Túlzónak hathat, de úgy tűnik, hogy 2022 az ufók éve volt. Például az USA védelmi minisztériuma - ahogy az Origo megírta - az idén év elején összesen 510, úgynevezett azonosítatlan légi jelenségről (UAP) számolt be éves jelentésében, ami többszöröse a tavaly júniusban bemutatott előző dokumentumban szereplő 144-nek. Ezek egy részéről ugyan nagy biztonsággal kijelenthető, hogy van rá mostani tudásunk alapján magyarázat, mert valójában pilóta nélküli járműről vagy épp egy eltévedt madárról van szó.
De így is maradt 171 a tavalyi bejelentések között, és az ezek mögötti furcsa jelenségek kapcsán – hivatalosan – senkinek nincs fogalma arról, hogy mi vagy mik váltották ki.
S ez csak a Pentagon, vagy újabban Pentagon-NASA, hiszen az amerikai űrhivatalban tavaly ősztől új szakértői csapat foglalkozik az UAP-okkal. Amikből tavaly mindenhova jutott elég, még a szomszédba is: ahogy az Origo megírta, szeptemberben az ukrán főváros, Kijev egét ellepték az azonosítatlan légi jelenségek, amelyekre nem magyarázat a harci légi technikák orosz illetve ukrán fél általi alkalmazása.
Mindebből egyesek arra következtetnek, hogy küszöbön állhat a globális jelentőségű bejelentés, amiben a világ kormányai közlik, hogy földönkívüli civilizációk látogatnak a Földre.
Persze ez egy olyan várakozás, amely tárgya beteljesülésének nincs semmilyen előjele. Mégis, egyre több tudományterület egyre több tudósa, kutatója vállalja, hogy – ha másként nem is, de gondolatkísérletként igen – a saját szakértői tudása alapján válaszol arra a kérdésre, hogy mi történne, ha tényleg felbukkannának a földönkívüliek. Ilyen válaszokból, illetve belátásokból mutatunk be néhányat a közgazdaság területéről, melyek eltérő forgatókönyveket valószínűsítenek az idegenek feltételezett szándékaitól függően.
Két, ellentétes pólusú kimenetelre lehet számítani akkor, ha az idegenek az űrből érkeznek, függően szándékaiktól. Bár vannak olyan értékelések, melyek a kapcsolatfelvétel kimenetelét attól is függővé teszik, hogy az idegen lények technológiailag milyen fejlettséggel rendelkeznek az emberek megoldásaihoz képest, ám a konszenzus abba az irányba mutat, hogy ha egy idegen faj képes űrhajókon átszelni a galaxist a Földért, akkor összességében biztosan fejlettebb vívmányokkal rendelkezik a földiekhez képest.
Ebből pedig roppant kellemetlen következmények származnának akkor, ha azért érkeznének, hogy a Földet kisajátítsák maguknak,
az emberiséget pedig alantas sorba kényszerítsék, ahogy ez számos inváziós filmben megjelenik témaként.
Ha pedig azt gondoljuk, hogy a tűzzel-vassal indított idegen inváziónak csak az interplanetáris rabszolgatartás lehet oka, nagyot tévedünk. A NASA szakértői már bő egy évtizede komolyan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy egy idegen inváziónak kiváltója lehet a földi ökoszisztéma védelme is. Más szóval az, hogy azért rohanják le a bolygót a galaxisból idegen fajok, mert elegük lesz az emberi teszetoszaságából, már ami a környezet megóvását illeti. Csak képviselőik nem tortákat dobálnának egyetemes műalkotásokra ennek jelszava alatt, hanem az emberiség módszeres felszámolásába kezdenének.
Akár ebből az okból, akár sima kizsákmányoló gyarmatosításként indítanának háborút az idegenek, annak hatása – feltételezve a támadók hadi technológiai előnyeit – elsöprő lenne a világgazdaságra. Mivel ilyen incidensre még nem volt példa az emberiség történetében, ezért a várható hatások jóslásánál a párhuzamként tekinthető történelmi eseményekre lehet csak támaszkodni (regionális konfliktusok, világháborúk stb.). Ezek nem sok jót ígérnek. Egy földönkívüli invázió a gazdaságban igazi "fekete hattyú"-esemény lenne. Ezzel a metaforával szokás illetni a váratlanul felbukkanó, nagyon ritka, bejósolhatatlan, és nagy gazdasági változást okozó eseményeket (ez esetben a változás negatív előjelű lenne).
A Földet érő, az emberiség gyors vereségét ígérő totális támadás esetén a globális pénzügyi szektor szinte azonnal összeomlana.
