Mira Acharya, a nepáli idegenforgalmi szektor tisztviselője elmondta,
több mint 300 külföldi hegymászó teszi próbára magát az áprilissal induló csúcsszezonban, hogy meghódítsa a 8849 méter magas hegycsúcsot."
Ez a szám viszonylag magasnak mondható, főleg annak dacára, hogy az ország egy hetes karantént és negatív Covid-tesztet is kér a beutazóktól.
Nepálban található a világ 14 legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc, köztük a Mount Everest, amely a maga 8849 méterével a földbolygó legmagasabb pontja.
A külföldi hegymászók százai pedig dollármilliókkal járulnak hozzá az ország 2019-ben 30,69 milliárd dolláros (nagyjából 1000 milliárd forintnak megfelelő) GDP-jéhez.
Egy korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy Nepál tavaly márciusban lezárta hegyeit a koronavírus elleni szigorú intézkedések részeként és lefújta az összes főszezonra tervezett expedíciót.
A koronavírus eddig 274.973 embert fertőzött meg és országosan 3012 ember halálát okozta. Mióta januárban az Indiától ajándékba kapott AstraZeneca vakcinával elilindították az oltási programot, a fertőzések száma csökkenő tendenciát mutat. Naponta átlagosan 100 új esetet jelentenek, ami töredéke a legrosszabb októberi adatoknak, az átlagos napi 5500 új esetnek.
Az Everest kínai oldala ebben a szezonban is zárva marad, ez pedig még több hegymászót jelent Nepálnak. A visszatérő nyugati turisztikai szolgáltatók már az alaptáborokban nagyon szigorú Covid-19 protokollt vezetnek be, többek között gyakori teszteléssel, expedíciós orvossal és izolált mászócsapatokkal. Azonban nem minden hegymászást szervező cég tér vissza.
Nepál gyenge egészségügyi rendszere miatt az expedíciók lebonyolítása egyelőre nagy felelőtlenség"
- nyilatkozta Adrian Ballinger, az Alpenglow Expeditions munkatársa.
Habár a járványügyi kilátások még most sem rózsásak, az ország úgy tűnik nem tud tovább várni a nyitással, hiszen a turizmus az egyik legfőbb bevételi forrása.
A 2018-as jelentések szerint a teljes nepáli GDP-hez 7,8 százalékkal járult hozzá a hegymászó szektor 2017-ben, a várakozások szerint azonban 2028-ban a hozzájárulás mértéke már 8,2 százalék lesz.
Azt mondják, hogy a Csomolungma csúcsáról látni a Föld görbületét, és úgy tűnik erre egyre többen kíváncsiak, mert az elmúlt közel 70 év alatt, amióta Tenzing Norgay és Edmund Hillary 1953-ban először eljutott az Everest csúcsára a tarajos, barátságtalan fenevadból, szép lassan milliókat termő kereskedelmi eszközzé változott.
Nepál és Tibet kormányai évtizedeken keresztül megtagadták a külföldi hozzáférést a csúcsokhoz, ám az 1990-es évek elején minden megváltozott. Felismerve, hogy mekkora üzleti lehetőség rejlik a nyugati kalandkeresőkben, olyan hegymászók, mint Rob Hall és Scott Fischer meggyőzték a nepáli tisztviselőket a nemzetközi engedélyek bővítéséről. John Krakauer 1997-ben az Into Thin Air (Ég és jég) című bestsellere, amely 8 hegymászó (köztük Hall és Fischer) halálát írta le e korai expedíciók egyikén, csak még tovább fokozta a lelkesedést. A 2000-es évek közepére több tucat nyugati idegenvezető expedíciós társaságokat hozott létre, és a forgalom hamarosan az évi 50-60-ról több mint 500 hegymászóra emelkedett.
Az elszegényedett Nepál országa számára a Himalája ma már sokmillió dolláros ipar, amelyet a hódításra szomjazó és fejenként 100 ezer dollár elverésére szoruló nyugatiak táplálnak, akik közül már több mint 6000-en kitűzhették a zászlójukat.
A 66 ezer dolláros idegenvezetői díj mellett (20 millió forint) a hegymászók további 10-15 ezer dollárt költenek felszerelésre, repülőjegyekre, biztosításra, műholdas telefonszolgáltatásra, és a legalább 18 hónap szükséges képzésre, felkészítésre.
Ma Nepál teljes gazdasága alapvetően a Mount Everest turizmusra támaszkodik"
- mondja Lukas Furtenbach, a Furtenbach Adventures alapítója.
A bevételek maximalizálására törekvő kormány korábban még a túlzsúfoltsági aggályok ellenére sem volt hajlandó felső határt szabni az évente kiadott 11 ezer dolláros (3,3 millió forint) hegymászó-engedélyek számának, így várható volt, hogy az üzletnek a koronavírus sem állhat sokáig az útjába.