A brit koronaékszerek összefoglaló elnevezése több mint száz különleges, egyedi ceremoniális tárgynak, melyek a mindenkori brit uralkodóhoz köthetők, pontosabban, amelyeket az éppen regnáló király vagy királynő jelvényként használhat fontos állami események, ünnepségek alkalmával. Fontos hozzátenni: szigorú protokollok szerint. Királyi jogar, ékszerkek, kardok, országalma, sőt, kelyhek és tányérok: mind olyan tárgyak, melyek évszázadok alatt megszilárdult szimbolikus jelentéseket vettek fel a brit monarchában, és ezeket a jelentéseket napjainkban is hordozzák.
Érdemes megemlíteni azt a körülményt is, hogy
a brit az egyetlen európai monarchia, mely tradicionális alapon használja a kiemelt állami eseményeken a koronaékszerek meghatározott darabjait.
S persze ott van a nehezen számszerűsíthető érték: a brit koronaékszerek 100-nál is több darabjának többsége 1660 után került be a királyi protokolltárgyak közé. Csak drágakövekből több mint 23 ezer darabot tartalmaznak összesen ezek a tárgyak. S bár időről időre készülnek elvi becslések arról, mennyit érnének a műtárgypiacon, annyira valószínűtlen, hogy ez megtörténjen, hogy nem túlzás a királyi jelvények kapcsán a "felbecsülhetetlen" jelző. Hivatalos értékbecslést soha nem készítettek a koronaékszerekre.
III. Károly koronázása kapcsán persze az egyik legizgalmasabb kérdés a korona, pontosabban a koronák kérdése. A brit monarchia intézményéhez nyolc korona tartozik, például a brit Indiai Császári Korona, melyet V. György 1911-es indiai látogatására készítettek - a törvények és a hagyomány alapján ugyanis a koronaékszerek nem hagyhatják el a brit szárazföldet, ezért a látogatásra előállítottak egy újat. Az indiai birodalmi koronának nem is jutott hosszú karrier, miután lekerült V. György fejéről, betették azt a koronaékszerek gyűjteményébe, és azóta nem is viselte senki. III. Károly koronázása kapcsán valójában két korona az, ami külön figyelmet érdemel.
A régi hagyomány szerint a brit uralkodó nem jogosult a koronaékszerek használatára addig, amíg megkoronázzák. A szertartás első részeként erre Szent Eduárd koronáját használják, melyet először II. Károly koronázásánál használtak 1661-ben, a Cromwell-i Anglia után visszaállított monartchiában. III. Károly édesanyja, II. Erzsébet is először ezt a koronát viselte az 1953-as ceremónián - igaz, csak néhány pillanatig, és III. Károly fejére is - várhatóan - csak nagyon rövid időre helyezik fel.
Az Eduárd-korona ugyanis meglehetősen súlyos darab, 2,23 kilogrammot nyom, 444 drágakő és féldrágakő díszíti. S bár brit uralkodó koronzása nem igazán nevezhető mindennapos eseménynek, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az uralkodó, akinek fejét éppen ékesíti, koronázási beszédét sem tudja papírból elmondani úgy, hogy az ékszer a fején van. Ezért III. Károly esetében is arra lehet számítani, hogy az Eduárd-korona éppen csak megpihen a fején, hogy aztán átadja a helyet a brit birodalmi koronának, és azzal hagyja el az apátságot.
S hogy mennyit ér az Eduárd-korona?
Rengeteget, de a koronaékszerek között így is a viszonylag szerényebb értékű tételek közé tartozik. Becsült értékét 57 millió dollárban, azaz közel 20 milliárd forintban adták meg. A ceremónián az Eduárd-koronát várhatóan a brit birodalmi korona fogja váltani, mely bár súlyra jóval könnyebb, egy kisebb ország GDP-jét éri.
Arra a forgatókönyvre lehet tehát számítani, hogy az Eduárd-koronát a birodalmi állami koronára cserélik III. Károly szertartásán. Ez a legutóbbi koronázási ceremónián, 1953-ban is így történt, II. Erzsébet fején az Eduárd-koronát a birodalmi korona váltottta.
A nagyjából 1 kilogramm súlyú birodalmi korona jelenlegi változatát II. Erzsébet édesapjának, VI. Györgynek készítették 1937-ben, de annak legalább legalább 10 változata létezett a monarchia 1660-as években lezajlott restaurációja óta. A mérvadó közlések szerint a színaranyból készült birodalmi koronázási ékszeren annyi drágakő van, hogy azt felsorolni is nehéz:
A birodalmi koronán található számos különleges, figyelmre érdemes drágakő közül is kiemelkedik a Cullinan II. A 317 karátos, nagyon értékes gyémánt a világ egyik leghíresebb drágakövének, az 1905-ben Dél-Afrikában megtalált 3106 karátos gigászi nyersgyémántnak egyik darabja. Az elnevezésének nincs különösebb jelentősége, a leletet bejelentő bányavállalat vezetőjének nevét viseli. A kivételes minőség és érték ellenére két év múlva sem akadt vevője, így 1907-ben Louis Botha, a Dél-Afrikai Unió első miniszterelnöke előállt a javaslattal: ajándékozzák a követ VII. Eduárd akkori brit uralkodónak. Dél-Afrika ekkoriban vált le a brit gyarmatbirodalomról, és a búr háborúk néven ismertté vált véres, fegyveres konfliktusok lezárásában szimbolikus jelentősége volt a gyémánt felajánlásának. VII. Eduárd kormányának javaslatára végül elfogadta az ajándékot.
A csiszolatlan Cullinan-t a világ akkori legjobb gyémántmegmunkálói Amszterdamban, heteken át tartó tervezést követően, két év munkájával vágták kilenc nagyobb darabra (és több tucat apróbb töredékre). A Cullinan I. 530 karátos darab a brit királyi jogart és keresztet ékesíti, a II. jelű a birodalmi koronát, néhány pedig II. Erzsébet személyes ékszergyűjteményébe került. (Bár egyes daraboknak fantázianeveket is adtak, a hivatalos gyémántipari közlésekben Cullinan-ként hivatkozzák az eredeti nyersgyémántot, és annak római számmal jelölt nagyobb darabjait is.).
Vélhetően egyébként nem véletlen, hogy épp III. Károly koronázására időzítették azt a kezdeményezést egyes dél-afrikaiak, mellyel a gyémánt koronaékszerekként nyilvántartott darabjait követelnék vissza a britektől. Bárhogy is, a koronaékszerek egyik legértékesebb darabja a birodalmi korona, részben épp a Cullinan II. megmunkált gyémántdarabnak köszönhetően.
Persze ahogy általában véve a koronaékszerekét sem, úgy a brit a birodalmi korona értékét sem lehet pontosan megállapítani. Néhány éve ékszerészek adtak arra egy azóta referenciaként hivatkozott hozzávetőleges értéksávot.
Eszerint a brit birodalmi korona legalább 3 milliárd, de akár 5 milliárd fontot is érhet.
Ezek a számok már a nehezen értelmezhető kategóriát jelentik. Ha az 5 milliárd fontos értéket nézzük, akkor az nagyjából 2200 milliárd forintnak felel meg, Viszonyításként: ez az összeg nagyjából azonos Fidzsi vagy a Maldív-szigetek bruttó nemzeti össztermékének értékével, de nagyobb például Andorráénál és számos szegény afrikai, illetőleg óceáni mikroállaménál.