Életfogytiglant kapott az azeri baltás gyilkos

Vágólapra másolva!
Életfogytiglani szabadságvesztére ítélte csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla azt az azeri férfit, akit azzal vádoltak, hogy megölte egy örmény hallgatótársát a nemzetvédelmi egyetem kollégiumában. A férfi a tárgyaláson azt mondta, megbánta a tettét. A védelem azzal érvelt, hogy a vádlott elmebeteg.
Vágólapra másolva!

"Nem azért vettem baltát és mentem az áldozat szobájába, hogy öljek. Nem akartam bántani, nem készültem a gyilkosságra, ma sem tudom hogy történt, megbántam" - mondta az utolsó szó jogán az azeri katonatiszt, akit csütörtökön jogerősen életfogytiglani szabadságvesztére ítélt a Fővárosi Ítélőtábla. Ramil Safarov a vád szerint 3 éve egy éjjel baltával agyonverte alvó örmény katonatársát, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában.

A Fővárosi Bíróság tavaly aljas indokból, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt nem jogerősen életfogytiglanra ítélte a férfit azzal, hogy leghamarabb 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. A védelem fellebbezett az ítélet ellen, így került az ítélőtáblára az ügy. A csütörtöki tárgyaláson az ügyvéd főként azzal érvelt, hogy a vádlott elmebeteg.

A védelem szerint nem lehet normális, aki ilyet tesz. Ahogy a védők elmondták, a vádlott magát "harci helyzetbe képzelve" baltával ronottt egy alvóra, majd mikor megölte, odaszólt a szomszéd ágyon fekvő magyarnak: téged nem bántalak, ezt követően be akart törni a következő kollégiumi szobába, hogy egy újabb örményt meggyilkoljon. Az ügyvéd szerint a másfél évtizeddel ezelőtti örmény-azeri konfliktus okozta poszttraumás stressz miatt a férfi csak korlátozottan beszámítható, tudata sérült.

Az ügyvéd megjegyezte, hogy védencét a hazájában hősnek tekintik, az örmény megölését nem tekintik bűnnek, ez "egész más szubkultúra, amit nem fogunk megfejteni". Ugyanakkor az ügyész azt hangsúlyozta, az eset egyetlen nagy kérdése, hogy miként kell megítélni, amikor valaki háborús körülmények között nő fel és büszkeséggel tölti el az ellenség megölése békeidőben, egy harmadik országban.

Maga az emberölés kellően felderített, bár minden ügyben ennyi bizonyíték állna rendelkezésre - tette hozzá az ügyész. Beszélt arrról is, hogy szerinte a népek egymás elleni gyűlölködése nem elmeorvosi kategória, a háború mindenkit megvisel, de ez önmagában nem lehet ok arra, hogy valakit elmebetegnek lehessen tekinteni.

Az ügyész szerint a vádlott az eljárás során nem mutatott megbánást, csak magát sajnálta, és zavart elméjűnek próbált mutatkozni. Az ügyész az elsőfokú ítélet jogerőre emelését indítványozta. A sértett jogi képviselője a tárgyaláson azt emelte ki, hogy a brutális cselekmény mozgatórugója a hőssé válás volt.