Egy nagy dobás után beragadtak Fellegi ügyei

2011.12.08. 17:05

A nyilvánosság számára érzékelhetően szinte semmi sem utalt a lemondását csütörtökön bejelentő Fellegi Tamás pozíciójának gyengülésére az Orbán-kormány hatalomra jutása óta. Matolcsy György gazdasági miniszterhez képest sokkal kevesebb kritika érte a tevékenységét, és sikerei is voltak - igaz, az utóbbi hónapokban az is láthatóvá vált, hogy mely területeken maradtak el az eredmények. Az ő felelősségi körébe tartozó kínai kapcsolatból nem sok konkrét haszna lett az országnak, a Malév pedig egyre többe kerül az államnak.

Fellegi Tamás nevéhez több fontos, szimbolikusnak is tekinthető ügy kötődött az elmúlt másfél évben, közülük a legjelentősebb talán a Szurgutnyeftyegaz által birtokolt Mol-részvénycsomag megvásárlása volt. Fellegi Tamás májusban jelentette be, hogy az orosz energiavállalattal folytatott tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a magyar állam 1,88 milliárd euróért (akkori árfolyamon ötszázmilliárd forintért) megveszi a 21 százalékos pakettet.

Fellegi ezt az utóbbi évek "egyik legfontosabb magyar gazdaságtörténeti eseményeként" értékelte, mondván, stratégiai energetikai vállalatokban erősíteni kell a "nemzeti vállalati jelleget", ésszerű keretek között tartva a külföldi kormányok és vállalatok befolyását, tulajdonszerzését. (A WikiLeaks-aktákból azóta kiderült, hogy amint az sejthető volt, valóban az orosz állam áll a Szurgutnyeftyegaz mögött.)

A Mol után jött a Rába

A Mol-vásárlás miatt sok kritika is érte a kormányt, egyrészt azért, mert az ügylet forrása a jegybank devizatartaléka volt, vagyis csökkentette az ország egyik biztonsági tartalékát. Másrészt a Mol-papírok árfolyama a vételárhoz képest azóta jelentősen esett, az állam tehát elvileg sok milliárdot bukott rajtuk - illetve bukna, ha el akarná azokat adni.

Fellegi azonban kijelentette, a csomag értékesítése nincs napirenden, sőt jelezte, hogy "jöhet még hasonló döntés", az államnak ugyanis szerinte a jövőben privatizáció helyett az üzletfejlesztésre kell koncentrálnia. A Rába járműgyártó mérete össze sem hasonlítható a Moléval, de az állami terjeszkedés stratégiájának megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) alá tartozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) egy hónappal ezelőtt nyilvános vételi ajánlatot tett a Rába tőzsdén forgó részvényeire. Jövő hétfőig dől el, hogy a tulajdonosok elfogadják-e a részvényekért a piacinál több mint harminc százalékkal magasabb árat.

Kínai ígéretek

Fellegi másik nagy ügye a kínai-magyar gazdasági kapcsolatok egyengetése volt. Biztosan része volt abban, hogy Ven Csia-pao kínai miniszterelnök nyáron Magyarországra látogatott, hiszen előtte (de utána is) többször hosszabb időt töltött Kínában, beruházási és hitellehetőségekről tárgyalva.

Az, hogy a kínai kormányfő akkori európai útján Berlin és London mellett csak Budapesten állt meg, egyértelmű diplomáciai siker volt, bár konkrétumot kevesebbet tudott felmutatni a miniszter. A Ven Csia-pao ittjártakor aláírt megállapodások inkább csak lehetőségeket tartalmaztak, és egyelőre ígéret a beharangozott befektetések többsége is, a reptéri gyorsvasúttól a Malév megmentéséig. Fellegi szerint állampapírokat már vettek a kínaiak, de ez semmi esetre sem jelentős tétel. (Töröcskei István, az Államadósság Kezelő Központ vezetője az Indexnek adott interjújában egy-két milliárd forintról beszélt.)

