Ceausescu sötét öröksége lehet az úzvölgyi magyar temető elrománosítása

Úzvölgye, 2019. június 6. Csendőrökkel dulakodnak román résztvevők, mielőtt erőszakkal bejutottak az úzvölgyi katonatemetőbe, ahol ortodox szertartás keretében felszentelték törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát 2019. június 6-án. MTI/Veres Nándor
Vágólapra másolva!
A június 6-i, úzvölgyi magyarellenes incidenst követően ismertté váltak mindazok a levéltári dokumentumok, amelyekre hivatkozva a dormánfalvi román polgármester a temető „nemzetközivé" (értsd: románná) alakítását elhatározta.
Vágólapra másolva!

A dokumentumokat egy Kolozsváron élő, Marosvásárhelyen született újságíró, Felcser V. Örs hozta nyilvánosságra a Nethuszár elnevezésű blogján.

Amint ezekből kiderül, a temetőben az első világháború idején eltemetett 350 honvéd mellé az 1926-27-ben lezajlott hadisír-összevonás során további 793 katona került elhantolásra.

Az 1927-es temetőrendezés okirata - „793 ellenséges hős" Forrás: NETHUSZÁR

Plusz 350 hős - pirossal betoldatva - „Azonosítatlan magyar" Forrás: NETHUSZÁR

A temető alaprajzának jelmagyarázatán az újonnan áttelepítettek és honvédek egyaránt ellenséges hősökként lettek feltüntetve.

Az alaprajzzal ellentétben az áttemetési naplóban hét román katona is megjelenik.

Ezek közül Horcic Mihai neve, alakulata és elhalálozásának időpontja alapján azonos a magyar adatbázisban

209-es sorszámmal magyarként bevezetett Harcsik Mihállyal, aki a 11. gyalogezredben szolgált, Lusin Filip pedig minden bizonnyal a Lusicz Fülöp nevű katona,

aki a magyar nyilvántartásban oroszként szerepel (70. sorszám).

Forrás: NETHUSZÁR
Forrás: NETHUSZÁR

Egy további katona, Morduminechei Gheorghe (Morduminikei Gyorgye) alakulatának száma és elhalálozásának időpontja szintén megegyezik Madaninec György népfelkelőével,

Morduminechei-t azonban eredetileg az úzvölgyi fűrésztelepen, Madaninecet pedig Csíkszentmártonban temették el.

A dokumentumok külön érdekessége, hogy a temetőrendezés eredményeként létrejött sírkertben mindössze

öt magyar, egy osztrák és egy német parcella létéről tanúskodnak.

A temető kapcsán előkerült másik dokumentumot, amelyen 149 román katona neve szerepel, és 1985-ből származik, először május 8-án tették közzé a bákói Cultul Eroilor (hősök kultusza) nevű Facebook-profilon.

Ez a dokumentum tulajdonképpen egy listából és egy olyan adatlapból áll, amely az úzvölgyi temetőben található emlékművek kapcsán került kitöltésre.

Amint más forrásokból kiderül,

A felmérésre Maria Bucur történész szerint azt követően került sor, hogy az 1980-as évek elején a hadsereg háborús emlékművekért felelős osztálya figyelmeztette Nicolae Ceaușescu román diktátort:

Erdély területén számos horthysta-fasiszta (értsd: a magyarok által állított) emlékmű találtató, amelyek véleménye alapján „veszélyt" jelentenek a román államra nézve.

Bucur szerint a felmérés készítői egy Románia területén található, de jelentős magyar lakossággal bíró megye magyar emlékműveit általában horthysta-fasiszta emlékművekként azonosították, és többnyire azt javasolták, hogy

(Maria Bucur, Heroes and Victims, Bloomington and Indianapolis, 2009, 183-184).

A lista hitelességét illetően egyéb problémák is felmerülnek.

A 149 név közül hatot egyértelműen az áttemetési naplóból vettek át

– tehát van köztük egy honvéd is –; ezek neve mellett csak az elesés éve szerepel (a listán egy hetedik katona is szerepel ugyanígy, az ő neve azonban nem található meg az áttemetési naplóban).

A fennmaradó 142 katona elesési dátumait az események menetével összevetve az derül ki, hogy az elhalálozási adatok nem a Gergely-, hanem a Románia által 1919-ig használt Julianus-naptár szerint kerültek rögzítésre – azaz

az elhalálozás dátumát nem a magyar, hanem a román hatóságok rögzítették.

A dátumokból ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy e katonák többsége az október 15–28. között zajló mozgóharcok során esett el, olyan területen, amely október 28-át követően a román, később pedig az őket felváltó orosz csapatok ellenőrzése alatt maradt.

Végezetül ki kell térnünk a lista címére is, amit egyrészt alig lehet kiolvasni, másrészt a szavak formája alapján

A meglehetősen elmosódott gépírás miatt csak találgatni lehet, azonban a szavak hossza, illetve a valamelyest kivehető betűk azt sugallják, hogy az eredeti cím valami ilyesmi lehetett: Propunere de nume/teme pentru (olvashatatlan szó) din comuna Sinmartin [név/témajavaslat a Szentmárton községi (olvashatatlan szó)-val kapcsolatban].

Forrás: NETHUSZÁR

Mivel az úzvölgyi temető felmérése kapcsán az egyetlen ismert adatlapon semmiféle karbantartás vagy jövendőbeli intézkedés nem szerepel, Csíkszentmártonban viszont található magyar vonatkozású emlékmű, joggal feltételezhető, hogy

az 1985-ös lista tulajdonképpen a szentmártoni emlékmű átalakítására vonatkozik, és azokat a neveket tartalmazza, amelyeknek egy esetleges átalakítás során kellett volna az emlékműre felkerülniük.

A temetőben eltemetettek magyar adatbázisát itt lehet megtekinteni:

  • Horcic Mihai román adatbázisban: 83, magyar adatbázisban: 209 (Harcsik Mihály);
  • Lusin Filip román adatbázisban: 91, magyar adatbázisban: 70 (Lusicz Fülöp)
  • Morduminechei Gheorghe alakulatának száma és halálának időpontja megegyezik Madaninec György népfelkelőével, Morduminechei-t azonban eredetileg az úzvölgyi fűrésztelepen, Madaninecet pedig Csíkszentmártonban temették el.