Elmondjuk, miért érzi úgy, hogy tényleg fáj a készpénzzel való vásárlás
Paying at supermarket checkout.Blank pc screen suitable for insertion of logo or message.
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Aligha van olyan pénzhasználó, aki ne hallotta volna – sőt, ne sóhajtotta volna el hangosan – a kissé talán szlengesnek tűnő kérdést egy-egy vásárlás alkalmával, vagy egy szolgáltatási ajánlat meghallgatásakor: „mibe fáj ez nekem!?" Látszólag nincs nagy jelentősége a megfogalmazás módjának, egészen addig, amíg nem szembesülünk egy érdekes körülménnyel. Azzal, hogy viszonylag friss, tudományos megalapozottságú kutatások mutatják, hogy nem véletlen a fájdalomra való asszociálás akkor, amikor saját anyagi lehetőségeinkhez képest nagyobb összegű készpénztől készülünk megválni. S ezzel összefüggésben: nem véletlenül megy könnyebben az sem a készpénzes fizetéshez képest, ha bankkártyával vásárolunk, szó szerint fájdalommentesebben. Összefoglaljuk, mi áll ennek hátterében.
Viszonylag régóta, az első bankkártyák megjelenésével egyidős megfigyelés, hogy bankkártyával a kezünkben könnyebben megy a vásárlás a boltokban, újabban pedig egyre inkább az online világban is. Azzal is meglehetősen sokat foglalkoztak már különböző szakterületek képviselői, hogy kimutassák: a bűvös kis plasztikokat használva jóval nagyobb az esély a lehetőségeinkhez képesti túlköltekezésre, sőt, az eladósodásra, mint készpénzt használva. Ennek nem feltétlen a magunknál tartható készpénz mennyiség korlátossága az oka, hanem inkább a kötődés hiánya, mérséklődése. A kemény munkával megkeresett „markunkat ütő" készpénz fizikai mivolta iránt jóval könnyebben alakítunk ki ragaszkodást, mint a jórészt elektronikusan, egyre inkább bitek formájában létező „kártyapénz" iránt. Az viszont, hogy a készpénzes fizetés ténylegesen is fájdalommal járhat, és ezért – nem tévedés – idegrendszeri értelemben nehezebb helyzet elé állítja vásárlókat, egy viszonylag friss igazolás.
Amikor fáj a pénzköltés
A „mibe fáj?"-jal kifejezett népi megfigyelés mögött ugyanakkor épp ez a vonatkozás húzódik meg. Ma már ugyanis tényként kezelt az, hogy a készpénz használatakor az agyi fájdalomközpont gyakran kifejezetten erős aktivitást mutat, általában összhangban azzal, amilyen magas árat a vásárló lát. Ezt egy érdekes tudományterület, a neuro-közgazdaságtan egyik legismertebb kísérletével igazolták.
A kísérletben a Carnegie Mellon egyetem kutatói 20 dollárosokat adtak a résztvevőknek, majd termékek képeit villantották fel nekik. A kapott pénzt az alanyok bármire költhették, ami megtetszett nekik, vagy akár meg is tarthatták azt. Agytevékenységüket közben funkcionális MRI-gépekkel figyelték. Az eredmény beszédes volt:
a résztvevők agyi fájdalomközpontja azonnal aktiválódott, mihelyst meglátták az árcédulákat, és minél magasabb volt az ár, a működés annál intenzívebb volt.
Amikor pedig valaki úgy döntött, hogy megveszi valamelyik terméket, a fájdalomközpont szinte „tombolt" a kíntól, annyira megviselte a készpénztől való megválás. A fájdalom viszont nem jött létre bankkártyával való vásárlás esetén.
Meghökkentőnek tűnik? Pedig nem az, hiszen valójában arról van szó, hogy ezzel és még számos további vizsgálattal sikerült egy másféle – újabb – tudományos alapra helyezni a vásárlói magatartások közgazdasági vizsgálatát, a pénzhasználatkor lejátszódó mentális és idegrendszeri folyamatokat. Azóta számos további kutatás zajlott annak érdekében, hogy pontosabban lehessen látni, hogyan alakította át a pénzhasználatot a bankkártyák elterjedése - többek között a Carnegie Mellon-on is -, összefüggésben a készpénz továbbra is fontos szerepével. Volt olyan kísérlet, amivel sikerült igazolni, hogy a friss, ropogós bankjegyektől nehezebben válunk meg, mint elhasznált társaiktól, de olyan is, ami kimutatta, hogy az USA-ban összefüggés van az általában egészségtelennek tartott gyorséttermi ételek forgalmának növekedése és a kártyahasználat között.
A kutatók azt mondják: alighanem evolúciós folyamat eredménye a készpénztől való megváláskor jelentkező fájdalom, utólagos bizonytalanságérzet, amely a plasztikok esetében még nem alakult ki. Egyszerűen nem használjuk azokat elég régóta ahhoz, hogy kialakult lehessen azokhoz valamiféle idegrendszeri kódolás.
Úgy véli, a kártyaadatok lementése az ön kényelmét szolgálja?
