Csak a veszteséges kolonc jut a rezsiharcos államnak

2014.03.05. 13:22

A kampányban csúcsra járatott kormányzati PR azt az érzetet kelti, hogy az energetikai szolgáltatók feltett kézzel kivonulnak az országból. A cégek azonban mentik a menthetőt, védik a nyereséges üzleteiket, és szükség esetén a veszteséges maradékot adják át az államnak.

Tavaly ősszel E.ON Energiakereskedelmi Kft. néven külön céget alapított Magyarország legnagyobb árbevételű energiaszolgáltatója, és januártól ide szervezte ki a vállalati ügyfeleinek kiszolgálását. Az Index értesülése szerint a német tulajdonú energetikai csoport most szándéknyilatkozatot írt alá az állami tulajdonú MVM-mel számos leányvállalatának eladásáról, de a csomagban ez a cég nincs benne. Márpedig éppen ez a leányvállalat az aranytojást tojó tyúk.

A céges ügyfelek ellátása ugyanis az uniós szabályoknak megfelelően szabad piaci tevékenység, az állam alapvetően nem szólhat bele a játékszabályokba. Ezen a piacon nincs hatósági ár, nincs rezsicsökkentés, nincs nonprofit szolgáltatás. Az E.ON tavaly azt nyilatkozta, hogy a gázban és az áramban 20 ezer céges ügyfele van, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adataiból pedig az is kiderült, hogy a verseny hatására 20-30 százalék azoknak az aránya, amelyek legalább kétévente szolgáltatót szoktak váltani. Itt tehát van némi mozgás, játéktér és profit, és ez az, ami nem eladó.

Az államnak a hálózatot és az egyetemes (azaz lakossági) szolgáltatói lábat adják el. A hálózat működtetését szigorú állami szabályok határozzák meg, nagy üzlet nincs benne, az E.ON lépése csak abból a szempontból meglepő, hogy ha kiszáll az infrastruktúrából, akkor visszaszerezni azt már aligha fogja, a lépés tehát végleges. A lakossági szolgáltatói leányvállalattal a veszteségeit adja át az államnak a cég, mert ezen a területen rezsicsökkentett hatósági árakkal kell dolgozni, verseny és nyereség nincs.

Ugyanezt a szétválasztást egyébként az ország negyedik legnagyobb árbevételű piaci szereplője, a GDF-Suez is megtette. Januártól náluk is ez a felállás, van egy nyereséget termelő leány és egy várhatóan veszteségbe hajló lakossági szolgáltató, amelyet fel lehet áldozni szükség esetén. A többi társaság várhatóan hasonló módon fogja kettéválasztani a tevékenységét.

Válasz az államnak

Ez a cégek legfontosabb válasza arra, hogy az állam vevőként lép fel a szektorban. Ha ugyanis nagy a nyomás, a versenypiaci leányvállalatokra nem teszik ki az eladó táblát. Amit az állam megvehet, az a rezsicsökkentés utáni rendkívül nyomott helyzetben lévő egyetemes szolgáltatási leányvállalat. A tulajdonosok az osztalékot a megmaradt ágon azonban továbbra is ki tudják majd venni. Szükség esetén eladható a hálózatot birtokló leányvállalat is.

A társaságok az Origo megkeresésére nem kívántak nyilvánosan állást foglalni abban az ügyben, hogy mekkora befolyásra tehet szert az állam a piacon, de a szakértőkkel folytatott háttérbeszélgetések alapján még az E.ON-ügylet ellenére is úgy tűnik, hogy energetikai oldalon a teljes kivonulásra nincs nagy hajlandóság.

Legutóbb, az E.ON-ügylet kiszivárgása előtt Lázár János beszélt arról a Délmagyarországnak adott interjújában, hogy a kormány kész minden áram- és gázszolgáltatóval korrekt tárgyalásokat folytatni arról, miként tudják átadni érdekeltségeiket, és elhagyni az országot. Jelenleg is folynak ilyen tárgyalások – tudatta a politikus. Külön hozzátette, hogy akármelyik céget is veszi át az állam, minden munkavállalóra igényt tart majd. "A szolgáltatás színvonalát nem akarjuk csökkenteni, csak a kivett pénz mennyiségét" – mondta.

Feltételes mód

A szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy mire az állam házon belülre kerül, addigra csak olyan cégeket tud megszerezni, amelyekből nem hogy pénzt nem lehet kivenni, inkább bele kell tenni, hogy működhessen. 

A vezető energetikai cégek fő tulajdonosai

E.ON E.ON (német)
Tigáz ENI (olasz)
Főgáz Budapesti Önkormányzat-MVM (magyar)
GDF Suez GDF International (francia)
Elmű RWE (német)
EDF-Démász EDF (francia)
ÉMÁSZ RWE-EnBW-MVM (német-magyar)

„Az energetikában a befektetők mindig szükségszerűen hosszú távra terveznek, efelett sokszor elsiklik a politika. Ha valaki nagyobb piaci részt szerez a kereskedelemből, az nem akar onnan kivonulni, még akkor sem, ha nem kedvezőek számára a folyamatok” – mondta egy szakértő. 

Nagy túlélők

A társaságok alapvetően úgy gondolkodnak, hogy most ugyan össze kell húzniuk magukat, de próbálják a nyereséget termelő vállalatrészeket menteni, és bennmaradni az országban, hátha a hét szűk esztendőnek egyszer vége lesz. „Ebben a szektorban az egyszer feladott piacra borzasztóan nehéz, szinte lehetetlen visszamenni, a korábbi befektetések pedig elvesznek” – hangzik az érvelés.

Ennek látszólag ellentmond, hogy a német RWE nemrég 41 milliárd forintért megvált a Főgázban lévő 49 százalékos részesedésétől (a pakettet az állami MVM vette meg, miután a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a tőkét a rendelkezésére bocsátotta). A főváros ellenőrzése alatt álló, kisebbségi Főgáz tulajdon azonban nem volt a társaság magyar zászlóshajója, ráadásul az anyavállalatnál egyébként is a portfólió tisztítását határozták el.

A Főgázból való kivonulás tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy az RWE az Elmű-ÉMÁSZ párost is könnyen odaadná a kormánynak. Sőt a perpatvar újabban pont azért van, mert a németek arra készülnek, hogy a 41 milliárd mellé még párszor 10 milliárd forint osztalékot is hozzácsapnak a március 21-re kitűzött Elmű-ÉMÁSZ közgyűlés alkalmával. Ez is olyan lépés, amely a vagyonmentést jelzi, de nem feltétlenül a kivonulási szándékra utal.

Ezek a társaságok nagy túlélőnek számítanak, a piacon most azt valószínűsítik, hogy a 2013-as pénzügyi eredményeik meglepő módon még némi javulást is mutathatnak a számukra katasztrófával felérő 2012-höz képest. Így a szolgáltatók valójában még hosszú évekig képesek lehetnek kivárásra játszani.