Fellibben a fátyol Lázár János titkos küldetéseiről

Lázár János úton Algyő és Makó között

Svájcba mentett magyar vagyonokról és a magyar–orosz üzleti kapcsolatokról is tárgyalt eddig titokban tartott külföldi útjain Lázár János miniszterelnökségi államtitkár. Ez egy olyan perben derült ki, amelyet az Origo újságírója indított azért, mert a kormány nem árult el részleteket az államtitkár útjainak feltűnően magas szállásköltségeiről.

Lázár János látszólag mindig szem előtt van. Intézkedik az uniós pénzekről. Tárgyal a háborgó zsidó vezetőkkel. Végigkampányolja a választókerületét.

A Miniszterelnökséget vezető államtitkár ezeket mind a nyilvánosság előtt teszi, és láthatóan élvezi is a rá irányuló figyelmet. Közben azonban jut ideje arra is, hogy fontos, nemzetközi jelentőségű ügyeket intézzen teljes titokban. Komoly szerepet játszott például az oroszokkal kötött paksi üzlet tető alá hozásában és a Seuso-kincs hazahozatalában is. Ezekhez vélhetően hosszas tárgyalásokat kellett folytatnia, de az esetleges külföldi utazásokról és egyeztetésekről semmilyen részlet nem szivárgott ki a hivatalos bejelentésekig.

Most ugyanakkor nyilvánosságra került néhány információ Lázár több, eddig titokban tartott külföldi utazásáról. A Miniszterelnökség egy bírósági perben beszámolt arról, hogy az államtitkár tavaly egy svájci és egy olaszországi látogatáson is üzleti kapcsolatokról, illetve Magyarországról külföldre vitt pénzekről folytatott tárgyalásokat. Ezek olyan utazások voltak, amelyeknek korábban semmi nyomuk nem volt a kormányzati nyilatkozatokban, sem az MTI jelentéseiben, sem más híradásokban.

Az éjszakák költségei

A pert az Origo munkatársa indította a Miniszterelnökség ellen. Ennek előzménye az volt, hogy decemberben arra kértük a Miniszterelnökséget, adjanak ki egy összesítést a vezető tisztviselők 2012–2013-as külföldi kiküldetéseiről. El is küldtek egy táblázatot az utazásokról, amelyek közül Lázár János több utazása is kitűnt. Az egyik különös részlet az volt, hogy több esetben is jóval nagyobb volt a szállásköltség, mint más miniszterelnökségi vezetők kiküldetéseinél. A legmagasabb szállásköltségű utazások a következők voltak: egy háromnapos (tehát feltehetően csak két éjszakát jelentő) angliai utazásánál 920 ezer forint, egy kétnapos olaszországi útjánál 582 ezer, egy szintén kétnapos svájci kiküldetésnél pedig 469 ezer forint volt feltüntetve szállásra fordított kiadásként.

Lázár János úton, itt épp Magyarországon Fotó: Pivarnyik Balázs - Origo

Ilyen magas szállásköltségek még csak megközelítőleg sincsenek más miniszterelnökségi vezetőknél. Szijjártó Péter külgazdasági államtitkár egyik útján ugyan szintén közel félmillió forintba került a szállás, de az egy hatnapos látogatás volt az Egyesült Államokban.

Január elején kérdéseket tettünk fel Miniszterelnökségnek a három utazásról. Arról érdeklődtünk, hogy mi volt a látogatások célja, illetve hogy pontosan hogyan is kell értelmezni a Miniszterelnökség táblázatában szereplő szállásköltségeket. Szerettük volna megtudni, hogy a megadott összegek kizárólag Lázár János szállását fedezték-e, vagy esetleg másokét is. Kértük, hogy ha több személyről van szó, akkor adják meg a pontos számot, valamint azt, hogy kikről van szó. Kértük azt is, hogy közöljék, mely szállodákban szállt meg az államtitkár.

