"A növekedésnek nem volt alapja" - ez történt 2009-ben a tőzsdéken

Márciusban a tavaly őszi nagy zuhanás után kialakult szintet is bőven alulmúló mélyrepülést produkáltak a világ tőzsdéi, az év végére azonban meglepően magasra kapaszkodtak vissza. Itthon a BUX is követte a nemzetközi trendet, sőt a nagy árfolyammozgásokon kívül is volt esemény: gazdát cserélt a Mol ötöde, szóba került egy hazai nagybank bevezetése a részvénypiacra. Az [origo] kiválasztott öt olyan eseményt 2009-ből, amely a magyarországi befektetők számára fontos volt, értékelésükre pedig Parádi Tamást, az SPB Befektetési Zrt. vezérigazgatóját kértük fel.

Az OTP-részvény liftezése

Az OTP ára márciusban korábban elképzelhetetlen mélypontra süllyedt (1355 forint volt a legalacsonyabb záróár) a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT), és noha az év végén is messze van még a válság előtti, 6-8-10 ezer forintos árszinttől, egészen 5400 fölé tornázta föl magát. Az OTP a tőzsde legnagyobb forgalmú papírja, tavaly ősz óta sok kisbefektető - akik ma már a BÉT forgalmának közel felét bonyolítják - is bevásárolt belőle.

Parádi Tamás értékelése
Bármely értékpapír esetében megfigyelhető volt a márciusi mélyrepülés, ez alól a hazai bankszektor legnagyobb szereplője sem volt kivétel. Bár messze van korábbi csúcspontjától, a mélypont óta mutatott 330 százalékos növekedéssel az OTP jelentősen túlszárnyalta jó néhány nemzetközi szektortársát, és hozzájárult a BUX régión belüli kimagasló teljesítményéhez.

Ugyanakkor látható, hogy az utóbbi időszakban az árfolyam emelkedése megállt, egyfajta oldalazó mozgás tapasztalható. Véleményem szerint a jelentős idei növekedésnek (és ez nem csupán az OTP-re, és nem is csak a hazai tőzsdére vonatkozik) nem volt meg az alapja. A válságnak még nincs vége, így a közeljövőben nem is várható a korábbi csúcsszintek elérése, sőt 2010 meglehetősen nehéz év lesz a bankpapírok számára. Továbbra is a hírek mozgatják a piacokat, de előbb utóbb vissza kell térni a fundamentumokhoz, azok viszont sokkal borúsabbak, mint amit a jelenlegi árazások tükröznek.

*****

Új befektető a Molban

A Szurgutnyeftyegaz energiaipari vállalat márciusban kirívóan drágán megvette a Mol felvásárlásával korábban évekig sikertelenül próbálkozó osztrák OMV 21,22 százalékos Mol-részesedését. Az orosz befektető, tulajdonszerzése ellenére, nem vehetett részt a társaság áprilisi - számára hátrányos döntéseket is hozó - közgyűlésén, ezért beperelte a Mol vezetőségét.

Parádi Tamás értékelése
A Mol vezetése bátor és elhivatott, a vállalati stratégia jól felépített és sikeres, a cég jelentős állami támogatás nélkül is képes volt önállóságát megőrizni. A lex Mol azt tükrözi, hogy a kormányzat is megértette: a stratégiai fontosságú cégek felügyeletét és irányítását nem lehet a "piac mindenhatósága" alá rendelni, mert már középtávon is kiszolgáltatottságot eredményezhet a túlzott üzleti szemlélet.

A jelenlegi kormányzatból azonban szinte minden fronton hiányzik a lokálpatrióta gazdaságszemlélet, végtére is a Malév privatizációja sem tekinthető egy sikersztorinak. A kormányváltás után a Mol védelme és önállóságának megtartása szerintem az eddiginél is fontosabb szerepet fog kapni.

*****

Újra bíznak az alapokban

Nyáron hosszú idő után ismét megindult a tőkebeáramlás a hazai befektetési alapokba. Tavaly alaposan megtépázta e befektetési forma jó hírét az ingatlanalapok PSZÁF általi befagyasztása, sok kisbefektetőnek hónapokra bennragadt az alapokban minden megtakarítása. A PSZÁF döntésének előzménye az volt, hogy a 11-14 százalékra emelkedő betéti kamatok láttán egyszerre sokan elkezdték kivonni a pénzüket az alacsonyabb hozamot kínáló ingatlanalapokból, ezért félő volt, hogy némelyik fizetésképtelenné válhat.

