Péchy László úgy véli, a kastély manapság nem jó befektetés, legfeljebb nagyon hosszú távon - egy zöldmezős beruházás általában jobb megtérüléssel kecsegtet. A kastélyok közül több mint száz vendéglátással foglalkozik, de csak kevés üzemel stabil nyereséggel, a többit pedig más háttérvállalkozásokból finanszírozzák - említette.
Mindezek ellenére a piac élénk és változatos: az érdeklődők között vannak kisbefektetők, nagybefektetők, cégközpontot kereső magyar vagy külföldi vállalkozások, és olyanok is, akik egyszerűen csak megunták a budapesti forgatagot, és vidéki lakóingatlant keresnek - sorolta az [origo] érdeklődésére Fejérné Csete Katalin, az Élvit Ingatlaniroda vezető értékesítője.
Hozzátette, tapasztalatai szerint az utóbbi csoportba tartozók választását gyakran egyfajta sznobéria inspirálja, de mindenképpen hozzájárulnak az értékmegőrzéshez, hiszen a lerobbant, 20-30 millió forintért megvett kúriákba nem ritkán még beleölnek nagyjából ugyanennyit, hogy lakhatóvá tegyék.
Abból, hogy viszonylag sok a Budapestről kiköltöző vásárló, logikusan következik, hogy fővároshoz közelebbi kúriákat - Pest megye mellett főként a Fejér és Nógrád megyeiek sorolhatók ide - könnyebb eladni, hiszen túlságosan messze nemigen "menekülnének" az emberek.
A műemléki védettség nem feltétlenül drágító tényező, mivel megnehezíti a felújítást. Az árra gyakorolt hatása attól függ, hogy az épület egyébként mire alkalmas. Szinte biztosan megnöveli viszont az értéket a termálvíz helyi vagy nagyon közeli jelenléte.
Jobbára szállodák lesznek a befektetők által megvásárolt kastélyokból, de van példa nyugdíjasotthonra is. Az ügyfelek nem mindig tudatosak, Fejérné találkozott már azzal a kérdéssel is, hogy "Van százmillióm, milyen kastélyt ajánlanak?" Elmondása szerint egyébként a potenciális vevők és eladók közül sokan rejtőzködnek, ezért a közvetítők számára meglehetősen speciális ez a terület.