A Kormányzati Információs Központ a szállásköltségek részleteit firtató kérdésekre először azt írta, hogy Lázár “mindig delegációval utazott és 4-5 csillagos szállodákban szállt meg a delegációval együtt”. Visszakérdeztünk, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy a szállásköltség is megoszlott a küldöttségek tagjai között. Azt állították, hogy igen, arra a kérdésre azonban már nem válaszoltak, hogy a delegációknak hány tagjuk volt. A Kormányzati Információs Központ arra hivatkozva tagadta meg a válaszadást, hogy Lázár az Információs Hivatal feladataival összefüggő munkát végzet. Azt írták, hogy az utazásokkal “kapcsolatos publikus, közérdekű adatokat már elküldtük”.

Bizalmas csatornák

Az Információs Hivatal (IH) a nemzetbiztonsági szolgálatoknak az az ága, amely a külföldi információgyűjtéssel – hírszerzéssel – foglalkozik. “Az Információs Hivatal polgári hírszerző szolgálat, mely elsődlegesen az országhatáron kívül tevékenykedik. Általános rendeltetése, hogy a külföldre vonatkozó vagy külföldi eredetű bizalmas információk megszerzésével segítse elő a magyar nemzeti érdekek érvényesülését” – áll a hivatal honlapján. Hozzáteszik, hogy az IH a “különleges eszközrendszere révén olyan adatokat, értesüléseket, dokumentumokat szerez, amelyek a hivatalos csatornákon egyáltalán nem vagy csak korlátozottan ismerhetők meg”.

A hivatal a Miniszterelnökséghez tartozik, és Lázár János államtitkár látja el a felügyeletét. A Kormányzati Információs Központ szerint ebben a minőségében vett részt az Origo által firtatott utazásokon, és ezért nemzetbiztonsági okokból nem adhatók ki a kért információk. Mivel a legtöbb kérdésünkre nem kaptunk érdemi választ, pert indítottunk a Miniszterelnökség ellen. A perben az Origo munkatársát a Transparency International által felkért ügyvéd, Németh Zsolt képviseli.

Az április 1-jén a Fővárosi Törvényszéken tartott első tárgyaláson a Miniszterelnökség jogi képviselője megismételte, hogy szerintük nemzetbiztonsági okokból nem adható ki a legtöbb kért információ. A második tárgyalás április 29-én volt, ekkor a három utazás közül kettő esetében azonban elárultak néhány részletet. Lázár János 2013. március 22–23-i svájci utazásáról közölték, hogy az államtitkár “egy német állampolgárral tárgyalt a magyar–német, valamint a magyar–orosz kapcsolatokról”. A 2013. július 26–27-i olaszországi útján pedig a Miniszterelnökség szerint “a Svájcba illegálisan vitt magyar pénzeszközökkel kapcsolatban folytatott tárgyalást, a tárgyalópartner által megjelölt szállodában”. Egyéb részletet nem közöltek.

Német, orosz, svájci

Bár a kiadott információk alapján még mindig kevés konkrétum tudható Lázár eddig titokban tartott útjairól, valamint az azok során elköltött pénzek felhasználásáról, a most megismert részletek belepasszolnak abba, amit az Információs Hivatal tevékenységéről eddig tudni lehetett.

Az IH 2012 nyaráig a Külügyminisztériumhoz tartozott, majd szeptemberben került át a Miniszterelnökség felügyelete alá. Ezt követően Lázár János több nyilvános meghallgatáson is részt vett a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt, és ezek során beszélt arról, hogy milyen kiemelt feladatokat szánnak az új felállásban az IH-nak. “Azt kell mondjam önöknek, hogy a mi kormányunk meggyőződése szerint a legfontosabb kérdés az ország pénzügyi-gazdasági biztonsága, és az Információs Hivatalnak kutyakötelessége [...], hogy ehhez minden háttér-információt megadjon az adott nemzetközi gazdasági környezetben” – mondta az államtitkár a 2012. szeptember 11-én tartott meghallgatásán.

A bizottsági üléseken Lázár beszélt konkrétabb feladatokról is, és ezek között előkerültek német, svájci és orosz vonatkozású ügyek is. Megjegyezte például, hogy fontos képben lenni Németország gazdasági folyamataival, és kiemelten fontos területként emlegette Oroszországot is, elsősorban az energetikai kérdések miatt.

