Óriásprofit után bizonytalanság - interjú a Sodexo vezetőjével

Három francia cég dominálja a cafeteriarendszerek - köztük a hideg- és melegétel-utalványok - piacát 1993 óta. A cégek eddig nemcsak szolgáltatói díjat kaptak, de a náluk parkolt pénz kamatai is hozzájuk folyt be. Egy új szabályozás terve viszont átírná a piacot, és mások mellett az OTP-t és a Magyar Postát hozná helyzetbe, úgyhogy még az is lehet, hogy az eddigi piacvezetők teljesen ellehetetlenülnek. Interjú a Sodexo Motivációs Rendszerek ügyvezető igazgatójával, Bessenyey Bálinttal.

Tavalyelőtt 2,3, tavaly 2,6 milliárd forintot utaltak Párizsba, mint nyereséget, ez a bevételüknek majdnem az 50 százalékát jelenti, mindezt egy olyan iparágban, amely szinte teljes egészében állami szabályozástól függ. Meglepődött azon, hogy jövőre várhatóan majdnem a teljes piacukat kihúzzák a lábuk alól, és a Széchenyi-pihenőkártyát kibocsátó bankokat, köztük az OTP-t és a Magyar Postát hozza helyzetbe az állam?

- Amikor arról beszélünk, hogy több mint 2 milliárd forint nyereséget utalunk - ami egyébként a teljes kibocsátási forgalmunk kevesebb mint 3 százaléka - ahhoz az is hozzátartozik, hogy nagyjából ugyanekkora összeget fizetünk adó formájában az államkasszának, és még egyszer ennyit a magyar elsősorban kis- és középvállalkozásoknak termék vagy szolgáltatás ellenértékeként. Ebben az összefüggésben érdemes nézni nyereségünket.

Én magunkat magyar cégnek gondolom, Magyarországra vagyunk bejegyezve, nálunk soha nem dolgozott külföldi munkavállaló, én magam 18 éve vagyok ügyvezető. Van egy szép Nagy-Magyarország térkép az irodámban, az összes francia kollégámat meg szoktam vele lepni, megkapják a "Trianon-kiképzést". Nem dolgoznék tizennyolc éve a Sodexónál, ha nem olyan értékeket képviselne, amelyekkel maradéktalanul egyet tudok érteni.

Azért a bevétel felét kitevő nyereség mindentől függetlenül nagyon magas.

- A teljesség kedvéért: a Sodexo bruttó 85 milliárd forint értékben bocsát ki utalványokat, ennek kezelésén átlag 5 százalék szolgáltatási díjat érvényesítünk, ez a cégünk bevétele, és ebből marad a már említett nyereség, ami nem alacsony. De tegyük hozzá, hogy az elmúlt időben félmilliárd forintot, azaz közel az éves nyereségünk egy negyedét invesztáltunk abba, hogy új szolgáltatásokat fejlesszünk, például az elektronikus ételkártyát. A Sodexo forgalma világszerte ma is 40 százalékban elektronikus úton történik.

Egy másik fejlesztés az a szolgáltatás, amellyel ügyfeleink a sokféle elemből álló cafeteriarendszert kezelhetik. Egy kisebb cég számára nem egyszerű feladat a rendszer üzemeltetése. És ha már arról beszélünk, hogy mit viszünk ki, és mit hozunk be: Magyarországra hoztuk a több külföldi országban forgó utalványok gyártását. Ahol régen Ikarusokat gyártottak, ott most Sodexo-utalványokat nyomtatnak Magyarországon kívül még Ausztriának, Németországnak és Lengyelországnak.

Az önök cégének alapvetően háromféle bevételi forrása van: szolgáltatói díj a cégektől és az elfogadóhelyektől, illetve kamatbevétel. Ez utóbbi abból fakad, hogy a cégektől megkapják az utalványok ellenértékét, de az elfogadóhelyeknek még nem fizetik ki. Miért van szükség szolgáltatói díjra, ha a kamatokból is milliárdos nyereségre tesznek szert?

Visszakérdezzek, milyen az a szolgáltatás, aminek nincs ára?

Piacképes?

