A csernobilihoz fogható baleset nem történt a németországi atomerőművekben, azonban a kisebb-nagyobb műszaki zavarok miatt a közvélemény bizalmatlan az erőművekkel szemben. Az atomhulladékot szállító Castor-vonat jelenleg fél Németországon végighalad, míg a gorlebeni atomtemetőbe ér, ezért is ilyen átfogóak a tiltakozó akciók.

Napokon át vezető hírként tudósítottak német rádió- és tv-állomások, valamint a napilapok a franciaországi feldolgozóüzemből a gorlebeni atomtemetőbe tartó Castor-szerelvényről. A tehervonat útját kísérő látványos tiltakozásoknál, sínblokádoknál, rendőri beavatkozásoknál is érdekesebb az ügy energiapolitikai háttere.

Az idei tiltakozó akció minden korábbinál nagyobb tömegeket mozgatott meg, aminek nyilvánvaló oka van. A német közvélemény jelentős hányada - egyes fölmérések szerint a többsége - ellenzi az atomenergia hasznosítását. Jóllehet Csernobilhoz fogható üzemi baleset a másfél tucatnyi német atomerőmű közül még egyikben sem történt, kisebb meghibásodások, műszaki zavarok rendszeresen előfordulnak. Ez pedig bizalmatlanná teszi a németeket a maghasadás elvén működő erőművekkel szemben.

A lakosság ezért megnyugvással fogadta, amikor a Schröder-kormány 2001-ben egyezséget kötött az energetikai konszernekkel. Az úgynevezett atomkonszenzus értelmében a nukleáris erőművek üzemidejét átlagosan 32 évben határozták meg. A fenti "életkort" elérő reaktorokat az üzemeltetők kötelesek leállítani és lekapcsolni a villamosenergia-hálózatról. Mivel a legfiatalabb erőmű 1989-ban készült el, a fentiek értelmében 2021-ben az utolsó atomerőmű is befejezte volna a működést.


Csak 2035-re lesz atomstop

Az egy éve hatalomra jutott második Merkel-kormány azonban - a CDU/CSU és az FDP koalíciós szerződéséhez híven - felrúgta a kilenc évvel ezelőtti megállapodást. Idén szeptemberben új szerződést kötött az energetikai konszernekkel. Az alku értelmében a régebben épült erőművek 8, az újabbak pedig 14 évvel működhetnek tovább az atomkonszenzus által rögzített határidőnél. Vagyis Németország legkorábban csak 2035-ben fog búcsút mondani a nukleáris energia hasznosításának.

Az ellenzéki pártok (SPD, Zöldek, Baloldal) által tüzelt közvéleményt nem kellett nagyon győzködni arról, hogy Merkel és koalíciós partnerei valójában milliárdos ajándékkal kedveskedtek az atomerőműveket üzemeltető négy konszernnek (EON, RWE, EnBW, Vattenfall). Mint Sigmar Gabriel, az SPD elnöke rámutatott: a régebben épült, már nullára leírt atomerőművek napi egymillió euró profitot termelnek tulajdonosaiknak. Ráadásul az utóbbiakra kivetett úgynevezett fűtőelem-adót (amely elvileg évi 2,3 milliárd eurót hozna az államkasszának) a konszernek leírhatják az adójukból - tehát nettó összegként jóval kevesebb lesz az állam bevétele.

A Zöldek már tíz nappal az alku után tömegdemonstrációt szerveztek a berlini kancellári hivatal előtt, a tiltakozásban mintegy húszezren vettek részt. Közben a fővárostól 700 kilométerre heteken át izzott egy másik - igaz, helyi szintű - konfliktus politika és lakosság között. A műemlék jellegű stuttgarti főpályaudvar lebontása és új, föld alatti vasútállomás építése ellen tiltakozó tízezrek ugyanazt sérelmezik, amit az atomenergia hasznosítását és az atomhulladék Gorlebenbe szállítását ellenző környezetvédők: a politika az ő megkérdezésük nélkül, akaratuk ellenére dönt lényeges kérdésekben. A stuttgarti és a dannenbergi tüntetők a német tömegek új politikai öntudatát jelzik, s ezt előbb-utóbb a kormányzó eliteknek is tudomásul kell majd venniük - vélik megfigyelők.


Nem volt erőszak

Bár a Castor-szerelvényt feltartóztatni próbáló tüntetők minden korábbinál többen voltak, a demonstrációk, útblokádok a korábbiakhoz képest szelídebbre sikerültek. Ebben bizonyára szerepet játszott a Zöldek vezetőinek felhívása, amely kifejezetten az erőszak kerülésére intette a tüntetőket. Másrészt érdekes nyilatkozatok hangzottak el a vonat útjának biztosítására kivezényelt mintegy húszezer rendőr parancsnokaitól. Egy százados nyíltan, tv-kamerák előtt kijelentette: embereinek nem csekély hányada egyetért az atomhulladék szállítása ellen tiltakozókkal. Ezért komoly lelki konfliktust okoz nekik, ha fizikai erővel kell eltávolítaniuk a magukat a sínekhez láncoló tüntetőket, akik között diákok és nyugdíjasok egyaránt akadtak.

A rendőrök egy része 20-30 órán keresztül folyamatosan szolgálatban volt Dannenberg környékén, mivel nem volt, aki leváltsa őket, illetve az eltorlaszolt utak miatt a friss erők nem jutottak el idejében a bevetés helyszínére. A Castor-vonat biztosítása összesen mintegy 25 millió euróba került Alsó-Szászország tartomány kormányának. David McAllister miniszterelnök ezt indignáltan sérelmezte is a hét elején, fölvetve, hogy a többi tartomány - elsősorban azok, amelyeknek reaktoraiból származnak a Gorlebenbe szállított használt fűtőelemek - "beszállhatna" a költségek viselésébe.

A célzás egyértelműen a déli országrésznek szólt, hiszen az atomerőművek többsége (17 közül 11) Baden-Württembergben, Bajorországban és Hessenben működik. Joachim Herrmann bajor belügyminiszter az ARD televíziónak nyilatkozva mosolyogva utasította vissza a felkérést, arra hivatkozva, hogy szövetségi rendőrök kivezénylésével Berlin is részt vállalt az anyagi terhek viseléséből, így fölösleges a többi tartományt belekeverni az ügybe.

Eközben az alsó-szászországi környezetvédelmi miniszter, Hans-Heinrich Sander (FDP) már nyíltan követelte, hogy Gorleben mellett más tartományokban is keressen a szövetségi kormány atomhulladék tárolására alkalmas helyet. Konkrétan megnevezte a hesseni Biblis és a baden-württembergi Philippsburg térségét: mindkét helyen működik atomerőmű. Ha ott sikerülne megfelelő geológiai tulajdonságú földrétegre bukkanni a mélyben, akkor fölöslegessé válna a kiégett fűtőelemek szállítása fél Németországon keresztül, ami jelentősen csökkentené a tiltakozó akciók nagyságát. A két tartomány CDU-párti kormányfője elutasította Sander ötletét.