Egy régi démon fenyegeti a befektetőket

Ahogy napjainkban a világgazdaság egyre ismeretlenebb és ingoványosabb utakon jár, egy rég nem látott veszedelemmel találhatja szembe magát. A Bank of America jelentése szerint ugyanis újra felütheti a fejét az 1970-es évek nagy démonja, a „stagfláció”.

A „stagfláció” egyszerűen a gazdasági stagnálás és a magas infláció együttes jelenségeiből összegyúrt kifejezés, és a közgazdászok egyik rémálma. Különösen azért, mert ha a lassú növekedés (sőt, akár recesszió) és az elszálló infláció nem volna elég, a stagflációt általában magas munkanélküliségi ráták is kísérik.

Az 1970-es években ez a jelenség volt az Egyesült Államok gazdaságának egyik legfontosabb problémája, amikor az OPEC olajembargója felfűtötte az inflációs spirált, miközben összepréselte a gazdasági növekedést. A fogyasztói árindex emelkedése 1980-ra

13,5 százalékos éves átlagon tetőzött,

mielőtt a jegybank szerepét betöltő Fed közbelépett.

Valóságos veszély

Noha a Bank of America elemzői számára nem a stagfláció az elsődleges várakozás, mégis úgy látták, fel kell hívniuk a befektetőik figyelmét erre az eshetőségre, ha fedezni akarják az esetleges kockázatokat – idézi a MarketWatch a bank elemzőinek csütörtöki jelentését.

Jelenleg az elszálló infláció tűnhet a legvalószínűtlenebbnek, mivel nemrég még az USA-ban is a defláció veszélyéről szóltak a hírek, miközben a dollár erősödött, a nyersanyagárak pedig estek. Ezzel együtt a Deutsche Bank elemzői szintén csütörtökön jelezték, hogy a G-7 országok maginflációja 1,5 százalékos volt 2015 végére – három éve ez a legmagasabb adat –, miközben a fejlődő gazdaságokban az átlagos mutató meghaladta az 5 százalékot.

Egy régi ellenség ébredezhet a mélyben Forrás: AFP/Spencer Platt

Ahhoz, hogy a stagfláció beüthessen, a Bank of America szerint az USA növekedésének 1,4 százalék alá kellene lassulnia, miközben az év/év alapú negyedéves PCE maginflációnak (ez a Fed által használt mutató) át kellene lépnie a 2,3 százalékot.

Bár furcsának tűnhet, de mindez nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott elképzelés. A tavalyi negyedik negyedévben ugyanis, a legutolsó becslés szerint, csupán 1 százalékos volt a növekedés. A PCE maginfláció pedig 12 hónap alatt januárig

egészen a duplájára emelkedett,

noha még így sem éri el a Fed 2 százalékos célját.

Menekülési útvonalak

A stagfláció egyébként már 2008 első negyedévében is felütötte a fejét – emlékeztet a bank –, amikor is a növekedés beszakadt, viszont az infláció tartotta magát. Ez azonban akkor csupán egy negyedévig tartott.

Az arany a legrosszabb időkben is segíthet Forrás: AFP/Ozan Kose

A Bank of America arról is beszámolt, hogy a historikus adatok szerint mely eszközökhöz érdemes nyúlni, ha esetleg egy ilyen forgatókönyv valóra válna. Elemzéseik szerint stagflációs időszakban

az arany, az olaj és az amerikai állampapírok rendre felülteljesítenek,

míg a részvények igen gyengén szerepelnek. Az amerikai dollár szintén gyengülni szokott, de ez a hatás sokkal visszafogottabb.

Izgalmas kérdés lesz tehát, hogy fokozódnak-e a stagflációval kapcsolatos aggodalmak, amennyiben a pénteken közölt amerikai növekedési adatok kiábrándítják az elemzőket.