Káros volt gondolkodni a seregben

Szűcs Mihály alezredes éveken át publikációkkal, levelekkel, beadványokkal, alkotmánymódosítási koncepcióval és országos meggyőző kampánnyal küzdött a hadkötelezettség ellen. Többször indítottak ellene ezért fegyelmi eljárást. A sorozást most novemberben eltörölték. Szűcs az [origo]-nak adott interjújában a sorozás elleni harc felidézése mellett tönkretett életekről, kidobott milliárdokról és a politikusok rövidlátásáról is beszélt.

Ebben a tíz évben a sorkötelezettség ellenzésén kívül a haderőreformmal kapcsolatban bírálta a politikusokat. Mit rontottak el annyira, hogy csak félsikerként éli meg az önkéntes hadsereget?

1993 óta permanensen folyik a haderőreform. Mindig előkészítetlen, átgondolatlan volt. Beindultak az átszervezések, de egyiket sem vitték végig. A politikai erők nem vették komolyan a hadsereget és semmilyen konszenzus sem volt köztük. Egy korszerű hadsereg felépítéséhez tizenöt-húsz év szükséges. Nem készültek komoly tanulmányok arról, hogy mit kellene változtatni. A politikusoknak elég volt a vezető katonák hűségnyilatkozata. Mindig olyan katonai vezetőket választottak maguk mellé, akik a hízelgő lojalitás útjára léptek. A politikusoknak nem jelezték a problémákat, mert azt gondolták, hogy ezzel saját alkalmatlanságukat bizonyítanák. Ezért inkább mindenről azt mondták, hogy megoldjuk, aztán ennek a hadsereg látta a kárát. Össze-vissza szervezték a hadsereget. Egyik laktanyát kiürítették, átküldték a katonákat máshová, aztán három év múlva visszacsinálták, aztán megint elölről. Ebbe családok mentek tönkre, nagy számban voltak válások, öngyilkosságok. Katonai karrierek és életek mentek ebbe tönkre.

A reformok egy része arról szól, hogy el kell küldeni embereket, mert kisebb hadsereg kell. Ezzel egyetért?

Forrás: [origo]

Most van napirenden, hogy drasztikusan csökkenteni kell a hadsereg létszámát. Én már 1993-ban azt nyilatkoztam a Magyar Nemzetnek, hogy fele ennyi tiszt is elég lenne. A honvédségi költségvetés több mint felét a budapesti hivatalok viszik el. A hadsereget meg kellene szabadítani ettől a vízfejtől. Azt szoktam mondani, hogy ez már nem is vízfej, hanem egy hidroglóbusz. Számításaim szerint 2500-3000 tisztnél nem kellene, hogy több legyen a rendszerben.

És mennyi van most?

Közel nyolcezer.

Ön mindegyik honvédelmi minisztert bírálta már. Miket rontottak el Ön szerint?

Az első demokratikus kormány honvédelmi politikája szubjektív véleményem szerint egy horthysta restauráció akart lenni, ezért nem is sikerülhetett. 1993-ig nem is kezdődtek igazi változások. 1996-ban a Horn-kormány beindította a haderő koncentrációs programot. Akkor jöttek létre ezek a hatalmas laktanyák, alakultak ki a katonai gettók. Semmilyen előtanulmány nem előzte meg a koncepciót. A Dunántúlra kerültek a nagy laktanyák, például Tatára és Tapolcára, ahol nincs munkanélküliség. Ezért nagyon nehéz oda ilyen kevés pénzért szerződéses katonát felvenni. Az ország keleti felén, ahol nagyon nagy a munkanélküliség, ott nincs egy szál laktanya sem. Most hiába várják el, hogy a fiatalok majd Miskolc meg Nyíregyháza környékéről elmennek Tatára szolgálni és lakni. Utazás, albérlet, család, ezer és ezer probléma van ezzel.

Ugyanennek a programnak a keretében hozták létre a négy nagy kiképző központot - Kalocsa, Szabadszállás, Tapolca és Szombathely - hatalmas anyagi ráfordítással. Ezek közül hármat már be kellett zárni. Mi akkor kérelmeztük, hogy a pénzt inkább költsék a sorkatonai szolgálat megszüntetésére. Tíz- vagy százmilliárdokat lehetett volna megspórolni.

Az Orbán-kormány idején a kisgazdák kapták a honvédelmi minisztériumot, és ők valamiféle száz éve letűnt nemzetfilozófiában gondolkoztak, és ezért száz évvel vetették vissza a hadsereget. Az a Szabó János (volt honvédelmi miniszter), aki ellenem a fegyelmiket kezdeményezte, azt se tudta, hogy merre vannak a laktanyák, szegény. De nem is volt érdemes megmutatni neki.

Az SZDSZ ugyan ekkoriban sokat kampányolt a hadkötelezettség ellen, mégsem feltétlenül pozitív a szerepük. Ugyanis hiába elleneztek valamit, ha nem dolgoztak ki koncepciót arról, hogy mi legyen helyette. Ahogy a kormányzásra készülő MSZP sem. 2000-ben és 2001-ben többször sürgette a Liga, hogy dolgozzanak ki a választásokra egy működőképes haderőreformot. Személyesen írtam leveleket Juhász Ferencnek (jelenlegi honvédelmi miniszter), hogy ne az olajbizottsággal foglalkozzon, ha már ő a párt honvédelmi főembere. Azt mondta, hogy minden rendben megy. Aztán letette a miniszteri esküt, és öt perc múlva kiderült, hogy már nem érvényes az a program, amit alkottak. Inkább elkezdtek egy védelmi felülvizsgálatot. Ezt ellenzékben kellett volna elvégezni, és a választások után már egy működő programmal előállni. Nem azt mondom, hogy a védelmi felülvizsgálatnak nincsenek pozitív eredményei, de lehet, hogy a végrehajtására már nem lesz idő, mert négyévenként kormányt váltanak ebben az országban.

A mostani kormány azt akarja, hogy ezer magyar katona folyamatosan szolgáljon valamilyen külföldi misszióban. Ön szerint ez jó a magyar hadseregnek?

Fotó: Fábián Évi

Egy ország hadseregének első számú rendeltetése az ország függetlenségének védelme. Mikor ez a fő feladat nagyjából rendben van, akkor kezdhet el véleményem szerint egy állam azon gondolkodni, hogy hadseregét külföldi missziókban használja. Nálunk a hadsereg szervezete, felszerelése egyáltalán nincsen rendben. Viszont némely, viszonylag kis létszámú kontingenst jól felszereltek és kiküldtek külföldre. Ezért a hadsereg kettészakadt, mentálisan és technikailag is. Van egy rongyos itthoni és van egy jól felszerelt külföldi. Amikor a külföldi visszajön, akkor elveszik, amije van, és újra rongyossá válik.
Ugyanakkor haszna is van külföldi misszióknak. Mert a katonák egy része, és egyre nagyobb része, tapasztalatot szerez. Az egy más dolog sajnos, hogy az első vonalbeli feladatokról nem szerzünk tapasztalatokat. Sancho Pansája vagyunk a NATO-nak. Vízhordó meg ilyenféle feladatokat osztanak ki nekünk. Talán ez most még nem baj, mert ennél komolyabb feladatra valószínűleg nem lennénk alkalmasak. Illetve az ország közvéleménye felkészületlen, és nem viselne el áldozatokat, ami az első vonalbeli feladatokkal együtt járna. Ezekben a missziókban sokkal eredményesebben és rugalmasabban tudnánk részt venni, ha az önkéntes hadsereg felépítését már a kilencvenes években elkezdtük volna.

Budapest, 2004. november 15.

Magyari Péter