Mint minden tőzsdei terméknél, így a kukoricánál vagy az OTP-részvénynél is előrejelzések születnek arra vonatkozólag, hogy mire számíthatnak az abba befektetni szándékozók. Mezőgazdasági előrejelzést lehet olvasni arról, hogy milyen mennyiségű, illetve minőségű termést várnak a gazdák a csapadéktól és az aratástól függően, hogy milyen felvevőpiacok vannak, hogy a Dunában lévő víz mennyisége hogyan befolyásolja az exportot stb., és ezek után nagy valószínűséggel el lehet dönteni, hogy a kukorica ára a Budapesti Árutőzsdén milyen irányba mozdul el. Ugyanígy az OTP-részvények árfolyamát is befolyásolják olyan tényezők, amelyeket a fundamentális elemzést készítők felhasználnak a papírok árfolyam-elmozdulásának valószínű meghatározására. Ilyenek a vállalat negyedéves eredményei, az éves osztalék szintje, a külföldi akvizíciók, de a banki termékek (hitel, betét) piaca is. Persze a gazdasági szakemberek egyik fele szerint ezek az elemzések mit sem érnek, és valójában lehetetlen megmondani, mi fog történni a papírok árával a tőzsdén, mert azt nagyrészt az úgynevezett sentiment, a befektetők hangulata mozgatja. A fundamentalista elemzők azonban historikus adatokra támaszkodnak, és a cégek potenciáját, jövőbeni eredményességét mérik fel, majd ezek alapján jósolják meg, hogy drágulásra, vagy gyengülésre lehet számítani. Az időjárási termékeknél is hasonló a helyzet, csak ott egy másik tudományág, nem a gazdaság, hanem a meteorológia szakértői bevonásával készülnek az elemzések. Ha tehát egy társaság meg szeretné tudni, hogy vajon enyhe vagy zord télre lehet-e számítani, megnézi, mit is jósolnak a meteorológusok. Azok a tőzsdék, ahol időjárás-kontraktusok elérhetők, általában együttműködnek a nagy meteorológiai intézetekkel.
Megmondják-e a jövőt az időjósok?
Aki azt gondolja, hogy az időjárást megjósolni ugyanolyan lutri, mint előre megmondani, mi fog történni a tőzsdén, nem téved: valóban nincs egzakt módszer semelyikre, bár a meteorológusok és a fundamentális elemzők ezzel nyilván vitatkoznának. A két dolog azonban érdekes módon egymáshoz kapcsolódik, legalábbis két amerikai közgazdász szerint, akik nem mást állítanak, mint hogy az a bizonyos sentiment a tőzsdén kimondottan az időjárásnak köszönhető: vagyis, ha jó az idő és süt a nap, a befektetők vidáman vesznek, ha azonban nem süt a nap és borús az idő, akkor lanyha a forgalom és eladói nyomás van a tőzsdén. Ki más is figyelhetett volna erre fel, mint két hagyományosan is mezőgazdasági állam szülötte, a michigani Tyler Shumway és az ohiói David Hirschleifer. Az egyetemi kutatók 16 év munkássága után arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy bizony a napi tőzsdei teljesítményben az aznapi időjárás a meghatározó.
Míg az Ohio Állami Egyetem pénzügyi szakát vezető Hirschleifer elismeri, hogy megközelítésük nem a megszokott, arra azonban rámutat, hogy a napsütés bizonyítottan kedélyállapot-javító hatású. A két közgazdász 1982 és 1997 között a világ 26 tőzsdéjének napi kereskedési adatait vizsgálta, összevetette az aznapi időjárási adatokkal, következtetéseiket pedig a "Good Day Sunshine: Stock Returns and the Weather" (Szép nap, napsütés: a részvényhozamok és az időjárás) című tanulmányban tették közzé 2001-ben. A tanulmány szerint borús napokon kisebb hozamot - vagy veszteséget - realizálnak a befektetők, mint a napsütéses napokon. New Yorkban például a napsütéses napok éves szintre számított átlagos hozama 25 százalékos volt, míg ugyanez borús napokon 9 százalékos mínuszt mutatott. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egész évben sütött volna a nap, a befektetők 25 százalékos hozamot realizáltak volna. A kutatók szerint globális jelenségről van szó, a vizsgált másik 25 piacon is hasonló adatokat kaptak.
Egy dolog azonban megmagyarázhatatlan volt a két kutató számára is: augusztusban ugyanis a többi hónappal ellentétes elmozdulást találtak. Az elmélet fogadtatása sem volt túlságosan jó, néhány ismert közgazdász rögtön azzal cáfolta a tanulmány eredményeit, hogy közölték: az 1929-es tőzsdekrach és az 1987-es tőzsdei mélyrepüléskor a Wall Streeten szép napos idő volt.