Tanult a korábbi válságokból a pénzvilág

Az elmúlt hónapokban globális hitelválság kibontakozásának lehettünk tanúi. A másodlagos jelzálogpiacot illető aggályok szétterjedtek az egész pénzügyi rendszerben, és a központi bankok arra kényszerültek, hogy dollár- és eurómilliárdokat pumpáljanak a piacra, annak érdekében, hogy a félelmek miatt beállt pénzkölcsönzést újra lendületbe hozzák. A válság kiterjedése és intenzitása kérdéses, az azonban biztos, hogy a világnak ma már komoly tapasztalatai vannak az ilyen esetek kezelésében.

Argentín pénzügyi válság, 2002-ben

Az Egyesült Államok megtakarítási és hitelintézményei helyi bankok voltak, amelyek lakáskölcsönöket nyújtottak és a kisbefektetők betéteit kezelték. Az 1980-as évek pénzügyi szabályozási liberalizációjának köszönhetően lehetőségük nyílt sokkal összetettebb és sokszor oktalan pénzügyi tranzakciókat is alkalmazni, ezáltal versenyezve a nagy kereskedelmi bankokkal is. 1985-ben ezen intézmények közül sok majdnem csődbe ment, és az ügyefelek több amerikai államban megrohamozták az intézményeket.

Az amerikai kormányzat számos egyéni betétet biztosított a megtakarítási és hitelintézményekben, ennek következtében nagy pénzügyi terhek szakadtak rá, amikor az intézmények összeomlottak. A krízis kezelésére mintegy 150 milliárd dollárt költöttek, úgy is, hogy az intézmények vagyonát értékesítették. Mindemellett, a válság valószínűleg erősítette a nagyobb bankokat azzal, hogy kisebb riválisaikat alaposan megritkította, és lefektette az alapjait a lakossági bankszektor 1990-es években induló fúzióinak és konszolidációinak.

A krach, amely történelmet csinált

A New York-i Wall Streeten 1929-ben következett be a "fekete csütörtök" néven elhíresült tőzsdekrach. Az esemény nem csupán az Egyesült Államok, hanem a világ gazdasága számára is súlyos bajokat okozott, és hozzájárult a harmincas évek nagy gazdasági világválságához - és a szélsőséges politikai mozgalmak megerősödését eredményezte Európában. A húszas évek végi nagy, spekulatív fellendülés után - amely részben az olyan új iparágak felemelkedésére támaszkodott, mint a rádiós műsorszórás és az autógyártás - a részvények egy nap alatt, október 24-én 13 százalékot estek. A részvénypiaci hatóság stabilizációt célzó intézkedései ellenére a részvények a következő kedden újabb 11 százalékot veszítettek értékükből.

Utcakép - nagy gazdasági világválság

A mélyponton, 1932-ben, a részvények átlagban már csak mindössze 10 százalékát érték a válság előtti értéküknek, az USA gazdasága felével csökkent, és a munkaerő harmada állás nélkül volt. A Dow Jones ipari indexének ezután 25 év kellett ahhoz, hogy az 1929-es szintre visszakapaszkodjék. A reálgazdaság számára mindez súlyos hatással járt, mivel a kiterjedt részvénytulajdonosi kör miatt a veszteségeket sok középosztálybeli fogyasztó is megérezte. Ezért azután alaposan csökkent az olyan nagy fogyasztási javak iránti kereslet, mint az autók és otthonok, míg az üzletek elhalasztották befektetéseiket, és gyárakat zártak be. Számos gazdasági szakértő kritizálta a hatóságok helytelen reakcióit.

1933 márciusában aztán a teljes amerikai bankrendszer leállt, abban az időben, amikor új elnök, Franklin Roosevelt lépett hivatalba, és New Deal néven új gazdasági elveket vezett be. A New Deal intézkedései csillapítottak ugyan a gazdasági világválság problémáin, ám az amerikai gazdaság nem állta talpra egészen a második világháborúig, amikor a masszív hadi célú költés szinte fölszámolta a munkanélküliséget, és gazdasági növekedéshez vezetett. A New Deal emellett a pénzügyi piacok és a bankrendszer számára átfogó szabályozást vezett be, és szétválasztotta a kereskedelmi és a lakossági bankszektort.

Új szerepben a központi bankok

Egy jelentős londoni bank 1866-os csődje fontos változásokat idézett elő a központi bankok szerepében, a pénzügyi válságok kezelését illetően - számolt be a BBC. Az Overend & Guerney diszkont bank volt, vagyis olyan intézmény, amely tőkét nyújtott kereskedelmi és lakossági bankoknak Londonban, a világ akkori pénzügyi központjában. Amikor a bank 1866 májusában csődöt jelentett, számos kisebb bank képtelen volt tőkét találni, és ezért azok is eltűntek a süllyesztőben.

Mindezek eredményeképpen a reformerek új szerepet javasoltak a Bank of England számára, azért, hogy elkerüljék az egész pénzügyi rendszer borulását. Ez a szerep "az utolsó kölcsön menedéke" lett, annak érdekében, hogy a központi bank elláthassa készpénzzel a financiális rendszert a válságok idején, Az új tan javaslatait az 1890-es Barings-válság idején valósították meg, amikor az egyik vezető brit bank, a Barings argentínai veszteségeit az angol központi bank fedezte, a brit bankrendszer összeomlását megelőzendő.