Parádi Tamás értékelése
A hazai ingatlanalapok 2009-es esete jó példája annak, hogy hogyan lehet egy teljes szektort tönkretenni krízishelyzet esetén. A túlzott szabályozás és annak kommunikációja a szektor valamennyi tagját érintette, függetlenül az egyes alapok tényleges kockázataitól - vagyis egy kalap alá vett mindenkit, és ezzel hosszú távon okozott sérülést az ingatlanalapok szegmensében.

Nem vitatom a krízishelyzetre adott válasz jó szándékát, de a reakció túlzott volt. Mindezek alapján nem vagyok optimista a hazai ingatlanalapok kilátásait illetően.

*****

A K&H és a hazai tőzsde

Novemberben felröppent a hír, hogy a belga KBC bank részlegesen bevezetné magyar leánybankját, a K&H-t a tőzsdére. A KBC által nem cáfolt terv jelentősége - bár megvalósulásának időpontja kérdéses -, hogy a bizonytalan jövőjű pesti tőzsdének nagy szüksége lenne egy jó forgalmú új részvényre.

Parádi Tamás értékelése
Az önálló pesti tőzsdének akkor van jövője, ha több, megfelelő likviditású papírt vezetnek be. A K&H esetleges bevezetése mindenképpen üdvözlendő, ugyanakkor önmagában kevés. Az elmúlt időszakban sokkal inkább annak lehettünk tanúi, hogy a korábban kellő likviditással bíró papírok közkézhányada folyamatosan csökken. Ennek oka lehet az ellenséges felvásárlástól való félelem, a döntéshozatali mechanizmusok és struktúrák biztosítása, illetve részleges felvásárlás egyaránt. Az új papírok bevezetése mellett viszont ugyanilyen fontos lenne a háztartások részvénybefektetéseinek növelése. Erre jó példa volt az idei év, amikor a hazai háztartások birtokában lévő OTP-részvények aránya jelentősen nőtt. Ez biztató jel, a választék viszont továbbra is szűkös. Önálló tőzsdéhez több papír és több hazai befektető kell.

A tőzsde jelenlegi fő tulajdonosa részéről látható az integrációs nyomás. Ha ez nem párosul a piaci szereplők (kibocsátók és forgalmazók) megegyezésével, nem lesz sikeres az integráció. Úgy gondolom, hogy a BÉT hazai vezetése mára felismerte ezt, és ez esélyt ad egy konszenzus kialakítására.

*****

Történelmi csúcson az aranyár

Történelmi csúcsot döntött idén az aranyár. Unciánként valamivel nyolcszáz dollár fölött indította az évet, majd többször átlépte az 1000 dolláros lélektani határt. Decemberre pedig rövid időre 1200 dollár fölé kúszott a jegyzés az árutőzsdéken.

Parádi Tamás értékelése
Az arany hagyományosan egy menekülési útvonal arra az esetre, ha minden egyéb veszítene az értékéből. Másként fogalmazva: értékmérő, bár ebből a funkciójából az elmúlt évtizedekben viszonylag sokat veszített. A mostani aranyárat túlzottan magasnak tartom, rövid távon nem ebbe fektetnék.

A jelenlegi válság megmutatta a pénzügyi rendszer gyengeségét: a dollár már nem képes a világvaluta szerepét maradéktalanul betölteni, előbb utóbb váltani kell, de a gyors váltás senkinek nem áll érdekében. Egyre inkább előtérbe kerül - főleg ázsiai országok részéről - a dollár melletti egyéb tartalékolás (euróban, aranyban). Az ottani bankok az elmúlt években aranyvásárlók voltak, szemben az európai és amerikai bankokkal. Nem véletlen, hogy éppen az ázsiai bankok javasolják egy, az SDR-hez hasonló nemzetközi elszámolási egység kialakítását a dollár hegemóniájával szemben. Ebben a jelenleginél fontosabb szerep juthatna az aranynak is, részben visszaadva elvesztett értékmérő funkcióját. Rövid távon pesszimista, hosszú távon egyértelműen optimista vagyok az arannyal kapcsolatban.