Napvilágot látott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legújabb tanulmánya "A kivándorlás hatása a hazai munkaerőpiacra" címmel. A jegybank általánosságban elemzi a kivándorlást, a pontos számokkal azonban adós marad.
Az MNB csak azokat tudja szémszerűsíteni, akik magyar cégekhez vannak bejelentve, de külföldi telephelyen dolgoznak, és őket ingázóknak hívja. Mindössze annyit tud megálapítani, hogy jellemzően az építőiparban és a vendéglátásban alkalmaznak sok embert ilyen formában, ami az álláshirdetések ismeretében aligha mond újat az olvasónak.
A tanulmány szerzői megállapítják, hogy a kivándorlásnak a negatív hatások mellett pozitív hozadákai is vannak:
Néhány negatív hatás:
Az MNB sem tudja, hány magyar él és dolgozik külföldön. Az ingázók számáról elég pontos képe van, mivel ők magyar cégeknél vannak bejelentve, azonban a magyar állam azt nem követi, hogy mennyien költöznek véglegesen vagy huzamosabb időre külföldre, ez nem is lenne lehetséges. Az emigránsok számát csak becsülni lehet a fogadó országok bevándorlási, munkavállalási és társadalombiztosítási adatai alapján.
A foglalkoztatottsági ráta 2013-ban 51,6 százalék volt vagyis a lakosság ekkora hányada dolgozott, de ha ezt megtisztítjuk az ingázóktól, akkor már csak 51,1 százalék marad. És ez az óvatos becslés, az MNB szerint ugyanis a különbség akár egy százalék is lehet. Amikor a kormány a foglalkoztatottsági adatokról beszél, ezt általában nem számolják bele.
A tanulmány szerint az ingázók fiatalabbak és kevesebb munkatapasztalattal rendelkeznek, mint az átlag magyar munkavállaló. Kevesebb köztük a nő és a diplomás, mint a teljes lakosságban. Jórészük érettségivel, kétharmaduk szakképesítéssel rendelkezik. "A Magyarországról külföldre ingázók jelentős része a képzettségénél alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörökben dolgozik" - olvashatjuk a tanulmányban.