Segíthet a Molnak a törökök törekvése

A Reuters információi szerint év végére üzemkész lehet az a kőolajvezeték, amin keresztül Kurdisztánból Törökország felé lehet majd kőolajat exportálni. Egy ilyen megoldás a Mol számára is üdvözítő lehetne, ugyanis a Shaikan mezőn hamarosan olyan mennyiségű kőolajat fognak kitermelni, amelyhez szükség lesz már a csővezetékes szállításra. A kérdés azonban politikailag igen szenzitív, és kérdés, hogy az iráni-kurd kőolajvitába be akar-e avatkozni Törökország. Ami biztos, hogy a törökök rá vannak szorulva a kurdisztáni gázra és olajra, ezért érdekükben állna a kurdok támogatása. 

Úgy tűnik Kurdisztán óriási olajipari potenciálja nem csak a nagy olajipari társaságoknak (köztük a nagy nemzetközi olajkonszerneknek és a Molnak), hanem a szomszédos Törökországnak is feltűnt. Ankara az amerikai Exxon Mobillal szövetkezve próbál részesévé válni a mesés kurdisztáni olajtörténetnek. Arról már korábban is lehetett hallani, hogy Törökország támogatná az Irak és a fél-autonóm Kurdisztán közötti vitás helyzet rendezését és eljátszaná a békebíró szerepét a felek között.

A török szál

A törökök számára nagyon fontos kérdés, hogy az orosz és iráni források mellett máshonnan is képes legyen energiahordozókhoz jutni, mivel az szinte borítékolható, hogy az ország importfüggősége tovább fog növekedni. Az utóbbi időben ráadásul folyton csak a kárát látja az iráni és orosz energiafüggőségnek Törökország: az uráli típusú olaj ára jelentősen emelkedik, míg az Irán elleni szankciók miatt az ottani olajexport jelentősen csökkent.

A török energiafogyasztás ráadásul folyamatosan növekszik az ország fejlettségi szintjével párhuzamosan és az import igény további növekedésére számítanak a szakértők. Éveken belül Európai szinten is jelentős elektromos áram fogyasztóvá léphet elő Törökország, megelőzve a képzeletbeli dobogó legalsó fokán álló briteket. Az elektromos áram egy részét pedig gázból állítják elő, ezért az észak iraki területeken kitermelhető gáz egyik legjelentősebb (és a fizikai közelség miatt a legkézenfekvőbb) célpontja Törökország lehet. Sokak szerint a törökök nem is az olaj miatt kockáztatják a az iraki központi kormánnyal fennálló politikai viszonyukat, hanem a játszma a gázról szól.

Az első lépéseket már megtették a törökök

Az idei év második negyedévében alapították meg az a török vállalatot, melynek a Reuters információ szerint az a feladata, hogy részt vállaljon a kurdisztáni olajkutatásokból. A társaságban részesedéssel rendelkezik a részben állami tulajdonú TPIC valamint a gáz és olaj szállítással és kereskedelemmel foglalkozó Botas is. Állítólag már több kurdisztáni kutatásba is bekapcsolódott a cég, többek között olyan projektekbe, ahol az Exxon Mobil-lal együttműködésben keresik a kitermelhető olajat.

Török energiaipari szakértők szerint Törökország energiahiánya és a kurdok óriási méretű potenciális kőolajtartalékai mind egy irányba mutatnak, mégpedig a gyümölcsöző együttműködés felé. Ráadásul Tayyip Erdogan török miniszterelnök rég óta jó viszonyra törekszik a Törökországban is igen szép számmal jelenlévő kurdokkal, és ez a politika most még inkább kifizetődő lehet.

Ha már a politikai vonal képbe került, azért azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az iraki központi kormány Bagdadban nem nézi jó szemmel az iraki kurdok tevékenységét. Az irakiak úgy vélik, hogy a kurdok nem exportálhatnak olajat a központi kormányzat megkerülésével, ráadásul azt sem nézik jó szemmel, hogy a nemzetközi olajcégek Kurdisztánban kedvezőbb feltételek mellett vehetnek részt a szénhidrogén kutathatás és termelésben, ha összehasonlítjuk az iraki feltételekkel. Korábban ugyan működött az a rendszer, hogy az irakiak kőolajvezetékein exportáltak a kurdok és utána kaptak valamennyit a befolyó jövedelmekből, de a pénz elosztása kapcsán vitás helyzetek alakultak ki, ami végül a két fél kapcsolatának megromlásához vezetett. Jelenleg a kurdok nem exportálnak olajat az iraki vezetékeken keresztül és kénytelenek a teherautós megoldást választani, de egy saját kőolajvezeték megépítése is szóba került már.