A pénzügyi piacok, a tőzsdék azonnal brutális értékvesztést szenvednének el, a befektetési alapok lenullázódnának. Bár szemfényvesztésnek tűnhet, de néhányan még – összevonva bizonyos fenntarthatósági kérdésekkel – modellezni is próbálták, mekkorát. Például az USA kormányzati kötvényei értékük 30 százalékát, míg az ingatlanok akár 40 százalékukat is elveszthetik, a teljes infrastruktúra-állomány pedig akár 80 százalékos értékcsökkenést is elszenvedhet (az elemzés alapja az ufóészlelések big data-n alapuló elemzése és szektorokhoz rendelése). A feltörekvő piacok is jókora veszteséget szenvednének el, de ennél kisebbet. Míg a nyersanyagok piaci kereskedelmében
az értékcsökkenés csekély mértékű lenne, sőt, a környezeti hatásokra ügyelő „zöld" stratégiával előállított anyagok értéke akár még növekedhet is az idegen fenyegetés árnyékában.
Ennek oka, hogy az idegenek vélhetően akkor is a nagy szennyező infrastruktúrákat vennék célba, ha nem valamiféle öko-inváziót, hanem általános területszerző támadást indítanának. Feltehetően ugyanis tudnák, hogy az emberiség energetikai szempontból még mindig kiszolgáltatott a fosszilis hordozóknak – ezért elsőként az energiaforrásoktól próbálnák a világot elvágni inváziójuk sikere érdekében.
Egy ilyen helyzetben pedig elkerülhetetlen az ismert életmódok gyors összeomlása. A nemzetek fizetőeszközei elértéktelenednének, az áruforgalmazás és a szolgáltatások nyújtása esetlegessé válna, a termelőmunkát egyre nehezebb lenne a szükséges nyersanyagokkal ellátni, vagy az energiát biztosítani ahhoz. Az érzelmi megterhelés pedig kultúráktól függetlenül olyan mértékű lenne, ami a társadalmak erodálódásához vezetne. Azaz a globális pénzügyi hatások előbb-utóbb, de inkább előbb, biztosan jelentkeznének a pénzügyi szférától egyébként középtávon független reálgazdaságban, és azon keresztül a hétköznapokban is.
Így az emberek személyes vagyona, pénzügyi megtakarításai hamar értéküket veszítenék, és a túléléshez, vagy az ellenálláshoz jól használható kézzelfogható javak értékelődnének fel – csak éppen pénzben már nem lehetne ezt kifejezeni.
Bár furcsának tűnhet, de egyes befektetési szakértők úgy vélik, a cégeknek a kockázatok értékelésekor, és az azokra adott cselekvési tervek kidolgozásakor egyre inkább figyelembe kellene venniük a földönkívüliek jelentette fenyegetéseket is – legalábbis mint esetlegességet. Mert a fenti folyamatok akkor is megindulnának, ha az idegenek csak a Föld egy-egy államát támadnák. Ilyen esetben az összeomlás először ott következne be, de ha van esély arra, hogy az idegenekkel háborúba keveredő országok katonailag képesek legyenek legalább az ellenállásra, az időt adhat a világ többi részének.
Sőt, a megszokott működési módok korlátozással, de valószínűleg megmaradnának más helyeken.
Ha pedig a háború elhúzódna, vagy emberi győzelemmel végződne, úgy a nyertes államok között például Izrael és Svájc ott lenne. Utóbbi azért, mert semleges, szolgáltató álláspontja a pénzügyek világában akkor is jól jönne a világgazdaságnak. Izrael pedig azért lehetne nyertes, mert fejlett védelmi ipara révén az ország felértékelődne a nemzetközi színtéren, különösen, ha jelentős országok összeomlanának a támadásban.
De ne hallgassuk el, hogy van az idegen inváziónak egy olyan olvasata,
amelyben az nem a gazdaságot tenné tönkre, hanem ellenkezőleg, felpörgetné azt.
Ezt a tézist a neves New York-i közgazdászprofesszor, Paul Krugman fogalmazta meg, aki szerint egy idegen támadás tervére adott (amerikai) válasz olyan mértékű újraszervezést kényszerítene ki a gazdaságban – főként a hadiipari megrendeléseknek köszönhetően –, amely egycsapásra kirántaná azt a válságból. Hozzá kell tenni: ezt a sztárszakembernek számító Krugman 2011-ben vázolta, amikor az USA és nagyjából a világ egésze még a 2008-as pénzügyi összeomlás törmelékei alól próbált kimászni, a közgazdász pedig elégedetlen volt annak amerikai tempójával.
Érdekes, és egészen más tónusú kép rajzolódik ki akkor, ha az idegenek békés szándékkal érkeznének az űrből, és akkor is, ha egy napon kiderül: az idegenek már itt élnek a bolygón. Lapozzon, a cikk folytatásában bemutatjuk ezeket is!