- Szerintem meg az a szolgáltatás, amelynek nincs ára, végtelen keresletet generál, nem lehet komoly és jó minőségű szolgáltatás. Minket sokszor úgy néznek, mintha csak egy nyomda lennénk, de nem erről van szó, számos szolgáltatást is nyújtunk. Van például online megrendelés, vagy a közel 20 éves tapasztalatunkra épülő szakmai tanácsadás is nálunk. A gyakran változó szabályozás miatt a cégek elbizonytalanodnak, nekik nyújtunk precíz segítséget. Ennek biztosan nem nulla az ellenértéke. Ezenkívül, ha kérik, telephelyenként szétcsomagoljuk, kiszállítjuk a helyszínekre az utalványokat, komoly logisztikai szervezéssel, aminek szintén komoly költségvonzata van.

Ezek valóban költséget jelentenek, de ha van négymilliárd forint árbevétel, és abból nulla szolgáltatási díjjal is lehet milliárdos hasznot csinálni, akkor felmerül a kérdés, hogyan lehet, hogy a három piaci szereplő egyike sem akar részesedést szerezni díjcsökkentéssel.

- Nem csak hárman vagyunk a piacon, egyes élelmiszerláncok, illetve kisebb szolgáltatók szintén bocsátanak ki utalványokat, még ha más terepen is játszanak. Piac van, a vásárlók dönthetnek különböző megoldások közt. Én annak a híve vagyok, hogy ha valamit szolgáltatunk, akkor annak kérjük el az árát.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ön, mint a Sodexo Motivációs Rendszerek magyarországi vezetője, miért nem próbált nagyobb piacot szerezni magának, és inkább kisebb vagy nulla szolgáltatói díjjal dolgozni?

- Egyes közbeszerzéseknél például előírják, olyankor mérlegeljük, hogy belemenjünk-e, vagy sem. Különböző díjaink vannak, és vannak személyre szabott szolgáltatásaink is. Nem látom be, hogy miért kéne ezeket ingyen adnunk.

Mennyi pénz ragad bent a rendszerben, amit nem költenek el az emberek, így önöknél marad?

- Gyakran halljuk, hogy ez a legjobb pénzkeresetünk. Az utalvány névértékéhez képest nem olyan magas, 2 ezrelék.

Abszolút értékben ez mennyi?

- Van egy 85 milliárdos kibocsátási forgalmunk, tehát 170 millió forint. Nem mondom, hogy nulla, de nem az a nagyságrend, amit gyakran hallani. Egy fel nem használt telefonkártyán arányaiban nagyobb összeg marad, biztos vagyok benne.

A melegétel-utalványozás a tervek szerint átkerülne a Széchenyi-pihenőkártyára. Még így is megéri a korábban említett félmilliárdos beruházás?

- Komoly veszélyeket látok abban, ha hirtelen változtatják meg a rendszert. A munkáltató szeretné, ha az utalványokat a dolgozó használható, számára jó juttatásként élné meg. A SZÉP-kártya használatához kell egy apróság: kártyaleolvasó terminál.

Az elfogadóhelyek nagyjából 80 százalékában nincsen terminál. Ha azt szeretnénk, hogy a béren kívüli juttatások, amelyek a juttatási csomag jelentős részét képviselik, betöltsék a szerepüket, akkor ezeket olyan módon kellene biztosítani, hogy a felhasználók el is érjék. Ha Magyarország teljes termináltelepítő kapacitását erre fókuszálnák, akkor is két-három évbe biztos beletelne, amíg a megfelelő lefedettséget elérik.

És van egy szociális kérdés is. Magyarországon az emberek 60 százalékának nincs bankkártyája sem. De ha van is, azt csak úgy használják, hogy pénzt vesznek fel vele. Mi is nagyon szívesen szolgáltatunk elektronikus úton, de látjuk, hogy jelenleg 1 százaléka a forgalomnak, ami elektronikus úton zajlik. Nagyon rövid az idő ahhoz, hogy ezt az egyik pillanatról a másikra megváltoztassák.

Azt mondja, hogy azok a munkáltatók, akik a SZÉP-kártyát választják, olyan helyzetbe hozzák a dolgozóikat, hogy nem tudják elkölteni a pénzüket szabadon?

