Horn Péter

9. ábra

A borexport a török hódoltság alatt érte el virágkorát, a furmint, a hárslevelű, a sárga muskotály voltak a vezető szőlőfajták. A tokaji bor a 17. századtól veszi át a vezérszerepet, és lesz Európa-szerte híres. Az exportikkek közül az élő állat, a bor, valamint a hal döntő része egészen a 18. századig fennmaradt, meghatározó szerepet töltött be a deficites külkereskedelmi mérleg egyensúlyának javításában. A magyar agrár-külkereskedelemben a magyarok mellett olaszok, németalföldiek, németek, zsidók, sőt mohamedánok is fontos szerepet játszottak már a 11. századtól kezdve.

10. ábra

A külföldi bevándorlás szinte folyamatos volt, és legtöbbször az uralkodók stratégiájának is részét képezte (németek, szerbek, szlovákok, csehek, románok, ruszinok, zsidók). A betelepítések nemcsak a háborúk során elnéptelenedett területek megművelését célozták, hanem új mezőgazdasági kultúrák, új iparágak meghonosítását, hanem sok esetben tőkeforrást is jelentettek. A külföldiek letelepedése a nemzetközi kapcsolatok bővítésével is együtt járt, élénkítve a külkereskedelmi kapcsolatrendszert.

11. ábra

(16% búza, 11% dohány).

A 18. század végétől elsősorban a búzaexport és a gyapjúexport játszott szerepet. A napóleoni háborúk után gabona dekonjunktúra alatt virágzó ágazattá vált a gyapjútermelés. A magyar gyapjúexport elérte az évi 19 ezer tonnát, a magyar külkereskedelmi mérleg jelentős többletet mutatott az 1820-as években.