Foglalkoztatás az Unióban

A viszonosság keretében a Magyarországgal azonos időpontban csatlakozó államok állampolgárai - Málta és Ciprus kivételével -, illetve ezen állampolgárok hozzátartozói engedély nélkül foglalkoztathatók egymás országaiban. A régi tagállamok viszonylatában további hét évig elvileg fennmaradhat az engedélykötelezetettség. 2006. május elsejétől azonban egyre több ország nyitotta meg a munkaerőpiacát. 

Engedély nélkül vállalhatnak munkát egymás országaiban a cseh, az észt, a lett, a litván, a lengyel, a szlovén, a szlovák és a magyar állampolgárok, illetve azok hozzátartozói akkor is, ha egyébként nem uniós állampolgárok.

A foglalkoztató azonban legkésőbb a foglalkoztatást megkezdésének napján, illetve a megszűnést követő napon köteles az illetékes munkaügyi központnak a vonatkozó kormányrendelet 2. és 3. számú melléklete szerinti formanyomtatványán bejelentést tenni. A határozott időtartamú foglalkoztatás megszűnését csak abban az esetben kell bejelenteni, ha a foglalkoztatás a meghatározott időpont előtt szűnik meg. A foglalkoztatás megkezdése esetén a bejelentéshez mellékelni kell a munkavállaló állampolgárságát, valamint a hozzátartozói minőséget igazoló okmány másolatát, idegen nyelvű okmány esetében annak hiteles magyar fordítását.

A munkaügyi központ a bejelentés teljesítését igazolja, és a bejelentésről nyilvántartást vezet. A foglalkoztató köteles az igazolást a foglalkoztatási jogviszony megszűnését követő három évig megőrizni, és az ellenőrzés során bemutatni. Fontos szabály, hogy fentiek szerinti bejelentési kötelezettség teljesítése, illetőleg annak igazolása nem előfeltétele foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésének, illetőleg e tevékenység megkezdésének.

Engedély és bejelentési kötelezettség nélkül vállalhatnak munkát a magyarok 2006. május elsejétől az uniós munkaerőpiaci viszonosság keretében az alábbi országokban is:

• Nagy-Britannia,
• Írország,
• Svédország,
• Spanyolország,
• Portugália,
• Finnország,
• Görögország,
• Izland

A korlátozások fenntartására tekintettel továbbra is engedélyköteles azonban az:

• ausztriai,
• hollandiai,
• liechtensteini,
• németországi,
• olaszországi

munkavállalás.

Könnyített feltételek mellett (a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül) kérhetnek munkavállalási engedélyt a magyar állampolgárok az alábbi országokban:

• Dánia,
• belgium,
• Franciaország,
• Luxemburg,
• Norvégia.

A régi uniós tagállamok állampolgárai, valamint ezek hozzátartozói (illetve azoknak az államoknak az állampolgárai, akik nemzetközi szerződés alapján az EU tagállamokkal azonos elbírálás alá esnek) viszonylatában, ahol fennmaradt az engedélykötelezetettség, a viszonossági gyakorlat alapján a magyarországi munkavállalás is engedélyhez kötött. A munkavállalási engedélyt a fenti megkülönböztetés szerint bizonyos tagállamok esetében az általános szabályok szerint, más országok esetében pedig könnyített feltételek mellett (a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül) adják ki a magyar hatóságok.

Ha a magyar munkavállaló megállapodik a külföldi munkáltatóval, a munkaszerződés megkötése mellett be kell szereznie a szükséges engedélyeket: a munkavállalási engedélyt, a beutazásra jogosító vízumot, esetleg a tartózkodási engedélyt. A munkaszerződést a befogadó ország nyelvén és jogszabályai alapján kötik, a munkabért az adott ország pénznemében fizetik. A munkavállalóra a fogadó ország társadalombiztosítási rendelkezései vonatkoznak.Vannak olyan országok, ahol a leendő munkáltató feladata a munkavállalási engedély kérelmezése, a beutazásra jogosító vízumot azonban mindig a munkavállalónak kell megkérnie a fogadó ország külképviseletén (konzulátusán).

Amennyiben két ország között államközi megállapodás van érvényben a szakemberek (gyakornokok) foglalkoztatására, a befogadó ország a munkaerő-piaci helyzet aktuális helyzetétől függetlenül megadja a munkavállalási engedélyt (természetesen, ha a kérelem és a kérelmező megfelel az egyezményben foglalt feltételeknek). Magyar részről az államközi egyezmények végrehajtó hatósága az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ (OMMK). Minden egyezmény csereegyezmény, ami azt jelenti, hogy a bennük foglalt feltételek nemcsak a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárokra, hanem az egyezményben részes államok polgárainak magyarországi munkavállalására is vonatkoznak. Ilyen államközi egyezményünk van a régebbi uniós országok közül Németországgal, és Ausztriával.

Az ausztriai egyéni munkavállalásra két államközi megállapodás alapján van lehetőség, mindkettőt 1998-ban kötöttük. Az egyik egyezmény a "munkavállalók cseréjéről a szakmai és nyelvi ismeretek bővítése érdekében", amelynek keretében 18-35 éves, szakképesítéssel rendelkező, büntetlen előéletű magyar fiatalok vállalhatnak gyakornokként egy évig (hat hónappal meghosszabbítható) munkát Ausztriában. A kérelmet a Foglalkoztatási Hivatal Nemzetközi Kap csolatok Osztályán kell benyújtani, s a hivatal továbbítja az osztrák hatóságok felé. Nem árt tudni, hogy csak azoknak a remémybeli munkavállaóknak érdemes próbálkozni, akik rendelkeznek érvényes munkaszerződéssel vagy foglalkoztatási ígérvénnyel az osztrák munkáltatótól.

A másik egyezmény a "határmenti térségekben történő foglalkoztatásról" szóló megállapodás. Az egyezmény csak három magyar megye: Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron naponta Ausztria Burgenland tartományába, illetve Bruck/Leithai járásába ingázó munkavállalóira vonatkozik. Ahhoz, hogy ilyen munkavállalási engedélyt kaphasson az ingázó, legalább egy éve a három megye valamelyikében kell laknia. Az egyezmény végrehajtásának koordinálásával a Vas Megyei Munkaügyi Központot bízták meg, de a kérelmek mindhárom illetékes megyei munkaügyi központba benyújthatók. Egy-egy munkavállalási engedély hat hónapig érvényes, de ugyanennyi idővel többször is meghosszabbítható. Vannak olyan szakmák, amelyekre az osztrákok nem fogadnak magyar munkavállalókat (például kőművesek és építőipari segédmunkások, textil- és fémmegmunkáló ipari szakmunkások), várják viszont az ingázókat a mezőgazdaságban és az idegenforgalomban.