Mi a vita tárgya Irakban?

A probléma gyökere az olajüzlet. Az iraki központi kormány nem ismeri el azokat a szerződéseket, amelyeket a kurdok kötöttek nagy nemzetközi olajtársaságokkal, mivel azokat ők nem hagyták jóvá. A kurdok azzal érvelnek, hogy a legújabb alkotmány szerint a kurd kisebbség jogilag elismert, ezért az ő területükön lévő olajmezők kérdésében joguk van szerződéseket kötni.

Az olajkitermelési jogok birtoklása, a törökökkel való olajkereskedelem és a vitatott területek lévő olajmezők fejlesztése áll az összetűzések középpontjában. A kérdések nagyon szenzitívek és a különböző politikai érdekek szövevényes rendszerében ember legyen a talpán, aki előre tudja jelezni az ügy várható kimenetelét.

Még 2009 nyara és 2010 év eleje között az iraki olajminisztérium tendereket írt ki az iraki olajmezők fejlesztésére. Olyan nagy nemzetközi olajcégek, mint például a Royal Dutch Shell, a Lukoil, a Statoil vagy az Exxon nyerték el a jogokat. A kurd területek kivételével az összes nagy olajmező kutatási joga kiosztásra került, és mindmáig az iraki költségvetés igen jelentősebb bevételi forrását jelentik az olajkitermelésből származó bevételek. Amennyiben az összes mező eléri a tervezett kitermelést, akkor az ország teljes napi kitermelése a jelenlegi 3 millió hordós szintről akár 9 millió hordó fölé is emelkedhet.

A kurd és iraki felek között abban van a legnagyobb nézeteltérés, hogy milyen módon engedjék be a helyi olajmezőkre a nemzetközi olajipari társaságokat. Míg az irakiak egy úgynevezett szolgáltatási díjat (Service Payment/ Fee) fizetnek az országban termelő olajcégeknek, addig a kurdok egy jóval kedvezőbb megoldásban megosztják az olajkitermelésből keletkező profitot (Production Sharing Agreement) a kurd területen lévő mezőkön termelő cégekkel. Míg az előző egy 2 százalék körüli díjat jelent az olajtársaságnak, addig a kurdisztáni díjazás sávosan változik és jóval kedvezőbb a 2 százaléknál (jellemzően a profit 20 százaléka körül alakul).

Kurdisztán saját vezetéken mesterkedik

Nem csak a török oldalról fontos a jó viszony, hanem a kurdok is rá vannak szorulva a török támogatásra. A Reuters információi alapján már majdnem készen van az a vezeték, amelyen keresztül a Kurdisztánban kitermelt kőolajat a bagdadiak tulajdonában lévő vezetékeket megkerülve lehet majd exportálni.

A tervek szerint a kurd területen található mezőkből néhány éven belül napi 1 millió hordó kőolajat lehet majd elszállítani, ami a világ jelenlegi fogyasztásának kicsivel több mint 1 százaléka és bőven elég lenne Törökország napi 700 ezer hordós szükségletének kielégítéséhez. Meg nem nevezett források szerint a vezeték idén év végére elkészülhet és kezdetben 200 ezer hordós napi mennyiséget szállíthatna.

A Molnak óriási segítséget nyújthatna az új vezeték

A Mol jelenleg négy kurdisztáni mezőben rendelkezik érdekeltséggel, és ezek közül a Shaikan mezőn lassan elérkezik oda, hogy számottevő mennyiségű olajat termeljenek ki. A probléma csak az, hogy egyelőre elég bizonytalan, hogy milyen úton és kinek értékesíthetik a kőolajat. A belső piac korlátos, mivel a helyi finomítók kapacitása véges és azt a jelenleg már termelés alatt álló olajmezők képesek ellátni. Az export azonban egyelőre nem megoldott az iraki-kurd vita miatt. A harmadik opció a teherautós szállítás lenne, ami megoldható, viszont a mennyiség korlátos és a szállítás ára viszonylag magas.

A Mol érdekeltségű mezők elhelyezkedése (forrás: Mol)

A Mol számára tehát létkérdés volna egy kurd kőolajvezeték, vagy egy iráni-kurd konszenzus. A becslések szerint a Shaikan mező csúcs kitermelése 2019-2020 környékén elérheti a napi 250-350 ezer hordós mennyiséget is, de már néhány éven belül is olyan mennyiségre lehet számítani, amit nem lehet már teherautós szállítással megoldani.