A Pál utcai fiúktól a Testről és lélekrőlig

Testről és lélekről

Magyarország 1965 óta folyamatosan nevez a legjobb idegen nyelvű film kategóriájába. Eddig 10 magyar nagyjátékfilmes jelölésből két díj született, de van rövidfilmes és animációs Oscar-díjunk is. Ráadásul a Hollywoodba vándorolt magyarok is sokszor nyertek.

1960-ban is volt magyar Oscar. Az 1906-ban, Budapesten született Alexandre Trauner (Trau Sándor) kalandos úton jutott el a festőművészettől a díszlettervezésig. A festészetet többek között Rippl-Rónai Józseftől és Csók Istvántól tanulta, első filmdíszletét Luis Bunuel Aranykor című filmjéhez készítette, de nem csak az avantgárdban jeleskedett, nélküle elképzelhetetlen lett volna a harmincas évek francia költői realizmusa, olyan filmekkel mint a Ködös utak vagy a Mire megvirrad.

Ráadásul nem kevés szerepe van abban, hogy a franciák számára megmaradt a harmincas évek Párizsa: a későbbi nagyszabású bontások és átépítések miatt szinte már csak a magyar származású barátaival (Brassaïval és André Kertésszel) készített fotográfiáiról és Trauner díszleteiből tudható, milyen is volt akkor a francia főváros.

A Legénylakás híres irodai díszlete Forrás: AFP

Alexandre Trauner 1955-ben ismerkedett meg Billy Wilder osztrák származású amerikai filmrendezővel, akinek Legénylakás című romantikus vígjátékához készített látványterveiért Trauner megkapta az Oscar-díjat.

Zsigmond Vilmos 1978-ban kapott Oscar-díjat a Harmadik típusú találkozások című Steven Spielberg sci-fi fényképezéséért.

Az operatőr a díjátadón nem feledkezett meg a magyar operatőri iskoláról.

Köszönöm ennek az országnak, az amerikai embereknek, hogy második életet adtak nekem. Szeretném megköszönni a mestereimnek: Illés György, Bojkovszky Béla és Badal János"

-- mondta beszédében az Amerikába emigrált operatőr.

Zsigmond Vilmos 1955-ben végzett a legendás operatőr és csodálatos pedagógus, Illés György osztályában, ahol Bojkovszky Béla világosító mester és Badal János operatőr is a mesterei voltak (Badal János fényképezte a Bakaruhában című filmet, később Jean Badalként ő fényképezte Woody Allen első filmjét, Marcel Carné és Fred Zinnemann operatőre volt, és olyan filmek operatőre volt, mint Jacques Tati által rendezett Playtime). Zsigmond Vilmos több főiskolai társával és Badal Jánossal megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel – táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot. A felvételek bejárták a világsajtót, Zsigmondnak és a szintén a világhírűvé vált Kováccsal óriási szerepe volt abban, hogy a világ tudomást szerzett a budapesti eseményekről.

Zsigmond Vilmost egyébként a Spielberg-film után még háromszor jelölték Oscarra, a filmtörténelem egyik legnagyobb filmje, A szarvasvadász fényképezéséért, majd A folyóért, végül 2007-ben egy Brian De Palma-filmért.