Bár kimerítően áttekintést itt nem tudunk erről a vonatkozásról adni, de ahogy egyre több és több ismeret áll rendelkezésre a pénzhasználati magatartásformákról, mentális, pszichés vonatkozásairól, úgy szaporodnak és bővülnek a készpénz- és bankkártya-használatot tanító, tudatosságra nevelő ismeretanyagok. Nem véletlen, hogy egyre több pénzügyi témákkal foglalkozó szervezet – például nálunk a Pénziránytű Alapítvány – érzi kiemelten fontosnak az edukációt. Erre pedig általában véve is szükség lehet.
Elegendő csak arra a kísérletre utalni, amelyben egy amerikai professzor – egy egyszerű véletlennek köszönhetően – arra nyert igazolást, hogy a készpénzes vásárlás, vélhetően részben a fájdalmasságának köszönhetően, erősebb kötődést alakít ki a megvett tárgyak iránt, míg a plasztikkal fizetett termékeknél ez a kötődés alacsonyabb. Egy ilyen eredményből pedig sajátos következtetések adódnak. Például kimutatható, hogy
a készpénzzel való adományozásnak nagyobb jelentősége van, mint a digitálisnak.
Mert igaz ugyan, hogy fájdalmasabb mint a digitális jótékonykodás, de épp a fájdalmassága miatt, intenzívebb pszichológiai élményt ad az adományozónak, aki ezért még jobban értéknek tekinti tettét – vagyis nagyobb arányban teszi meg újra, mint a kártyás adakozó.
A vállalatok számára pedig az lehet fontos tanulság, hogy elektronikus fizetési ide vagy oda, megéri rábírni a vásárlókat legalább az időnkénti készpénzes vásárlásokra. A kutatások szerint ugyanis így nagyobb eséllyel – a neurológiai fájdalomhoz kapcsolódóan – alakul ki azokban márkahűség az adott cég iránt, hiszen a készpénzzel megvett terméket vagy szolgáltatást jóval értékesebbnek érzik. Az igaz, hogy bankkártyával szívesebben, könnyebben vásárolnak az emberek, ám ilyenkor – kis leegyszerűsítéssel – olyanok, mint a pillangó, virágról virágra, azaz boltról boltra „szállnak", s kevésbé ragaszkodnak a megszokott fizikai vagy online üzlethez. Hiszen plasztikkal a kezükben ezt könnyebben megtehetik.
Nem véletlen, hogy az online vásárlásokkor számos webáruház felkínálja a kártyaadatok mentésének lehetőségét a felhasználó profiljába.
Ez persze nagyon kényelmes a vásárlónak, de ugyanakkor azt a célt szolgálja, hogy ennek révén a felhasználó később gyorsabban, és persze éppúgy fájdalommentesen vásároljon ott, mint az első alkalommal. Ennek legnagyobb haszonélvezői egyébként épp a legnagyobb online piacterek – például az Amazon –, amelyeknek majdnem mindegy, a vevő melyik platformjukon megjelenő kereskedőnél költi a pénzét.
Nincs szembeállítva kártya és készpénz
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a bankkártyás fizetéseknek – a neurológiai vonatkozásokat zárójelbe téve – számos előnyük van a készpénzhasználattal szemben. Az államigazgatásnak olcsóbb, az elszámolásokban egyszerűsödést hoz, fehéredik attól a gazdaság, koronavírus-járvány idején pedig külön jó szolgálatot tesznek a plasztikok, hiszen segítségükkel megelőzhető legalább az, hogy a bankjegyeken és érméken vándoroltassuk a vírusokat. Koránt sincs szó arról, hogy a neurológiai vonatkozások miatt, a bankkártyás, hitelkártyás és készpénzes fizetéseket egymással szembe kell állítani. Inkább a tudatos pénzhasználatra vonatkozó nevelés a fontos – bármivel is fizessünk.
Magyarországon egyébként úgy tűnik, ha ingadozásokkal is, de éves viszonylatokban mint az elektronikus – azon belül a kártyás – fizetések száma nő,
mind pedig a készpénzforgalomé (ez nyilván nem pont ugyanaz, mint a készpénzes vásárlások értéke, de a készpénzigény közvetetten a forgalomra is utalhat). A Magyar Nemzeti Bank jelentése 2020-as pénzforgalomról megállapítja, hogy bár van, ahol visszaesést mértek – a járvány miatti korlátozások miatt értelemszerűen a külföldi kártyás vásárlások száma visszaesett –, de „pénzforgalmi szempontból a koronavírus-járvány elhúzódásának egyértelmű nyertese az online kártyás fizetés volt, az internetes vásárlások értéke különösen belföldi viszonylatban a már korábban is jelentős bővülést számottevően meghaladva nőtt." 2021 harmadik negyedévére pedig a kártyás készpénzfelvétel tovább csökkent, miközben az elektronikus pénzforgalom növekedett, a hazai kibocsátású fizetési kártyáknál maradt a 9,8 millió körüli darabszám.
A jegybanki adatok szerint ugyanakkor
a forgalomban lévő készpénzállomány 2021 novemberében például 125 milliárd forinttal meghaladva az előző havit, 7.673,4 milliárd forintra emelkedett.
Az emelkedő tendencia viszont évek óta tart, amire ugyanakkor a gazdaság folyamatos és jó ütemű bővülése szolgálhat az egyik lényeges magyarázó okkal, amit a koronavírus-járvány is csak rövid időre tudott megtörni. A gazdaság készpénzigényét pedig – függetlenül használatának fájdalmasságától – az erre hivatott intézmény ki is szolgálja.