Kereskedés az időjáráspiacon

Bizonyos társaságok, piaci szereplők költségvetésében nagy érvágást jelenthet a lanyha tél, a hűvös nyár vagy akár egy aszályos időszak. Ezek, a gyártási, illetve termelési és eladási tervekbe be nem kalkulálható tényezők sokat ronthatnak egy cég eredményén, és ez nagyon extrém esetben akár csődhöz is vezethet. De mit tehet egy társaság, hogy kivédje az időjárás okozta anyagi veszteséget? Tőzsdézik, méghozzá meleggel vagy hideggel, esővel vagy faggyal.

Mint minden tőzsdei terméknél, így a kukoricánál vagy az OTP-részvénynél is előrejelzések születnek arra vonatkozólag, hogy mire számíthatnak az abba befektetni szándékozók. Mezőgazdasági előrejelzést lehet olvasni arról, hogy milyen mennyiségű, illetve minőségű termést várnak a gazdák a csapadéktól és az aratástól függően, hogy milyen felvevőpiacok vannak, hogy a Dunában lévő víz mennyisége hogyan befolyásolja az exportot stb., és ezek után nagy valószínűséggel el lehet dönteni, hogy a kukorica ára a Budapesti Árutőzsdén milyen irányba mozdul el. Ugyanígy az OTP-részvények árfolyamát is befolyásolják olyan tényezők, amelyeket a fundamentális elemzést készítők felhasználnak a papírok árfolyam-elmozdulásának valószínű meghatározására. Ilyenek a vállalat negyedéves eredményei, az éves osztalék szintje, a külföldi akvizíciók, de a banki termékek (hitel, betét) piaca is. Persze a gazdasági szakemberek egyik fele szerint ezek az elemzések mit sem érnek, és valójában lehetetlen megmondani, mi fog történni a papírok árával a tőzsdén, mert azt nagyrészt az úgynevezett sentiment, a befektetők hangulata mozgatja. A fundamentalista elemzők azonban historikus adatokra támaszkodnak, és a cégek potenciáját, jövőbeni eredményességét mérik fel, majd ezek alapján jósolják meg, hogy drágulásra, vagy gyengülésre lehet számítani. Az időjárási termékeknél is hasonló a helyzet, csak ott egy másik tudományág, nem a gazdaság, hanem a meteorológia szakértői bevonásával készülnek az elemzések. Ha tehát egy társaság meg szeretné tudni, hogy vajon enyhe vagy zord télre lehet-e számítani, megnézi, mit is jósolnak a meteorológusok. Azok a tőzsdék, ahol időjárás-kontraktusok elérhetők, általában együttműködnek a nagy meteorológiai intézetekkel.

Megmondják-e a jövőt az időjósok?

Aki azt gondolja, hogy az időjárást megjósolni ugyanolyan lutri, mint előre megmondani, mi fog történni a tőzsdén, nem téved: valóban nincs egzakt módszer semelyikre, bár a meteorológusok és a fundamentális elemzők ezzel nyilván vitatkoznának. A két dolog azonban érdekes módon egymáshoz kapcsolódik, legalábbis két amerikai közgazdász szerint, akik nem mást állítanak, mint hogy az a bizonyos sentiment a tőzsdén kimondottan az időjárásnak köszönhető: vagyis, ha jó az idő és süt a nap, a befektetők vidáman vesznek, ha azonban nem süt a nap és borús az idő, akkor lanyha a forgalom és eladói nyomás van a tőzsdén. Ki más is figyelhetett volna erre fel, mint két hagyományosan is mezőgazdasági állam szülötte, a michigani Tyler Shumway és az ohiói David Hirschleifer. Az egyetemi kutatók 16 év munkássága után arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy bizony a napi tőzsdei teljesítményben az aznapi időjárás a meghatározó.

Míg az Ohio Állami Egyetem pénzügyi szakát vezető Hirschleifer elismeri, hogy megközelítésük nem a megszokott, arra azonban rámutat, hogy a napsütés bizonyítottan kedélyállapot-javító hatású. A két közgazdász 1982 és 1997 között a világ 26 tőzsdéjének napi kereskedési adatait vizsgálta, összevetette az aznapi időjárási adatokkal, következtetéseiket pedig a "Good Day Sunshine: Stock Returns and the Weather" (Szép nap, napsütés: a részvényhozamok és az időjárás) című tanulmányban tették közzé 2001-ben. A tanulmány szerint borús napokon kisebb hozamot - vagy veszteséget - realizálnak a befektetők, mint a napsütéses napokon. New Yorkban például a napsütéses napok éves szintre számított átlagos hozama 25 százalékos volt, míg ugyanez borús napokon 9 százalékos mínuszt mutatott. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egész évben sütött volna a nap, a befektetők 25 százalékos hozamot realizáltak volna. A kutatók szerint globális jelenségről van szó, a vizsgált másik 25 piacon is hasonló adatokat kaptak.

Egy dolog azonban megmagyarázhatatlan volt a két kutató számára is: augusztusban ugyanis a többi hónappal ellentétes elmozdulást találtak. Az elmélet fogadtatása sem volt túlságosan jó, néhány ismert közgazdász rögtön azzal cáfolta a tanulmány eredményeit, hogy közölték: az 1929-es tőzsdekrach és az 1987-es tőzsdei mélyrepüléskor a Wall Streeten szép napos idő volt.