Pusztító tengeri hullámokból nyernének tiszta energiát a világ végén

Microsoft's Project Natick on deployment day off the coast of Orkney Island, Scotland Friday June 1, 2018. (Photography by Scott Eklund/Red Box Pictures)

Kevesek által látott és látogatott, különleges helyszínre jutott el az Origo nemrégiben Skóciában. Az Orkney-szigeteken működik Európa illetve a világ meghatározó, a tengeri energia hasznosításával foglalkozó innovációs kísérleti központja. Hatalmas hullámok, rekordhosszú nappalok, szélturbina-oszlopok árnyékában kérődző jószágok, szó szerint a vízbe vetett furcsa eszközök, és a hajós cég, ami nem ismeri a lehetetlent: Skócia északi, zöld végein jól láthatóan kiveszik részüket a tiszta energiára épülő iparágak megalapozásából.

Talán még soha ekkora médiafigyelmet nem kaptak az energetikai problémák európai és magyarországi vonatkozási, mint a korábbi néhány évtől kezdődően napjainkig. Maradva Magyarországnál, kettőt említünk ezekből. Az egyik az energiaimix változása, ezen belül a megújuló energiaforrások irányába tett lépések gyorsítása, ideértve az atomenergia hasznosítását is. Mindez persze nem egyszerű feladat, elég annak egyetlen vonatkozására, a napelemek körüli közelmúltbeli fejleményekre utalni. Részben egyébként ennek rendezése, részben az elmaradhatatlan és a növekvő vállalati igények miatt zajlanak nagy volumenű, gyors tempójú hálózatfejlesztések Magyarország több régiójában, és egyre nagyobbak az újabban átadott napelemparkok.

A másik a mennyiség kérdése: nem elegendő, ha az energia zöld, annak elegendőnek is kell lennie. Míg 2021-ben Magyarország elektromos áramra mért fogyasztása 44 terrawattóra volt, addig 2030-ra ez 68 terrawattórára emelkedik majd – részleteket az Origón erről itt olvashat. S mivel Magyarország egyelőre nem önellátó energiából, az igényt egy alapvetően a szovjet időkből örökölt termelői struktúrára illetve törzshálózatra támaszkodva kellene kiszolgálni úgy, közben a szomszédban háború zajlik. Ráadásul ezt az infrastruktúrát eredendően úgy tervezték, hogy – leegyszerűsítve – az ország keleti felén néhány nagy csomópontban keletkezik illetve import esetében megjelenik az energia, amit el kell szállítani nyugatabbra. Persze ebben a modellben azóta számos változás történt és történik, friss fejleményekkel; ugyanakkor bizonyos, hogy számos feladatot meg kell oldani a közeli jövőben.

De hogyan kapcsolódik mindez a Skóciához tartozó Orkney-szigetekhez?

Ez a látvány fogadja az érkezőt az Orkney-szigetekhez tartozó, 17 ezer lakosú Maindland szigetén, Stromness kikötőjében Forrás: Origo - Juhász Péter

Első ránézésre nem sok, de kicsit erősebb nagyítással nézve, látható azért egy-két tanulság, amit a párhuzam erőltetése nélkül fogalmazhatunk meg. Mindjárt ezekre is kitérünk a következőkben, bár le kell szögezni, hogy az Orkney-szigeteken tapasztaltak ezek nélkül is elegendő muníciót jelentenek beszámolónkhoz.

Zöldebbé válna az amúgy is zöld szigetcsoport

Az Orkney-szigetek Skócia szárazföldi területétől északra található szigetcsoport, 70 kisebb-nagyobb szárazulattal, melyből csak 22 lakott. Van, amelyiken csak egy-két tucatnyi ember él – főként kisebb gazdaságokat, állattartásokat üzemeltetnek –, és van, amelyiken több százan. A lakosság Mainland-nek hívott főszigeten koncentrálódik, nagyjából 17 ezer fővel. Úthálózat, falvak és tanyák, tömegközlekedés, kisebb városok, és a tenger energetikai célú hasznosításának világviszonylatban is egyik legfontosabb kísérleti központja: ez mind megtalálható a brit szárazföldtől nagyjából 1,5 órás kompútra található szigeten.

