A súlyosbodó vízhiány keresztülhúzhatja azokat a földműveléssel kapcsolatos terveket az elkövetkező évtizedekben, amelyek Észak-Ausztráliát az ország és Ázsia új éléskamrájává fejlesztenék. Az esővíz nagyobbik része ugyanis elpárolog.

Az ausztrál kormány megbízásából készült, hétfőn közzétett tanulmány szerint igaz ugyan, hogy egyelőre nagy mennyiségű eső hullik a területre, azonban ennek 65 százaléka elpárolog, 20 százaléka a folyókba kerül, s csak 15 százaléka pótolja a felszín alatti vízkészletet. A csapadék időbeli eloszlása sem eléggé egyenletes: szinte az összes eső november és április között hullik le, alig van folyó, amelyikben egész évben víz lenne.

A klímaváltozás ráadásul a következő két évtizedben feltehetően szárazabbá és melegebbé is teszi a Top Endnek nevezett régiót - figyelmeztetnek a tudósok. Ausztrália északi részének mezőgazdasági fejlesztése már régóta napirenden van. A tervek szerint az itteni földművelési beruházások pótolnák az egyre komolyabb aszályok sújtotta déli farmok kieső termelését.


A vízhiány a bányászatnak sem előnyös

A tanulmány a mezőgazdasággal ellentétben ugyanakkor kedvezően értékeli az északi bányászati boom folytatódásának esélyeit. A világ legnagyobb bányászati cégei közé tartozó Rio Tinto és BHP Billiton is aktív a területen, amelynek ásványkincseit a többi között a rohamosan fejlődő Kína vásárolja meg.

A kutatás szerint a növekvő bányászati szektor akár a régióban élők kétharmadának is munkát adhat 2030-ig. A jelentés ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a víz és a képzett munkaerő hiánya ebben a szektorban is nehézségeket okozhat.

Szintén kedvezően ítélik meg a kutatók a kisléptékű, mozaikszerű mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés fejlődési esélyeit. A főleg ázsiai élőállat-exportra termelő szarvasmarha-tenyésztés kibocsátása akár meg is duplázódhat 2030-ig - olvasható a jelentésben. Észak-Ausztrália bonyolítja le az ország élőmarha-exportjának 80 százalékát, mintegy 346 millió dolláros (69 milliárd forintos) éves forgalommal.

A Top End mezőgazdasági termelésének bruttó értéke a jelentés szerint kedvező esetben 40 százalékkal nőhet 2030-ig a 2000-es szinthez képest. A bővülő termelést az állati és növényi fehérjék iránti belföldi és ázsiai kereslet növekedése teszi lehetővé.