Ennél több konkrétum derült ki a Svájccal kapcsolatos feladatokról. Lázár többször is nyilatkozott arról a kormányzati szándékról, hogy szeretnének minél szélesebb körű információkat szerezni a magyar állampolgárok és cégek külföldi adóparadicsomokban – így többek között Svájcban – vezetett számláiról. Ezekben az erőfeszítésekben szerepe volt az Információs Hivatalnak is. “A svájci adópénzekkel már a nyilvánosságot a kormány megbombázta, ez a munka folyik és zajlik, partneri együttműködésben és az Információs Hivatal alaptevékenységében is a pénzek külföldre menekítését, az adóelkerüléseket folyamatosan követjük” – mondta kicsit nyakatekerten fogalmazva Lázár a 2013. februári bizottsági meghallgatásáról készült jegyzőkönyv szerint.

Bő fél évvel később meg is született egy adóegyezmény Svájc és Magyarország között, amely lehetővé teszi a magyar adóhatóságoknak, hogy információkat szerezzenek a magyar adóalanyok svájci jövedelmeiről. A kormány ezzel próbálja korlátozni a Magyarországról adózatlanul kiáramló pénz mennyiségét. Lázár egy tavaly januári nyilatkozata szerint ez Magyarországon sokkal nagyobb problémát jelent, mint más régiós országokban. Hozzátette, hogy ezt titkosszolgálati információk is alátámasztják.

Az angliai szál

A Miniszterelnökség az angliai útról titkolózik a leginkább, és Anglia nem került elő a nyílt nemzetbiztonsági bizottsági meghallgatásokon sem. A perben a Miniszterelnökség jogi képviselője azt mondta, hogy erről az útról van egy “korlátozott terjesztésű irat”, de ezt csak olyan bíró tekintheti meg, aki átesett már az ehhez szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon. Az ügyet tárgyaló bíró jelezte, hogy ő nem tartozik ebbe a körbe, de a törvényszék más bírói igen.

Lázárnak erre a kiküldetésére azonban van egy lehetséges – bár megerősítés hiányában persze spekulatív – magyarázat. A Seuso-kincset ugyanis Angliából hozta haza a magyar állam, és az erről szóló, végig titokban tartott tárgyalásokat épp Lázár János vezette. A műkincs visszaszerzésében szintén szerepet játszó Baán László az Origónak azt mondta, Lázár is volt kinn tárgyalni. Baán a március végén felvett interjúban közölte azt is, hogy az egész tárgyalási folyamat másfél évig tartott, tehát valamikor 2012 végén kezdődhetett. Lázár 2012. november 27–29-én járt Angliában a miniszterelnökségi kimutatás szerint.

Egy próbaper

A perben az április végi második tárgyaláson sem hozott döntést a bíróság, a következő tárgyalás május végén lesz. Az Origo munkatársának jogi képviselője szerint jogilag nem megalapozott a Miniszterelnökség érvelése. “Túlságosan általánosnak tartjuk azon hivatkozást, hogy az Információs Hivatal működésével, feladataival összefüggésben került sor az utazásokra” – mondta Németh Zsolt, hozzátéve, hogy a Miniszterelnökség által rendelkezésre bocsátott információk azért is elégtelenek, mert nem derül ki belőlük, hogy “a közpénzeket pontosan mire és milyen módon használták fel”.

Az ügyvéd hivatkozott egy témába vágó alkotmánybírósági határozatra is. A friss, idén januárban hozott döntés szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok az információk kiadását “nem szabad belátás” alapján tagadhatják meg, hanem csak akkor, ha az “nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy mások jogát sértené”. Az Alkotmánybíróság kimondta emellett azt is, hogy a bíróságoknak joguk van felülvizsgálni azt, hogy ezek az érvek mennyire megalapozottak.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint ennek a határozatnak a jelentősége az, hogy Alkotmánybíróság felhatalmazta a bíróságokat arra, hogy érdemben felülvizsgálják a nemzetbiztonsági szolgálatoknak azokat a döntéseit, amikor nemzetbiztonsági megfontolásokra hivatkozva megtagadják közérdekű adatok kiadását. Ligeti szerint a „Lázár János elleni per valójában próbaper, amelynek az a jelentősége, hogy kiderítse: a bíróság felvállalja-e ezt a felelősséget, és felülvizsgálja-e nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozás megalapozottságát”.