Ellentétek Matolcsyval

Úgy tűnt, a Matolcsy Györggyel folytatott állítólagos vetélkedéséből, ha valóban volt ilyen, rendre Fellegi került ki győztesen, most mégis Fellegi távozik. Az általa vezetett tárca feladatokat szerzett meg a Nemzetgazdasági Minisztériumtól: felügyelete alá került a Magyar Turizmus Zrt., a (napokban lemondott) Bencsik János vezette energiaügyi államtitkárság, és Fellegi még a magyar-kínai gazdasági vegyes bizottság vezetését is átvette Matolcsytól. Igaz, a Nemzeti Külgazdasági Hivatallá átalakított egykori ITDH viszont az NFM-től az NGM-hez került. Az idei költségvetés elfogadása előtt a források elosztásán is összekülönbözött a két tárcavezető.



Bár az utóbbi hónapokban az ország finanszírozási problémái miatt kevesebb figyelem jutott ezekre, a Fellegi Tamásra osztott feladatok közül több is beragadt - a közlekedési ügyekkel, például, rendre meggyűlt a baja. Az [origo]-nak nyilatkozó, névtelenséget kérő minisztériumi források szerint a csőd felé tartó Malév gondjainak "nem megfelelő" kezelésének nagy szerepe volt abban, hogy Orbán Viktor nem volt megelégedve minisztere munkájával. (Erről bővebben itt olvashat.)

Szintén friss ügy az útdíjrendszer átalakítása. Már szeptember közepén kiderült az [origo] által megszerzett jövő évi költségvetési terv belső használatra készült részéből, hogy a közutak felújítását végző állami szervezet elesik a korábbi években megszokott 40 milliárd forintos állami támogatástól, ezt pedig valamilyen saját bevétellel ki kell pótolnia. Kézenfekvő megoldásnak tűnt az autópályadíjak emelése, de máig sincs végső döntés a kérdésben - igaz, minisztériumi források szerint a tárca felelőssége ebben jóval kisebb, mint a politikai döntést halogató kormányé. A tárca az után adott ki közleményt a változásokról - így a sztrádamatricák árának emeléséről és a négynapos matrica megszüntetéséről -, hogy az [origo] írt a folyamatról.

Használatarányos útdíj: elhalasztva

A március elején ismertetett Széll Kálmán-terv egyik sarokköve volt a használatarányos útdíjfizetési rendszer kiépítése 2013-ig. Az állam ettől legalább százmilliárd forint többletbevételt remélt, de ennek az összegnek a duplája sem tekinthető a valóságtól elrugaszkodott becslésnek. Az infrastruktúráért felelős államtitkár, Völner Pál fél évvel a Széll Kálmán-terv bejelentése után arra tett utalást, hogy az egész projekt csúszni fog, az [origo] információi szerint pedig szinte biztos, hogy a mostani ciklusban ebből semmi sem lesz.

Az állami vasúttársaság és a Volán-társaságok integrációja is megakadni látszik. Szintén az állami fogyókúrát pontokra lebontó Széll Kálmán-tervben vállalta a kormány, hogy a párhuzamosságok kiszűrése céljából egyesíti a MÁV-ot és a Volán-társaságokat, létrehozva a Nemzeti Közlekedési Társaságot. Az összevonás után a párhuzamos járatok megszüntetésének haszna éves szinten 10-20 milliárd forintnyi megtakarítást hozhatna.

A PPP-szerződések kiváltása sem halad

Ehhez képest a közlekedési társaságok összeolvasztásáról semmi hír, a támogatásuk nemhogy csökkenne, hanem még nő is a jövő évi költségvetésben. A takarékoskodás egyetlen területen érhető tetten: az utazási kedvezményeket a korábban tervezettnél jobban visszavágja a kormány, de ezzel csak az utazók számára drágul a közlekedés, a cégek működése nem kerül kevesebbe. Minisztériumi forrásaink szerint ugyanakkor itt is igaz, hogy a kormány politikai bátortalansága sokkal inkább kerékkötője az ügynek, mint az NFM lassú előkészítése.

A PPP-szerződések átvilágítását ugyan elvégezte az NFM, ennél többre azonban nem jutott velük, holott a beharangozott kiváltásukból remélt spórolást is egyik fő célként határozta meg. Az állam és a magánszféra együttműködésében felépült kollégiumok, börtönök, autópályák, felsőoktatási intézmények, sportcsarnokok állam számára hátrányos szerződéseit kellene felbontani, ennek költségeire eredetileg kétszázmilliárd forintot szánt a kormány. A PPP-szerződések kiváltásáról augusztusban kormányrendelet is született, rá egy hónapra azonban már visszavonulót fújt a kabinet.