Ráadásul Mainland, és úgy általában az összesen 22 ezer fős lakosú szigetcsoport turisztikai célpontnak sem utolsó, különösen, hogy az Orkney-szigetek legalább annyira viking, mint skót, ennek pedig jól látható nyomai vannak.

Van itt ősi viking erődítmény romja, a világszerte ismert Stonhenge-nél is régebbi, hasonló építmények maradványai,

és az Európában a legjobb állapotban fennmaradt, a neolitikum korában épült falut is itt lehet bejárni.

A világhírú Stonehenge-hez hasonló építmény maradványai Mainland-en idősebbek annál Forrás: Origo - Juhász Péter

A történeti-kulturális kuriózumokon túl, a szigetek sajátos adottságokkal bírnak, már ami az energiatermelési lehetőségeket illeti.

Egyrészt nagyon szelesek.

Olyannyira, hogy a szárazföldre telepített szélturbinák egy részét a hideg, viharos téli időkben le kell kapcsolni, mert túltermelik az energiát. Félreértés ne essék, az Orkney-szigetek nem önellátó villamos energiából, igényének 60-70 százalékát a nemzeti hálózatból kapja. Van azonban, hogy ahogy nálunk a napenergiából nyert, úgy Mainland-en a szélenergiából nyert áramot nincs hova tenni – bár ebben épp zajlik a változás.

Folyik ugyanis a szigetek saját zöldhidrogén-ökoszisztémájának fejlesztése. A hidrogén ígéretes energiahordozó megoldása lehet a zöld energiagazdaságnak, de jelenleg az Európai Unió energiaellátásának csupán 3-5 százaléka kapcsolható hozzá, az is több tíz millió tonna éves szén-dioxid-kibocsátással kísérve. A hidrogén akkor lesz zöld, ha elektrolíziséhez karbonsemleges energiát használnak.

Erre pedig az Orkney-szigetek szélerőműves energiája szótári alakot jelent.

Azaz ezt a megújuló forrást a hidrogén-előállítás folyamatában egyre nagyobb mértékben használják, s mivel ennek egyetlen mellékterméke a víz, ezért a szigeteken előállt hidrogén tényleg „zöld" lehet.

Magyarország sem fog kimaradni a hidrogén energetikai hasznosításából, az első hazai hidrogénelőállító üzemról szóló néhány héttel ezelőtti híradásunk ide kattintva olvasható.

Zöldhidrogén-állomás hidrogén üzemű járművek töltéséhez Mainland szigetén Forrás: Origo - Juhász Péter

Másrészt, ha már a napenergia is szóba került: vannak kisebb, helyi célú naperőművek is a szigeteken. De az ott jártunkkor tapasztalt nyárias napsütés ritkaságszámba megy arrafelé, ahogy az ottaniak említették. Az árnyékban 20 Celsius fokos hőmérséklet mintha csak a mi kedvünkért lett volna, és bár igaz, hogy ezekben a hetekben – nem tévedés – még éjfél előtt is olvasni lehet az utcán, de télen alig pár órát van világos, hogy ne csak hideg, hanem kellően depresszív is legyen az amúgy gyönyörű szigetvilág.

A megújuló energiaforrások kapcsán az Orkney szigeteken látható, hogy a kedvező környezeti adottságok komoly lehetőségeket rejtenek magukban az energiaszuverenitás megteremtésére. Nálunk is egyre többször találkozni a mikrogrid, vagy épp az energiaközösség szavakkal – hogy a lehetséges párhuzamokra utaljunk –, és ezek valamilyen módon mind arra utalnak, hogy a közösségek és a lokalitások a nagy központi rendszerektől valamilyen mértékben elmozdulnak az önálló energiatermelés és -felhasználás, illetve a felhasználás felügyeletének irányítása felé, lehetőleg a korábbiaknál környezetbarátabb energiaforrásokkal.

