Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

VI. Zárszó

Az előadás kezdetén egy olyan mozzanatra utaltam, mely a szimbolikus politika körébe tartozott. Zárásképpen is ezt teszem. Azt említettem, hogy 1944-1945 fordulóján kihurcolták az országból a magyar államiság egyik történelmi szimbólumát, a Szent Koronát. Ez 1978 elején, egy generáció - vagy ha tetszik, egy krisztusi kor - elteltével került vissza újra az országba. Ekkorra már valóban egy a rendszerbe jórészt betagolt társadalom ismerhette meg az erősen historizált - egykoron önálló kultusszal is bíró - történelmi ereklyét. Ezzel egyidejűleg kezdhette érzékelni a társadalom napi létviszonyainak fokozódó romlását. Véget ért a szocialista kereteken belüli prosperitás időszaka. Beléptünk a rendszer hanyatlásának, majd összeomlásának évtizedébe. A korona visszatérése, illetve a makrogazdasági és szociális depresszió között persze aligha található oksági összefüggés. Csupán az egy generációnyi "társadalmi rendszerváltás" időszükségletét próbáltam ezzel is érzékeltetni.

Meg azt, amit szintén az elején mondtam. Miközben közeledtünk a "rövid 20. század" kilencedik rendszerváltásához és felcseperedőben volt az e században születettek harmadik nemzedéke, jórészt még itt volt velünk az előző két generáció is. Lehet a politikatörténet előre nem kalkulálhatóan bármilyen fragmentált, szakadozott-töredezett, a társadalom metamorfózisa érdemlegesen csak hosszabb folyamatként, több generációnyi időtartamban vizsgálható, értelmezhető. A fentiekben egy bő fél évszázadra visszatekintve, kényszerpályás rendszerváltás(ok) következményeiről esett szó. Kérdés, hogy az egyéb módon végbement teljes körű rendszerátalakításnak milyen kifutású a társadalmi időszükséglete. De ez már egy másik előadás tárgya.