- A piaci verseny hívei vagyunk, virágozzék száz virág, de azt látjuk, hogy a dolgozó egy jelentős körben nem olyan juttatást fog kapni, amit szeretne. Hiszen mit szeretne? Szeretne elmenni ebédelni a munkahelyéhez közel. Tessék megnézni azt a sok kifőzdét, amelyeknek a forgalma nem éri el azt a kritikus tömeget, amely eltartana egy terminált. Annak ugyanis költsége van, nem ingyen kerül oda. Ha az nem termel meg egy bizonyos tranzakciószámot, akkor nem érdemes odatennie az üzemeltetőnek. Van, aki a gyereke ebédjét akarja befizetni az iskolában, van, aki idős szüleinek rendel ebédkiszállítást.

Arra számít, hogy emiatt meg tudják tartani a piacuk egy részét?

- Igaz, hogy minket kedvezőtlenül érint a változás, de én nem úgy olvasom a törvényjavaslatot, hogy jövőre megszűnne az üzleti lehetőségünk.

A hidegétel-utalványokról annyit mond a tervezet, hogy lesz majd egy kormányrendelet, amely meghatározza, hogy október elsejétől milyen szereplő lehet az, aki a kedvezményes adózású hidegétel-utalványt kibocsáthatja.

Mivel tudják meggyőzni a képviselőket, hogy ne a benyújtott módosítókat fogadják el?

- A piaci realitások megvilágításával, hogy amikor döntenek, tisztában legyenek a tényleges következményeivel. A munkaadók nincsenek könnyű helyzetben, arra motiválja őket az állam, hogy a dolgozók nettó bérét tartsák, ebben pedig a béren kívüli juttatásoknak komoly szerepük van.

Az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés, amelynek önök is tagjai, azt állította, hogy 20 milliárd forint bevételtől eshet el az állam, és 100 milliárd forint eshet ki a forgalomból. Miből áll ez össze?

- 200 milliárd forint az étkezésiutalvány-piac. Ha a változás bekövetkezik, ami még nem eldöntött, de látni, hogy milyen irányban történik a gondolkodás, a munkáltatók óvatosan fognak bánni ezzel az eszközzel. Ha azt látják, hogy a melegétel-ágon bizonytalan a felhasználhatóság, akkor lehet, hogy mást fognak adni. A cafeteriakeretek megmaradnak, csak nem biztos, hogy olyan összetételben osztják ki a cégek, hogy az rögtön visszaáramlik a gazdaságba mint közvetlen fogyasztás. Ami azért baj, mert így is gond van a hazai fogyasztással.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a Posta Paletta mint hidegétel-utalvány kibocsátó csak egy céggel fog szerződni, ahol be lehet majd váltani a hidegétel-utalványokat?

- Erről a Postát kellene megkérdezni. Látva a nyilvánosságra került anyagokat, csak annyit tartalmaz a terv, hogy a majdani monopolisztikus kibocsátóval - akit nem tudunk, hogy a Posta lesz-e - pályázat útján szerződik az állam.

Tehát adott esetben van rá esély, hogy kiválasszanak egy élelmiszerláncot, mondjuk a CBA-t vagy a Coopot?

- Meggyőződésem szerint van rá lehetőség, de nem tartom valószínűnek, hogy ez fog bekövetkezni.

Mennyi pénzről lehet szó, amire egy nyertes cég számíthat? Mekkora fogyasztói költést lehet így csatornázni?

- Nem tudom pontosan, de mintegy 2,5 millió ember érintett, ennyiszer 5-7 ezer forint forgalomra. (12,5-17,5 milliárd forint havonta - a szerk.)

Gondolkodnak azon, hogy ha az önök számára negatív forgatókönyv valósul meg, és megszűnik a piacuk, akkor egy nemzetközi befektetésvédelmi bírósághoz fordulnak?

- Mi munkába fektettünk be Magyarországon. Nem olyan egyszerű felépíteni egy ilyen rendszert. Íróasztal mögül úgy tűnhet, hogy csak le kell szerződni néhány céggel, aztán nyomtatni a papírokat, de ennél bonyolultabb a dolog. Szerintem még korai a negatív forgatókönyvet tárgyalni. Azt remélem, hogy a döntéshozók mérlegelni fogják egy ilyen lépés mindenféle következményét, ugyanis feszültséget gerjeszthet a munkaadók és munkavállalók között. Én átgondolnám a tervezetet.

