a Föld felé, amely útközben bekebelez mindent, és még ennél is súlyosabb pusztítást képes végezni az, ahogy Chris Tucker párducmintás ruhában rikácsol. Ugyanakkor bármikor a légitaxinkba pottyanhat egy narancssárga hajú szépség, kék bőrű, csápos fejű operaénekesnők áriáznak, és az összkomfortosnak aligha nevezhető dobozlakásokat ellensúlyozza, hogy a mikróban egy másodperc alatt fenséges lakomát varázsolhatunk a tányérunkra.

6. A holofedélzet (Star Trek: Nemzedékek, 1994/Star Trek: Kapcsolatfelvétel, 1996)

A több mint 150 bolygóból álló Föderáció maga a megvalósult utópia. Jó, persze, az emberiség néha összerúgja a port a klingonokkal, a romulánokkal vagy más idegen fajokkal, és egyszer-egyszer a korrupció is felüti a fejét a Csillagflotta vezetőségében. Ám a Földön beköszöntött az általános jólét, a világgazdaság virágzik, megszűnik a pénzforgalom, és az ember azzal töltheti az idejét, hogy felfedezi a világűr legtávolabbi pontjait.

Star Trek: Kapcsolatfelvétel Forrás: UIP Dunafilm

Viszont ha egy csoda folytán az Enterprise-ra teleportálnék, az első utam a rekreációs holofedélzetre vezetne, a jövő interaktív mozijába, ahol kismillió szcenárió elevenedhet meg. Kormányozhatunk 19. századi vitorlást, de akár egy gengszterfilmes lebujban is múlathatjuk az időt. Az izgalmakat fokozza, hogy a beépített biztonsági protokoll az esetek többségében meghibásodik. Jellemző: ahelyett, hogy leszállnék egy idegen bolygóra, inkább bevackolom magam egy virtuális valóságba. Kár belém az űrutazás.

5. Manhattan (Menekülés New Yorkból, 1981)

Na de elég az utópiákból: John Carpenter mocskos, gonosz, vércinikus sci-fijében, amit a Watergate-botrány okozta kiábrándulás szült, senki nem engedheti meg magának a luxust, hogy mindenféle holofigurákkal bohóckodjon. Ez egy kemény, kegyetlen világ, ahol elharapódzott a bűnözés. Alighanem kevesen vágynak efféle helyre, pedig néha kell egy kis veszély az életünkbe.

Menekülés New Yorkból Forrás: Mokép

Veszély pedig csőstül akad ebben az 1997-es Manhattanben, amelyet a kormány fallal övezett börtönszigetté alakított. Odabent a legveszedelmesebb bűnözők kezében a hatalom, farkastörvények uralkodnak, bandák garázdálkodnak. Van viszont stílusuk, ami nem utolsó szempont: hülye lennék nem elszegődni Isaac Hayes mellé, aki csillárokkal feltuningolt limóval járja a várost, és gladiátorviadalokat rendez. Csak arra kell ügyelni, hogy a nézőtéren legyünk, ne a küzdőtéren, és nyugodt szívvel kivetkőzhetünk emberi mivoltunkból.

4. Délosz (Feltámad a Vadnyugat, 1973)

Ha megkérdezik tőlem, mi a kedvenc filmem, nagy eséllyel hamarabb vágom rá A hét mesterlövész-t, mint mondjuk A keresztapá­-t vagy a Ponyvaregény-t; gyerekkoromban rengeteget álmodoztam arról, milyen érzés lenne, ha engem is beválogattak volna a legendás fegyverforgatók csapatába.

Feltámad a Vadnyugat Forrás: Mokép

Michael Crichton filmje megvalósítja ezt a gyerekkori álmomat. A Délosz nevű, high-tech, androidokkal benépesített kalandparkban napi 1000 dollárért három, más-más történelmi korszakba vezető szekció várja a látogatókat, többek közt egy vadnyugati kisváros, ahol magával Yul Brynner A hét mesterlövész-beli karakterével vívhatunk pisztolypárbajt. A robot sajnos meghibásodhat, ez esetben éles lőszerrel fog vadászni ránk. A magam részéről vállalnám a kockázatot.