Szélturbinák még a skót anyaföldön, Scrabster kompátkelőjéhez közeledve Forrás: Origo - Juhász Péter

Ahogy mondtuk, még az Orkney-szigetek sem önellátó energiából,

a kiegyensúlyozásra és a pótlásra a nemzeti ellátórendszer legészakibb pontjaként továbbra is támaszkodnak,

de a megújulók térnyerésével az arányok fokozatosan eltolódnak.

De térjünk rá azokra a megújuló energiaforrásokra, amikből az Orkney-szigetek jól el van eresztve: a tenger hullámzására, illetve a persze nem szigetcsoport-specikfikus, a Hold tömegvonzása miatti árapály jelenségre.

Hatalmas potenciált lehetne kiaknázni

Ha a megújuló energiaforrásoknak saját közösségi felülete lenne, a tengeri energia forrásai, és különösen a hullámok lennének azon a celebekként ismert Kardashian-Jenner-klán tagjai: figyelemfelkeltő megjelenésűek, mindenkinek a fejében él egy kép róluk,

hihetetlen erejük van, rengetegen kíváncsiak rájuk de élőben viszonylag kevesen látták azokat, és mindig visszatérnek.

Emellett karbonsemlegesek (ami az imént nevezett sztárjaira nem feltétlen igaz). Álljon itt akkor néhány kőkemény szám a bulvár világából vett párhuzam mellé!

A világ összes hullámenergia potenciálja évente 29.500 terrawattóra, míg az árapály jelenségből potenciálisan 800-1200 terrawattóra lenne kinyerhető évente.

A part mentén ugyan nyugodt a víz, de ahol a távolban bólyák jelölik a helyeket, ahol már lehet hullámnenergiával kísérletezni Mainland-en Forrás: Origo - Juhász Péter

Tekintélyes számok a tengerekről, és végre nem az általuk okozott part menti erózióról beszélünk. Nagyságuk igazán akkor látható, ha hozzátesszük, hogy Európa évente 3.000 terrawattóra villamos energiát használ fel.

Európa hullámenergia potenciáljának 35 százaléka, árapály potenciáljának pedig mintegy 50 százaléka a brit partokhoz köthető.

Stromness 2800 fős városában, a European Marine Energy Centre (EMEC) ottani irodájában, majd a Billia Croo nyílt tengeren működő hullámkísérleti telepet felkeresve kaptunk betekintést abba, hogyan próbálnak a hullám- illetve az árapály jelenségekből energiát termelni ezzel foglalkozó cégek.

A hőtérképeken láthatókhoz hasonló jelölések mutatják, hogy a szigetek körüli vizekben mekkor a hullám (bal oldali kis kép), illetve az árapály potenciálja Forrás: EMEC

A nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező EMEC a világ első, és jelenleg meghatározó szervezete a kísérleti tengerienergia-kutatásokban.

2003-ban alapították, és azon egyszerű ok miatt került az Atlanti-óceán „előszobájába", az Orkney-szigetekre, mert ott van állandónak tekinthető erős hullámzás ahhoz, hogy a tengeri energiakísérleteknek egyáltalán értelme legyen. Ez az a hely, ahol a 2-3 méteres hullámok a nyílt vízen csak unott ásítást váltanak ki a teszthelyszíneket működtető vállalat munkatársaiból, de a 4-5 méteres hullámok mellé is jól jön még egy kávé.

Az EMEC Billia Croo nevű hullámkísérleti telephelyének szárazföldi állomása Mainland észkanyugati partján Forrás: Origo - Juhász Péter

Az általuk regisztrált rekord 18 méteres magasság volt

- persze nem a partoknál. A tesztelésre a nyílt tengerre vitt furcsa kinézetű berendezéseknek és eszközöknek is az kell, hogy a sokszor hónapokon vagy éveken át tartó mérésekhez megújuló és intenzív hullámzásnak legyenek kitével.

Lapozzon, a cikk folytatásában még többet megtudhat a tenger energiájának lehetőségeiről!