Demóna: A giccs úrnője

2019.10.16. 20:02

A klasszikus mesék újraforgatott, élőszereplős változatainak minősége rendre megkérdőjelezhető, de pénzügyileg félelmetesen jól teljesítenek, igazi aranytojást tojó tyúkok a Disney számára. Olyannyira, hogy öt év elteltével a stúdió igyekezett újabb bőrt lehúzni a "trend" egyik zászlóshajójának számító 2014-es Demóná-ról.

Az első felvonást jegyző Robert Stormberg műve azért volt különleges, mert a klasszikus Csipkerózsika mesét  a gonosz mostoha szemszögéből mesélte el, afféle antihősként ábrázolva őt. A Demóna: A sötétség úrnője már inkább a családi viszályokra fókuszál, a jó és rossz határmezsgyéjét összemosva.

Az előd epilógusában a címszereplő kimutatta, hogy van benne szeretet és jóság, így pozitív hőssé vált. Jelen esetben ezt egy gyorstalpalóban sutba dobják, s elmesélik, hogy azok a mondák terjedtek tovább, amelyek Demónát (Angelina Jolie) gonosz boszorkánykényt emlegetik. Noha ezek a regék tévesek, maga a főszereplő sem tesz semmit, hogy a róla kialakult negatív kép megváltozzon. Az idill akkor borul, amikor a boszorka nevelt lányát, Aurorát (Elle Fanning) feleségül akarja venni a szomszédos birodalom trónörököse, Fülöp herceg (Harris Dickinson). A két királyság közti törékeny béke meginogni látszik, ugyanis a tündérek és az emberek nem képesek békében élni egymással.

A sötétség úrnője egy olyan tömegtermék, ami magán viseli a Disney-mesék sajátosságait, illetve a folytatások közhelyeit. Monumentálisabb, látványosabb és nagyobb léptékű, mint elődje, ez azonban nem jelenti azt, hogy jobb is. Vizuálisan közel kifogástalan, a különös lények pazarul néznek ki és a díszletekre sem lehet panasz. A cselekmény, sablonossága mellett, igyekszik némi újdonsággal szolgálni, de a mellékszálak többnyire funkciótlanok és közel sem aknázzák ki a bennük rejlő lehetőségeket. A cselekmény folyamatosan csapong, hiányzik belőle a stabil gerinc, ami összefogná a látottakat. A mondanivaló a milliószor elmesélt feltétlen szeretetre, toleranciára és a békére ösztönöz. Persze ebbe ugyan kár belekötni, mert elévülhetetlen üzenet, ellenben ahogy közlik, már inkább kifogásolható. A karakterek ostobák, jellemük felszínes, s rendre indokolatlan pálfordulásokkal találkozunk mind a jók, mind a rosszak oldalán. Ezen felül olyan következetlen, netán megkérdőjelezhető döntések születnek, melyek után vakarhatjuk a fejünket egy darabig. A majd 2 órásra duzzasztott játékidő szintén jóval több a szükségesnél, a gigászinak szánt csata érdektelenné, a boldog happy end pedig mérhetetlenül giccsessé válik. Bár Angelina Jolie-nak még mindig jól áll a szerep, túl sok színészi kvalitás nem szükséges ehhez az alakításhoz. És ez elmondható a többi szerepről is.

Demóna: A sötétség úrnőjeForrás: Fórum Hungary

Kár elvitatni, hogy a külcsín képes elrepíteni egy mágikus birodalomba, ám ez önmagában nem elég. A centire kiszámítható történet, az összefüggéstelen elemek és a gyenge karakterek tönkrevágják az élményt és ez még csak a jéghegy csúcsa. Mégsem lehet zsigerből utálni A sötétség úrnőjé-t, mert látszik a belefektetett energia, s akinek az eddigi élőszereplős változatok tetszettek, valószínűleg itt sem fog panaszkodni, de a legtöbbek gyomrát bizony megfekszi majd a Disney cukormázas giccstengere.