3. Jasper erdei házikója (Az ember gyermeke, 2006)

Az utolsó hely, ahová épeszű ember önszántából időutazna, Az ember gyermeke világa: az emberiséget kihalás fenyegeti, mert csaknem húsz éve nem született gyerek, és Nagy-Britanniában tombol a diktatúra. Csak hogy érzékeltessem, milyen engesztelhetetlenül nyomasztó Alfonsó Cuarón apokaliptikus jövőképe: a film első öt percében bomba robban egy zsúfolt kávézóban, ártatlan civilek tucatjaival végez, és ez a szelídebb jelenetek egyike.

Az ember gyermeke Forrás: UIP Dunafilm

Van azonban egy szeglete ennek a sivár világnak, amely élvezetesebb, mint bármi más a listán. Egy vidéki erdő mélyén lakik ugyanis a hippi Jasper (Michael Caine), egy nyugdíjas karikaturista, aki suttyomban füvet termeszt, és az ajtaja mindig nyitva áll a barátai előtt. (Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy a barátai vagyunk.) Lehetséges közös programok: betépés, filozofálás, léggitározás Aphex Twin-számokra, fingós poénok. Így talán elviselhető a világvége.

2. Réges-rég, egy messzi-messzi galaxis (Star Wars: Egy új remény, 1977 stb.)

Arra a kérdésre, hogy „ön melyik fiktív univerzumba szeretne retúrjegyet váltani”, tízből kilenc sci-fi rajongó biztosan az első között dobná be a Csillagok háborújá-t. Pedig ha jobban belegondolunk, egyik bolygó sem turistaparadicsom, ott lakni meg pláne borzalmas lehet: választhatunk, hogy sivatagban szomjazunk (Tatooine, Jakku), halálra fagyunk (Hoth), mocsárgőzbe fulladunk (Dagobah), netán emberevő szőrmókok sütögetnek nyárson (Endor). Még egy városi civilizáció sem garancia, hisz bármikor kilőhet az űrből egy arra tévedő Halálcsillag.

Csillagok háborúja Forrás: InterCom

Oké, szóval egyik bolygón sem fogunk letelepedni. Ettől még kár volna veszni hagyni a lehetőséget, hogy bejárhatjuk a galaxist. Pár nap városnézés a Naboo-n, kocsmatúra Mos Eisley érintésével, a macskajajt kipihenjük a Bespinen, végül kultúrprogram a Coruscant bolygóméretű metropoliszában. Netán nincs minderre pénzünk? A jó hír az, hogy bármikor felcsaphatunk csempésznek: elég egy csotrogány, egy hű másodpilóta meg némi tehetség a fejvadászok kicselezéséhez, és lábaink előtt hever az egész világ.

1. Jurassic Park (Jurassic Park, 1993)

Rég nem hiszek már a Télapóban. A szerelem is halott, amióta Andrew Garfield és Emma Stone szakítottak. Abban viszont titkon mind a mai napig reménykedek, hogy egy nap majd méltóságteljesen elvonul előttem egy életnagyságú, kifejlett dinoszaurusz. Nekem ugyan ne szúrja ki senki a szemem természettudományi múzeumban kiállított csontvázakkal: hús-vér Triceratopst akarok látni, és punktum.

Jurassic Park Forrás: UIP Dunafilm

Felelőtlenség? Persze, hogy az. Azok kedvéért, akik már csak halványan emlékeznek Spielberg örökérvényű meséjére, tavaly a Jurassic World szemléltette, hová vezetett volna, ha annak idején a tervek szerint megnyitják a Nublar-szigeten az Őslényparkot. (Spoiler: katasztrófához.) Sebaj. Papolhat nekem Jeff Goldblum a káoszelméletről. Az orrom alá dörgölheti bárki a Jurassic Park tanulságát, nevezetesen, hogy aki a sorsot kísérti, az egy T-Rex állkapcsa közt végzi. Gondolkodás nélkül megvásárolnám a belépőjegyet.