"Kínában minden akció és úgy is marad" - a pesti kínaiak nem várnak drágulást a jüanreformtól

Zavartalanul zajlik az élet a neonszínű sztreccsnadrágok és pucsító próbababák között az újpalotai Ázsia Centerben, miközben Pekingben évek óta várt árfolyamreform indult a héten és a jüan évek óta nem látott szintre erősödött. A flitteres felsők és poliészter bugyik tövében azonban töretlen az optimizmus, a külpesti áruház butikosai nem tartanak attól, hogy nemsokára már nem lehet néhány százforintért megvenni egy kiló kínai pamutzoknit.

"Mindig kínait fognak venni az emberek. Alacsony, közepes, magas az ár. Most is van drága kínai dolog, meg olcsó kínai dolog" - mondja Lina, az újpalotai Ázsia Center alsó szintjén található egyik ruhabolt eladója, akit nem hozott lázba a Pekingben múlt szombaton bejelentett és ezzel rögtön a világlapok címoldalára ugró árfolyamreform.

Kína döntése értelmében rugalmasabbá válik a jüan árfolyama, ami könnyen az alultértékelt kínai deviza és ezzel a külföldön kínált kínai termékek drágulását hozhatja. A hét elején rögtön évek óta nem látott sznitre ment fel a jüan árfolyama a dollárral szemben. Az is a Kínából származó cikkek áremelkedésének irányba mutat, hogy kínai munkások ezrei sztrájkolnak nagyobb fizetésért, az elmúlt fél évben pedig az ország egyes részein 17 százalékkal emelkedtek a bérek.

Tengernyi pink és pucsító próbababák

A globális gazdaság szempontjából jelentős döntés árnyékában zavartalanul zajlik az élet a sztreccsnadrágba öltöztetett, csak felsőtest nélküli próbababák között a kínai boltokra specializálódott külpesti áruházban. Tengernyi pink, hupikék és kanárisárga fürdőruha vannak benyomva tízkilós Persal és Aria mosóporok közé, kígyózó sorokban folynak össze a butikok között a külső polcokon elhelyezett gumiszandálok és a gyöngyökkel díszített mamuszok.

"De itt nálunk nem is minden kínai. Van török, meg indonéz is" - mondja a bolt másik eladója, aki a magyarul feltett kérdéseket egy speciális, csak főnévi igenevekkel és kusza szórenddel operáló magyar nyelvre fordítja, hogy Lina megértse, majd Lina speciális magyar mondatait visszafordítja hagyományos magyarra.

Két butikkal Lina mellett poliészter tangabugyik, neonszínű sztreccsnadrágok és habos melltartók között ül Ming asszony. "Az a jó, ha mindenki minél többet keres" - ért egyet a kínai munkások magasabb bérkövetelésével a dörzsölt kereskedő benyomását keltő üzletvezető, aki ugyanakkor a gyenge jüan híve, mert így tudja olcsón beszerezni a rikító fehérneműket. "Ha több dollárt kell fizetnem a ruhákért Kínában, itt is drágább lesz, persze" - teszi hozzá az üzletasszony rezzenéstelen arccal.

"Lassan szabad csak erősödni a jüannak, mert alacsony lesz a profit"

Nagypolitikai jásztmák

A hétvégi pekingi bejelentésre már lehetett számítani, Pekingen ugyanis a gazdasági válság miatt jelentősen nőtt a nyomás a jüan felértékelésére. Az Egyesült Államok már évek óta azt szorgalmazza, hogy a kínai hatóságok engedjék a piaci erőket érvényesülni a kínai devizapiacon, és ne tartsa a jelenlegi, Washington szerint irreálisan alulértékelt szinten a jüant. Az árfolyamháború azért is robbant ki a két világhatalom között, mert a jüan alulértékeltsége a mindennapokban azt jelenti, hogy a kínai áruk nagyon olcsóak lesznek az európai, amerikai vagy bármilyen más országból származó versenytársaikal szemben - ez pedig természetesen nem tetszik a Kínán kívüli gyártóknak.

Amerikai politikusok korábban már azt is bejelentették, hogy kereskedelmi szankciók bevezetését mérlegelik Kínával szemben, ha az ország továbbra is elzárkózik a jüan átértékelésétől. A helyzetet bonyolítja, hogy Kína birtokolja a világon a legtöbb amerikai állampapírt, vagyis ők finanszírozzák az amerikaiak fogyasztását.

Az időzítés sem volt különösen meglepő, a hétvégén ugyanis Torontóban összegyűlnek a világ vezető gazdasági hatalmai, és Kína ugyan eddig azt hangsúlyozta, hogy az árfolyampolitikája nem tartozik senki másra, a jelek szerint most mégis inkább úgy döntött, hogy a G20-csúcs előtt bedobott intézkedéscsomaggal igyekszik megúszni, hogy a számára kínos kérdést boncolgatni kezdjék.

"Az a jó, ha mindenki minél többet keres"

Kínában havi 100 euróból úr az ember

A nagypolitikai játszmáknak Újpalotán azonban nyoma sincs, bár fölöttébb nehéz megtudni, hogy pontosan mit is gondolnak az árusok a jüanról, Amerikáról és a pekingi árfolyampolitikáról. A kínaiak a jelek szerint nem szeretik, ha csak így spontán zaklatják őket nagy horderejű világpolitikai kérdésekkel. "Nem vagyok kínai, nem érdekel mi van Kínában" - válaszolja egy férfi, akinél épp azért próbálkoztunk, mert vagy féltucat vietnami leszólítása után többen is azt ajánlották, hogy őt keressük, ha kínai emberrel szeretnénk beszélni.

Az áruház első emeletén már valamelyest szellősebben sorakoznak egymás mellett a színes termékek, a második emeleten pedig szinte csak prémiumkategóriás holmikat árulnak. Meng - aki állítása szerint még a magyar A zöld sárkány gyermekei című filmben is szerepelt és meglepően jól tud magyarul - itt árul bőrkabátokat és flitteres felsőket. "Kínában minden akció, és az is marad. Lassan szabad csak erősödni a jüannak, nem lehet egyszerre, mert alacsony lesz a profit. Munkás pedig ha kér magasabb bért, majd nem talál munkát" - mondja a harminc év körüli férfi, aki azt mondja, hogy csak magyar felesége miatt van még Magyarországon.

"Mennék vissza Kínába, mert itt drága az élet. De feleség miatt muszáj itt lenni. Itt jó a nyereség, de a pénzt Kínában jó költeni. Ott havi 100 euróból meg lehet élni, itt annyiból semmit nem lehet csinálni" - mondja Meng, majd rögtön meg is mutatja azt a részletet a fimből, amelyben egy raktártulajdonost játszik. "Kína jó, mert Kína olcsó. Ti se vennétek meg a fényképezőgépet, ha kétszer ennyibe kerülne, mert Kína helyett Magyarországon gyártanák" - mondja, és tovább pakolgatja a flitteres felsőket.