Így spóroljuk meg a tudatlanságunk költségét

Mindenki ismeri a mondást: minél többet tudunk, annál inkább rájövünk, mennyire nem tudunk még semmit. Ennek azonban a fordítottja is jellemző, vagyis, hogy minél kevesebbet tudunk, annál magabiztosabbak vagyunk a saját tudásunkat illetően. A befektetések világában különösen fontos, hogy felismerjük, ránk melyik verzió igaz, hiszen ha ez mégsem sikerülne, akkor annak pénztárcánk láthatja súlyos kárát. Lássuk tehát, hogyan kerülhetjük el ezt a csapdát. 

Nagyon gyakran előfordul, hogy az emberek úgy érzik, mindenhez értenek és a legnagyobb magabiztossággal hoznak döntéseket vagy adnak tanácsokat olyan területeken, amikről fogalmuk sincs. A jelenséget a pszichológia tudománya is felismerte és Dunning-Kruger hatás néven jelent meg a szakirodalomban.

Úgy lehetne ezt leírni, mint az a viselkedésforma, amikor az emberek nem akarják tudomásul venni, vagy rosszabb esetben nem is tudnak róla, hogy adott területhez egyáltalán nem értenek. Az emberekben ugyanis van egy olyan hajlam, ami ésszerűtlenül magas önbizalmat táplál saját magunk irányába, ezzel pedig bármiféle tudatlanságunkra utaló jelet elnyomunk magunkban.

A jelenség egyik névadója, David Dunning által végzett kísérlet szemlélteti a legjobban, miért is nyerhetünk óriásit, ha felismerjük a Dunning-Kruger hatást, akár saját magunkban, akár azokban, akikre pénzünket akarjuk rábízni. A Dunning-féle kísérletben résztvevőknek egy pénzügyi tesztet kellett kitölteniük, a figyelem középpontjában azonban nem is maga a teszt állt, hanem a tesztalanyok között az a majdnem 800 ember, akiknek az elmúlt 2 évben csődöt kellett jelentenie.

Itt következik a jelenség lényege: a várakozásoknak megfelelően ezek az alanyok siralmas eredményeket értek el a teszten, de amikor saját pénzügyi tudásuk szintjét kellett meghatározni, messze a többiek fölé helyezték azt. Saját tudásuk értékelésénél ugyanis a nemrég csődöt jelentettek 23 százaléka adta az elérhető legmagasabb osztályzatot pénzügyi tudására, szemben a többi alannyal, akinek mindössze 13 százaléka értékelte magát a legjobbak közé. Az egészben a legzavaróbb, hogy bár ezek az emberek nem is olyan rég mentek csődbe, mégis úgy érzik, hogy az átlagnál magasabb szinten tudják kezelni a pénzügyeiket.

A Dunning-Kruger hatást felerősítik az ideológiai meggyőződések, és még akkor is találunk bizonyítékot egy tény ellenkezőjére, ha annak valóságtartalma teljesen egyértelműen tetten érhető. Minderre az a magyarázat, hogy az emberek alapvetően nem szeretik beismerni, ha nincs igazuk, de ha mindez még személyes meggyőződéssel is párosul, akkor még sokkal rosszabb a helyzet. Lássuk tehát, mit kell tennünk, hogy saját magunkat megóvjuk ettől a jelenségtől:

• a saját véleményünkkel ellenkező nézőpontból is gondoljunk végig mindent,
• kérdezzük meg magunktól, hogy hibázhattunk-e valahol,
• gondolkozunk el azon, hogy volt-e olyan döntésünk, ami hibához vezethet,
• merjünk tanácsot kérni másoktól,
• és legvégül: nem dől össze a világ, ha időnként beismerjük: „Nem tudom”.

Mindezek után nem nehéz ezt a jelenséget a befektetések világában is észrevenni. Elég, ha csak a számtalan tippre és előrejelzésre gondolunk, amelyek többsége köszönőviszonyba sem került a valósággal. Valószínűleg ennek többsége a Dunning-Kruger hatás eredményéül született. Arra próbáljunk meg tehát törekedni, hogy a tényszerű információkat összegyűjtve saját következtetéseket vonjunk le, de próbáljuk meg meghatározni, meddig terjed a pillanatnyi tudásunk, és annál távolabb mutató döntésekre inkább ne vállalkozzunk. Természetesen ez nagyon nehéz, és csak az ismereteink és tapasztalatunk folyamatos fejlesztésével érhetjük el, de nagyon sok veszteségtől óvhatjuk meg magunkat azzal, hogy nem vágunk bele egy kellő tudással megalapozott befektetésbe.

Saját tudásunk határainak felismerésével tehát nagy veszteségtől kímélhetjük meg magunkat. Amiben nem vagyunk biztosak, ne hozzunk döntést addig, amíg nem érezzük, hogy alapos utánajárással kellőképpen kiismertük magunkat, vagy megfelelő személytől kértünk tanácsot az ügyben. Ez utóbbihoz pedig két nagyon fontos tényező szükséges. Először is ne essünk újra a Dunning-Kruger hatás csapdájába és merjünk tanácsot kérni másoktól, másrészről pedig próbáljuk meg felismerni, hogy tényleg a megfelelő emberrel beszélünk-e. Nem sokat segít rajtunk ugyanis, ha a saját hibánkat felismerve egy olyan ember döntésére bízzuk magunkat, aki ugyancsak a végtelen tudásának tévképzetében él.