Feleségeket, anyákat csap be a szélhámos, mégis szimpatikus

apró mesék
Vágólapra másolva!
Március 14-től látható a mozikban az Apró mesék, Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező első közös mozifilmje olyan népszerű tévés produkciók után, mint A berni követ, a Félvilág és az Örök tél. A II. világháború után játszódó filmben Szabó Kimmel Tamás főhőse úgy próbál túlélni Budapesten, hogy olyan apróhirdetésekre jelentkezik, amikben nők keresik férjeiket vagy fiaikat, akik nem tértek haza a háborúból. Azt hazudja, hogy együtt szolgált a keresett férfival, és cserébe elfogadja a hirdető vendéglátását. Számításait Kerekes Vica karaktere húzza keresztül, aki szintén hiába várja férjét (Molnár Levente).  
Vágólapra másolva!

Origo: A filmből kiderül, hogy a II. világháború után sokan apróhirdetésben keresték szeretteiket. Mennyi valóságalapja van a filmbeli történetnek?

Köbli Norbert: Az I. és a II. világháború után is tele voltak az újságok ilyen apróhirdetésekkel, és amikor ezeket olvastam, belegondoltam, hogy milyen lehetett ezekre jelentkezni. Ki jelentkezett, és mit mondott? És ha valaki csak hazudta, hogy együtt szolgált a hirdető férjével vagy fiával? Miért hazudna ilyet bárki? Ebből nőtt ki a szélhámos karaktere. A főhős született meg először, a történet csak utána. Az érdekelt, hogy milyen bajba tud keveredni egy ilyen csaló, mi lehet az irónia a sorsában? A vizsga idején írtam a történet első változatát, amiben végül kiderült, hogy a megfigyelőt is megfigyelik, az Apró mesék-ben pedig a csalót csapják be.

Origo: Kegyes hazugság a főhős meséje, vagy csak a jutalom motiválja?

Szász Attila: Morálisan megkérdőjelezhetőek a tettei. Antihőst akartunk, a szerepre pedig olyan színészt, aki az első pillanattól szimpatikussá teszi. Építettünk a szélhámosfilmek hagyományaira is, amikben szokás a csalónak drukkolni, még ha el is ítéljük, amit tesz.

K. N.: A tesztvetítéseken megkaptuk, hogy túl ellenszenves, különösen egy jelenet miatt, amit aztán kivágtunk. Egy kisgyerekes anyától fogadott el pénzt, pedig látta, hogy a gyerek éhezik. Pillanatnyi zavar látszódott az arcán, de gyorsan túltette magát rajta.

Szász Attila és Köbli Norbert Fotó: Csudai Sándor - Origo

Origo: A főhős történetmesélő, Önökhöz hasonlóan. Alteregó a karakter?

K.N.: A történet megírásakor az is érdekelt, hogy mire használjuk a meséket a hétköznapi életben. Ami pedig a film stílusát illeti, amikor először mutatjuk meg vizuálisan a főhős hazugságát, egy végtelen hómezővel kezdünk, amiből aztán két ember bontakozik ki. Ez a hómező számomra egy üres lap, amit meg kell tölteni történettel. Eredetileg ezzel a képpel kezdődött volna a film, de végül a vágás során későbbre került.

SZ.A.: Meg akartuk lepni a közönséget azzal, hogy az első jelenetről kiderül, hogy hazugság. Viszont a tesztvetítéseken azt tapasztaltuk, hogy a nézők készpénznek vették, hogy mindez megtörténik, és nem tudták úgy nézni a filmet, hogy ez csak mese volt. Fel kellett vezetni, hogy ez csak fikció, egy kicsit segíteni a nézőnek. Fontos tanulság volt, hogy a néző esetleg nem tudja utólag átállítani a fejében a nyitójelenetről kialakult benyomását, és csak akkor fogadja el fikciónak, ha elég stilizált, ez viszont azért nem működött, mert így meg azt sugalljuk, hogy az egész film stílusa ilyen lesz.

Origo: Milyen műfajba sorolnák a filmet?

K.N.: Minden benne van, amin felnőttünk a nyolcvanas években. A tudatalattiban ezek éppúgy ott munkálnak, mint a valódi élményeink, olykor erősebben. Viszont ügyeltünk rá Attilával, hogy ne filmekben gondolkodjunk, hanem ösztönösen alkossunk. Analizálni ráérünk most, amikor a film már elkészült. Ami a történetet illeti, van benne western, Hitchcock, Spielberg, utóbbi mindkettőnknek kitörölhetetlen inspiráció. Engem megihletett a Tű a szénakazalban is, Donald Sutherland II. világháborús thrillere, és a Hideghegy Anthony Minghellától, akinek nagyon szeretjük a filmjeit, alulértékelt rendezőnek tartjuk.

SZ.A.: Minghella hatását én is azonnal éreztem a forgatókönyvön. Mintha egy best of válogatás lenne. A Hideghegy mellett van benne egy kevés A tehetséges Mr. Ripley-ből is, a szerelmi szálról pedig az Angol beteg juthat eszünkbe. Ami a műfajt illeti, utólag egyeztünk meg abban, hogy történelmi romantikus thrillerként kommunikáljuk a filmet, mert ez a három műfaj más-más közönségréteget szólít meg, és erősítik egymást. De ezzel nem hazudtunk, mindhárom műfaj ott munkál a filmben.

Kerekes Vica és Szabó Kimmel Tamás az Apró mesék-ben Forrás: Vertigo Média

Origo: Ha az I. világháború után is jelentek meg ilyen apróhirdetések, miért a másodikra esett a választásuk?

K.N.: Nagyon érdekelt ez az időszak, különösen a leostromolt, nagyhatalmak által megszállt Budapest. Carol Reed filmje, A harmadik ember ugyanekkor játszódik Bécsben, és nagyon izgalmasan mutatta be a korszakot. A budapestiek lelkesen nekiláttak újjáépíteni a várost, és sok gyereket nemzettek. Úrrá lett rajtuk az érzés, hogy túl vannak a háborún, de aki akarta, már láthatta, hogy jön egy újabb megszállás, itt voltak az oroszok. A város éhezett, a pénz alig ért valamit, mindenki magára volt utalva. Dzsungeltörvények uralkodtak. A történet ugyan idővel elhagyja Budapestet, de nekem öröm ránézni a filmbeli erdőre. Íróként kiszámíthatatlan, milyen látványt nyújt majd a vásznon egy erdő, és ezúttal fenséges, vizuálisan sokat ad a filmhez.

SZ.A.: A történet egy erdei vadászházban folytatódik, ami szerintem üdítő változatosságot hozott a történetbe, színesítette. Az erdő kezelhetőbb közeg, és az sem hátrány, hogy így nem költöttünk el óriási büdzsét kétórányi korhű Budapestre. Ami az erdőt illeti, ragaszkodtam hozzá, hogy ősszel forgassunk. Reklámfilmeket forgattam már erdőben, és azt tapasztaltam, hogy az élénkzöld tavaszi erdő szinte kiveti magából a stábot, ősszel viszont megnyúlnak az árnyékok, jobbak a fények a forgatáshoz. Egy évvel a forgatás előtt hetente kimentem a helyszínre felmérni, hogy mikor a legideálisabb a levelek színe.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!