Minden idők egyik legnagyobb szélhámosa volt a piramisjátékok atyja

Charles Ponzi neve összefonódott a piramisjátékszerű átverésekkel, a róla elnevezett Ponzi-sémával. Csalók generációi "nevelkedtek" a módszerén, a leghíresebb mindegyikük közül a múlt héten meghalt Bernie Madoff, Wall Street-i befektetési tanácsadó volt, akiről 2008-ban derült ki, hogy 65 milliárd dolláros kárt okozott ügyfeleinek. Cikkünkben bemutatjuk, miként jött rá Ponzi arra, hogy egy egyszerű módszerrel emberek tömegeit lehet átverni és hatalmas dollárhegyeket lehet keresni.

Élvezte a gazdagságot

Ponzi machinációi közben mesés vagyonra tett szert: nem telt el egy év, és 40 ezer befektetőjének köszönhetően már egymillió dollárt tudott félretenni magának.

1920. július 24-én a Boston Post a következő szalagcímmel közölt cikket Charles Ponziról: „Megduplázza a pénzt három hónap alatt, 50 százalékos kamatot fizet 45 napon belül Ponzi – Több ezer befektetője van". A cikkben agyafúrt módon Ponzi jótékony, bőkezű gazdag emberként láttatta magát, aki miután megkereste első millióját, mindent, ami e fölött van, arra fordít, hogy jó célokat szolgálhasson a világban.

A cikk szerzője ekkor már 8,5 millió dollárra becsülte Ponzi összvagyonát. Két nappal később kígyózó sorban álltak a befektetni vágyók a férfi irodájánál.

Mindannyiuk arcán a remény és a kapzsiság volt kiolvasható"

– írta később önéletrajzában Ponzi.

Aki felül van a hierarchiában, az mindent visz a Ponzi-féle piramisjáték-modellben Forrás: Shutterstock

Ponzi azt állította magáról, hogy ő „varázsló, aki koldusból milliomost csinál egyik napról a másikra".

Kiélvezte a nyakába szakadt gazdagságot, vett gyorsan magának egy 12 szobás kastélyt, fizetett szolgálószemélyzettel és fűthető medencével, légkondicionálót szereltetett be (ekkor még az angol királynőnek sem volt ilyen eszköz a szobájában). Több autója volt, aranyozott sétapálcával járt, felesége pedig rendre gyémántokkal kirakott ékszerekkel mutatkozott.

Saját embere okozta a vesztét

Persze egyre többen kezdtek gyanakodni, hogy

az új befizetésekből fedezi a kiszállók nyereségét, és a rendszer csak addig működik, amíg a sok új beszálló elég pénzt tol be Ponzihoz ehhez.

Ám jó ideig nem tudtak rájönni arra, pontosan miként épül fel vállalkozása.

A szövetségi hatóságok átvizsgálták cégének könyvelését, gyanítva, hogy üzleti modellje törvénybe ütközik. Majd hivatalos nyomozás is indult, Ponzi azonban mindent megígért, mindenben együttműködött a hatóságokkal, a nyomozók pedig megnyugodtak.

A gyanakvás azonban csak nem oszlott el Ponzi körül.

Egy elemző kiderítette, hogy a cégére bízott pénzből 160 millió postai válaszlevél kupont kellett volna venni, de forgalomban csak 27 ezer darab volt (a matematika tehát nagyon nem stimmelt).

A posta ráadásul megszüntette a kuponok tömeges eladását és visszaváltását. Tehát eleve lehetetlen lett volna megvalósítani, amit Ponzi állított.

Charles Ponzi Forrás: Wikimedia Commons/US Goverment

Kitört a pánik, tömegek vonultak a szélhámos irodájához. Ő azonban állta a sarat, három nap alatt 2 millió dollárt fizetett vissza, miközben kávéval és süteménnyel kínálta a hőzöngőket, arról győzködve őket, hogy nincs miért aggódniuk.

Végül egyik saját embere okozta a vesztét, aki ellene fordult, és 1920. augusztus 2-án – alig több mint egy héttel a Ponzit sikeres üzletemberként bemutató cikk után – a Boston Postban lerántotta a leplet a trükk lényegéről.

Egyúttal azt állította, hogy a híresztelt több millió dolláros vagyonnal szemben Ponzi cége 4,5 millió dolláros mínuszban van. Erre újabb befektetői pánik tört ki, de az „üzletember" ezúttal is fizetett mindenkinek.

Szegényen halt meg Brazíliában

Néhány napon belül azonban az újságok címlapjukon azt is leközölték, hogy Ponzit korábban csalásért börtönbüntetésre ítélték. Majd egyik bankja bejelentette, hogy a piramisjátékos nem fizetőképes, az elrendelt nyomozás pedig 7 millió dolláros adósságot mutatott ki a csalónál, hat bankot döntve be ezzel.

A piramisjáték klasszikus sémája Forrás: Shutterstock

Az ügy végső csattanója az volt, hogy Ponzi nem tekintette bűncselekmény áldozatainak ügyfeleit.

A szélhámos három és fél évet ült szövetségi börtönben a történelem első Ponzi-sémájáért. Miután innen 1925-ben feltételesen szabadlábra bocsátották, Massachusetts államban további kilenc év börtönbüntetés várt rá.

Később, amikor óvadék ellenében szabadlábon tartózkodott, Texasba szökött, ahol egy olasz teherhajón szeretett volna elszökni az országból. Ez azonban nem sikerült, és ismét börtönbe került, majd szabadulása után 1934-ben deportálták Olaszországba.

Ponzi szakma nélkül nemigen talált munkát hazájában, végül több sikertelen gyors meggazdagodási kísérletet követően a korabeli olasz légitársaságnál sikerült állást találnia, annak brazíliai ügynökeként.

A II. világháború viharainak közepette végül a dél-amerikai országban rekedt, és itt élte le élete hátralévő részét, méghozzá meglehetős szegénységben. Végül 1949-ben Rio de Janeiróban hunyt el, összes vagyona ekkor mintegy 75 dollárt tett ki.

Forrás: Múlt-kor, Steksz.blog, Ezerszínű Világ