Francia cégek évi körülbelül 5-6 milliárd forint profitjáról van szó. Számíthatnak a francia diplomácia segítségére?

- Nem hiszem, hogy ez a fő kérdés most. Azt gondolom, hogy az üzleti realitás, a gyakorlati megvalósítás a fontos. Hogy olyan megoldást találjunk, amely minden fél számára kielégítő. Én csak a nyerő-nyerő megoldásokban gondolkodom.

Mi lehet ez?

- Itt vagyunk húsz éve, van egy nagyon jelentős piaci ismeretünk, ismerjük a szereplőket, ismerjük, hogy működik, milyen igények vannak. Azt is tudjuk, hogy ha terminálokat kéne telepíteni, akkor azokat hova érdemes, hol van jelentős papírforgalom. Vannak elképzeléseink, hogy a rendszert hogyan kéne igazítani. A megoldás az lehetne, ha beszélgetnénk arról, hogy miként lehetne a szándékolt célt szolgálni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Egyeztet önökkel a kormányzat?

- Ez egy jó kérdés.

Tehát nem.

- Mi megpróbáljuk az üzeneteinket eljuttatni - maradjunk ebben. Az biztos, hogy ha ezt a területet valami hirtelen, nem jól átgondolt intézkedés érné, olyan károkat okozhat, amelyeket később nehéz kompenzálni.

Ha kapkodás van, akkor beesik a piac néhány évre?

- Egy-két-három-öt évre. Most nem olyan időknek nézünk elébe, amikor a cégek nagyon forrásbőségben lennének. Ha egyszer átcsoportosítják az eszközeiket máshova, onnan nehezen fognak visszajönni.

Vegyünk egy kis üzletet. Nézze meg, néhány éve hova lehetett elmenni délben ebédelni, és hova lehet ma! Jó irányú változás volt, ami szerintem a melegétel-utalványoknak köszönhető. Legalábbis nagyon nagy mértékben hozzájárultak, mivel folyamatos kereslet jelenik meg ezeken a helyeken. A forgalom fele-kétharmada ma étkezési utalványban jelenik meg.

Nagyon sokan - nem mondom, hogy mindenki - elmentek délben ebédelni, vagy este beültek valahova. Vagy épp melegétel-kiszállítást választottak, ez a terület soha nem látott fejlődésnek indult az elmúlt öt-tíz évben. Ha nem kapnak a dolgozók dedikáltan erre keretet, akkor nem fognak költeni, és így munkahelyek szűnhetnek meg. Úgy látjuk, az utalvány-rendszer 15 000 munkahelyet tart fönn. Hogy ebből mennyi marad, nehéz megmondani, de ennyi munkahely kerül veszélybe, ha csak kártyaalapú lesz a melegétel-utalvány rendszere. Nem fog tudni a dolgozó hozzáférni a szolgáltatáshoz.

Mikor fogunk tisztán látni az utalványpiacon?

- Számomra fontosabb, hogy jó döntés szülessen, mint hogy holnap tisztán lássunk. Normál forgatókönyv alapján november végére el kell dőlnie azoknak az adószabályoknak, amelyek jövő januártól érvényben lesznek. A mostani állapot szerint én január elsejétől nem látok drasztikus változást.

Azt jól értjük, hogy azt szeretnék, legyen SZÉP-kártya, de fusson párhuzamosan a papíralapúval, és önök is elkezdik kialakítani a kártyás rendszert, aztán győzzön a jobbik?

- Pontosan így van. Azt gondolom, ez lenne a megfelelő megközelítés. Ez biztosítaná azt, hogy nagy traumát ne jelentsen. Meggyőződésem, hogy ez a SZÉP-kártyát is fejlesztené.

Mire számít, a mai szerződésekhez képest mekkora csökkenés lehetséges az ügyfélállományukban?

- Nem lehet pontosan megmondani. Egy munkáltatónak a minimálbér-emelkedés miatti változást is ki kell gazdálkodnia, következő kérdés, hogy az ő üzletmenete hogyan fog alakulni, és utána jönnek a juttatások. Drámai visszaesésre nem számítok a következő évre.