Mayer Amschel a Majna melletti Frankfurt gettójában látta meg a napvilágot, szerény körülmények között nőtt fel.
Ősei már jó 200 éve éltek a német városban, nevük onnan származik, hogy házuk homlokzatán egy vörös pajzs (roten schild) volt látható.
Pénzkölcsönzéssel és kereskedéssel foglalkozó apját tizenkét évesen elvesztette, majd a következő évben teljes árvaságra jutott, s félbe kellett hagynia iskolai tanulmányait.
Az ezt követő időszakban az igen értelmes fiú egy hannoveri bankházba szegődött el, ahol a gyakorlatban sajátította el a pénzügyeket, a devizákkal való kereskedést. Húszévesen hazatért, és beszállt apja üzletébe, amelyet testvérei vittek tovább, specialitása a régi pénzérmékkel való kereskedés lett.
Mivel az előkelőségeknek áron alul kínálta a ritkaságokat, egy idő után II. Frigyes hanaui herceg is vásárolt tőle: ez volt az első tranzakció egy Rothschild és egy fejedelem között.
Kiváló kapcsolatokat épített ki Vilmos hesseni tartománygróffal, aki még piszkos ügyleteibe is beavatta őt: a gátlástalan és pénzéhes uralkodó saját alattvalóit bocsátotta áruba. A szerencsétlen embereket katonának sorozta be, majd „kikölcsönözte” őket a háborúskodó hatalmaknak.
Mayer Amschel 1770-ben elvette feleségül a 16 éves Gutle Schnappert; összesen 19 gyermekük született, közülük 10 maradt életben, köztük 5 fiú. Mindannyian apjuk üzletében kezdtek el dolgozni.
A rendkívül előrelátó Rothschild 1798-ban valami teljesen új dologba kezdett: megteremtette a határokon átnyúló bankrendszerek alapjait.
Öt fiát a világ akkor legfontosabb városaiba küldte: ő maga Frankfurtból intézte az ügyeket, az ifjabb Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer Nápolyban telepedett le. A Rothschild ház központja idővel Londonba került, és ma is ott van. Az öt fiú gyakorlatilag egy multinacionális bankhálózatot hozott létre – emeli ki a Növekedés.hu cikke.
A család első igazi nagy üzletét 1804-ben bonyolította le, amikor az anyagilag megszorult VII. Keresztély dán királynak nyújtottak – uzsorakamatra – hitelt.
A bankár érdemei elismeréseként 1801-ben udvari rangot kapott.
A virágzó együttműködésnek 1806-ban Napóleon csapatai vetettek véget, Vilmosnak olyan sietősen kellett elhagynia országát, hogy kintlévőségeit sem tudta beszedni. Ennek a feladatnak a megszálló franciák és (az elűzött uralkodó megbízásából) a Rothschildok is nekiálltak.
A Rothschildok a háborús években minden hadviselő félnek kölcsönöztek, kereskedtek legálisan és csempésztek, ha kellett, hogy kielégítsék ügyfeleik igényét a kontinentális zárlatot nyögő Európában.
1810-ben az ellenséges Franciaországon keresztül juttatták el a Portugáliában harcoló Wellington herceghez a hadviseléshez szükséges aranyat. A sikeres művelet újabb milliókkal gazdagította a Rothschildokat.
Mayer Armschel 1812. szeptember 19-én halt meg, fiait I. Ferenc osztrák császár 1816-ban emelte nemesi rangra.
A dinasztiaalapító már nem érhette meg azt az eseményt, amely legendássá tette a Rothschild nevet.
1815 nyarán Londonban mindenki feszült izgalommal várta a waterlooi csatatérről érkező híreket, így persze a Napóleon bukására spekuláló Rothschildok is.
A bankárház már akkor felismerte, hogy az információ hatalom, ezért saját, a hivatalosnál gyorsabb hírközlő hálózatot épített ki,
így nyolc órával Wellington futárának megérkezése előtt értesültek a diadalról. Nathan Rothschild tudatta a hírt a brit kormánnyal, majd megjelent a tőzsdén, és elkezdett – eladni.
A piac pillanatok alatt összeomlott, a „jól értesült” Rothschild példáját követve mindenki fejvesztve szabadult államkötvényeitől. Amikor az árak már a padlón voltak, Rothschild fillérekért visszavásárolt mindent.
Néhány perc múlva megérkezett a hivatalos közlemény, az árfolyam az egekbe szökött, Nathan Rothschild pedig megalapozta a család mesés vagyonát.