Összegyűjtött titkok, a CPg-től a gulágnaplókig

Magyar punkantológia kézzel rajzolt kazettaborítója, táborból kicsempészett iratok, szobrok és egy prágai utcán tartott performansz képei láthatók többek között a Szamizdat-kiállításon. A tematizált illegális és félillegális kiadványok minden típusa áll a tárlókban: nagy festménytől a gyűrött, kézzel írt cetliig tart a belső ellenállás emlékeinek sora.

A Millenáris D épületében rendezett Szamizdat kiállítás (hivatalos címén Alternatív kultúrák Közép- és Kelet-Európában, 1956-1989) titokban készült dolgok leltára. A legtöbb tárgy papíron van, és mivel nem lehet lapozgatni, elolvasni őket, ezért sok szempontból jelképes a gyűjtemény, az ellenállás létét bizonyítja. A részletes kisbetűs magyarázatok sokszor többet segítenek, mint a cirill betűs gyűrött írógéppapír az üveglap alatt. A rendezők azért megpróbálták szórakoztatni a látogatókat: filmmel, zenével és képzőművészeti alkotásokkal és függönnyi vászonra nagyított fotókkal tették izgalmasabbá a gépelt lapok sokaságát. A titkos tárgyaknak két alapvető csoportja ezáltal összefügg a kiállítócsarnokban: a tiltott művészeti irányzatok alkotásai és a politikai szövegek fonódnak össze. A kettő közti átmenet Orwell sok nyelvre lefordított és titokban terjesztett 1984 című könyvének példányai, míg szélsőségei az absztrakt festmények (melyek egyszerűen stílusukban voltak rendszeridegenek) és a Charta'77 aláírásgyűjtő ívei, mely az egyértelmű tiltakozás dokumentuma. A tárgyak Magyarországról, a volt Szovjetunió európai feléből, a volt Csehszlovákiából, Lengyelországból és a volt NDK-ból valók. Az országok nagy része már nincs meg, de a tárgyak alkotóinak, terjesztőinek, olvasóinak jó része most is él, bizonyítva, hogy ezúttal győzött a lázadás.

A kiállítóteremben nagy piros rács és fémhuzalnyalábok teszik rideggé a hangulatot, a tárlók műanyag jégtömbágyakban vannak, hogy tovább erősödjön a rendszerfestő hangulat. A kiállítást Rajk László tervezte, aki maga is részt vett szamizdatgyártásban. A nagyon csúnya színű műanyag, felhőszerű asztalkák talán az intézményesített hülyeségre utalnak.

A művészeti szamizdat vonalat leglátványosabban a rock and roll képviseli. A valójában nem illegális, csak nehéz körülmények közé kényszerített, politizáló vagy csak gúnyos produkciókat meg lehet hallgatni, egyszerre három látogató tud fülhallgatóhoz férni. A tévékén a VHK, az A. E. Bizottság játszik többek között, a plakátokon a CPg, a Balaton, az URH, a Kontroll Csoport régi koncertjeit hirdetik kézzel rajzolt vagy kezdetleges technikával nyomtatott plakátok. Rajzolt kazettaborítók, otthon másolt szövegkönyvek, Franciaországban préselt lemezek a legizgalmasabb darabok ebben a részben.

A néhány festmény, fotó és szobor mellett a hatvanas évek művészeti akcióiról is megemlékezik a tárlat. A megismételhetetlen akciókat, melyeket utcán, malomban, lakásban, erdőben tartottak, néhány fénykép és visszaemlékezés eleveníti fel, többek között olyan kultikussá vált figurákat idézve, mint a Hrabal által halhatatlanná tett költő, Egon Bondy.

A Nagy Cenzor című szobor

A szamizdat elsősorban titokban nyomtatott termékeket juttat az ember eszébe. A kiállításon látható a szó feltalálójának több ilyen munkája is. A szamizdat kifejezést Nyikolaj Glazkov találta ki, aki a negyvenes években a Szovjetunióban saját verseit kezdte illegálisan terjeszteni. A szó a szamiszebjaizdat (önmagát kiadó) fogalom rövidítése. A Szovjetunióban már Sztálin uralma alatt terjedtek ilyen kiadványok, a gulágról kicsempészett kézzel írt naplóktól a verseskötetekig. Később egészen komoly újság is megjelent illegalitásban: a moszkvai "A Folyó Események Krónikája" című lap 1968 és 1983 között 63 számot élt meg. Ilyen típusú lapok mindenütt voltak, a legtöbbféle titkos újság Lengyelországban jelent meg. Magyarországon a Beszélő (1981-89) a legismertebb, de voltak itthon Fölös Példány, Szétfolyó és más kiadványok is.

Megtekinthetőek az előállításhoz használt író-, nyomda- és stencilgépek, meg lehet ismerni, hogyan többszörösítettek a szamizdatkészítők. A Szabad Európa Rádió orsós magnója és keverőpultja is látható, mert sokat segítettek az illegális lapok népszerűsítésében.

A külső szövetségesek külön részen szerepelnek, tamizdat néven. Itt vannak azok a könyvek, folyóiratok, melyeket a szabad világban nyomtak azért, hogy becsempésszék a vasfüggöny zártabb oldalára. Egy hatalmas világtérképről kiderül, hogy a kelet-európai emigránsok legszívesebben Londonban vagy Párizsban működtettek kiadóvállalatokat.

Külön tárlót kapott az egyházi szamizdat. A politikai viccek műtárgy-változatai közé tartoznak többek között Attali Gábor térkép-kollázsai, aki egyik iskolai atlaszból a Szovjetunió helyére tengert ragasztott be, vagy az Örülök, ha újságot olvasok című fotó, mely egy kilyukasztott Pravdát olvasó férfit ábrázol, aki az újság lyukán keresztül vidáman kukucskál a nézőre. A legegyszerűbb szamizdatok közé pedig a gyűrött cetlikre golyóstollal firkantott szavak tartoznak. Ilyen például a litvánul írt "Éljen február 16.!" feliratú, mely Litvánia 1918-as függetlenségi nyilatkozatának dátumára utal. Saját része van a tiltott tudományok művelőinek, a levelezőköröknek. A legtöbb tárgy a nyolcvanas évekből való, a látványosabbak mindenképpen ezt a korszakot idézik.

A rendezők néha egy-egy fotóval utaltak a mozgalom hőseire is. Egy fekete lepellel borított falon például két egyforma méretű képen koporsók láthatók: az egyik Nagy Imre újratemetésén, a másik Krassó György temetetésén készült, összefüggésbe hozva a Londonban szamizdatot gyártó volt 56-os elítéltet azzal, akinek emléke életben tartásáért küzdött. Külön szoba foglalkozik a rendőrségi jegyzőkönyvekkel is.

A cetliket, könyvecskéket, plakátokat, fotókat elsősorban a Brémai Egyetem 150 ezres szamizdat-gyűjteményéből állították össze, és már bemutatták Brüsszelben, Berlinben és Prágában. A magyar változatot helyi elemekkel egészítették ki, így a bemutatott több mint 500 tárgy közel fele hazai vonatkozású.

Magyari Péter

Szamizdat kiállítás
Millenáris D Épület
Nyitva: minden nap 10-18 óráig, május 2-ig
Belépő: 600 Ft (kedvezményes 300 Ft)