30 éves a Fidesz

Egy politikai nemzedéket onnan lehet megismerni, hogy megcsinálja a maga forradalmát. A forradalma által lesz az, ami. A forradalmárok azzal kezdik, hogy szűk nekik a régi világ, lerombolják hát a kereteit. Céljuk tehát a változtatás. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, egy sor konfliktust kell vállalni. Vannak rossz konfliktusok, amelyek gyengítik az erőnket és vannak jók, amelyek révén erősebbek leszünk. Végső soron a jó konfliktusaink megvívása által válunk azzá, amivé. Konfliktus nélkül egész egyszerűen nem megy, mert a régi világ nem hagyja magát, ellenáll a végsőkig. Bárki beláthatja, hogy a Fidesz elmúlt harminc éve másról sem szól, mint a rengeteg konfliktusról, vitáról, harcról, amelyet ennek a politikai nemzedéknek vállalnia kellett és vállalt is. Bármilyen szép reménnyel is kecsegtet azonban a forradalom, ha félbe hagyják, torzó marad. A forradalmárok küldetése ugyanis nem ér véget azzal, hogy változtatnak. A neheze ezután következik. Nemcsak szét kell verni a régi világ kereteit, hanem földbe kell verni a cölöpöket, amelyen az új világ nyugszik. Magyarul: meg kell védeni a változtatásokat. Ez sem megy konfliktusok nélkül. A félbehagyott forradalmak sehová sem vezetnek. Mi lett volna, ha István király félbehagyja? Mi lett volna, ha a '48-as reformnemzedék félbehagyja? Mi lett volna, ha a nagyjaink félbehagyják? Mi lenne, ha félbehagynánk? Ma egész biztosan nem tartanánk itt. Szükség volt a Fideszre 1988-ban, szükség van rá 2018-ban is. Erről is szól április 8. G. FODOR GÁBOR, a Századvég elnökhelyettesének, a 888.hu főszerkesztőjének az írása az Origónak.