A Kínai Államtanács a hét elején olyan zöld iránymutatásokat tett közzé, amelyekben a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését és a megújuló energiaforrások támogatását szorgalmazza.
Kína céljai ambíciózusak, megvalósításuk komoly, de nem lehetetlen kihívást jelent a hatalmas ország számára.
A döntéshozók 2060-ra egy fenntartható, tiszta levegővel és vízzel bíró környezet megteremtését ígérik a milliárdnyi állampolgárnak.
A dokumentumok felvázolják a célok eléréséhez szükséges legfontosabb intézkedéseket annak érdekében, hogy 2025-re a zöld ipar aránya jelentősen növekedjen, és ezzel párhuzamosan a károsanyag-kibocsátás intenzitásának csökkenése következzen be.
Célunk, hogy a kibocsátás 2030 előtt elérje a csúcsot, majd 2060 előtt elérjük a szén-dioxid semlegességet."
- jelentette be Hszi Csin-ping kínai elnök még 2020 őszén a New York-i ENSZ közgyűlésen.
A szeptemberi bejelentéssel kapcsolatban sok kérdés merült fel, a mostani iránymutatásokban a Kínai Kormány a tervezett lépéseket konkretizálta. Amennyiben megvalósulnak, az igazi mérdföldkő lehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Jelenleg Kína a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátója és a globális emisszió mintegy 28 százalékáért felelős.
Kína kibocsátása 2018-ban és 2019-ben tovább nőtt, miközben a világ nagy része már elkezdett távolodni a fosszilis tüzelőanyagoktól. A tavaszi Covid-19 válságban az ország kibocsátása 25 százalékkal mérséklődött, de júniusra ismét visszatért az eredeti szintre.
Az ország dekarbonizációs törekvései jelentős lehetőségeket kínálnak a technológiai innováció és az ipari korszerűsítés felgyorsítására. Ráadásul a lakosság egészsége, életminősége és jólléte szorosan összefügg a kibocsátások és a szennyezés csökkentésével.
A szén-dioxid-semlegesség 2060-ig történő elérése érdekében Kínának összehangolt erőfeszítéseket kell tennie az egész gazdaságban. Ez óriási kihívás, mert az ország kibocsátás-növekedése 2013 óta viszonylag stabil (miután évek óta nagyjából 8 százalékos mértékben emelkedett), de a mostani tendenciákat figyelembe vévek, 2050-re csak valamivel több, mint 10 százalékkal lehetne mérsékelni a szén-dioxid-kibocsátást.
A szén-dioxid emisszió mögött a gazdaság és ipar szerkezete a fő tényező, a termelés ugyanis jelenleg szinte teljes egészében a nem megújuló energiaforrásokra támaszkodik.
A szén adja Kína energiaösszetételének csaknem 60 százalékát. Az ország nehézipara, például az acél- és cementgyártás, a globális termelés mintegy 50 százalékát, és a teljes szén-dioxid-kibocsátásának 17 százalékát adják. Bár a gazdasági növekedés lelassult, Kína az elmúlt tíz évben gyorsan urbanizálódott. Városi lakóterületei körülbelül 1,5-szer nagyobbak, mint egy évtizeddel ezelőtt voltak, és az éves személygépkocsik értékesítése csaknem kétszeresére nőtt. A városépítés és a közlekedés továbbra is táplálja az energiaigényt és a szén-dioxid-kibocsátást.
A szén-dioxid semlegesség 2060-ig történő eléréséhez Kínának tehát már most el kell kezdenie az energiarendszer reformját.
Például a fosszilis tüzelőanyagokból előállított energiát 2050-ig a teljes energia 25–30 százalékára kell korlátoznia.
A dekarbonizáció ugyanakkor távolról sem akadályozza a gazdasági növekedést, sőt, valójában ösztönözné is azt. Ezenkívül a szennyezés okozta halálesetek és természeti katasztrófák elhárításával minden tekintetben nagyot nyerne az ország.