Azt mondja a szocialisták házi elemzője, Pulai András, hogy a pedofilok szenvednek - nyilván mert nem élhetik ki a beteges vágyaikat -, ezért akár együtt is lehet velük érezni. Már ha van rá igény - ezt már csak én teszem hozzá -, márpedig az nagyon is van, komoly kereslet mutatkozik a dologra, az identitáspolitizálásban utazó külföldi balliberálisok újabb és újabb piacokat akarnak meghódítani.

Ismert, hogy nem olyan régen az HBO kínálatában elérhető lett egy pedofil férfi "szenvedéséről" készített érzékenyítő propagandafilm.

A térfoglalási kísérleteket hazai kollégáik nyilván üzembiztosan megpróbálják letagadni, hiszen a pedofilellenes, a gyerekek védelméről szóló törvény nagyon-nagyon felzaklatta őket.

Szerintük mindössze ködszurkálást végez a jobboldal, amikor arról beszél, hogy az LMBTQI-lobbi már az egészen kicsi gyerekeket is megpróbálja, úgymond, érzékenyíteni.

Szerintem amúgy inkább átnevelés meg agymosás, amikor szoknyás, kisminkelt, férfiak népszerűsítik a sokszor igencsak ijedtnek tűnő óvodásoknak a "dragqueenkedést".

És akkor sem esünk túlzásba, ha elkezd bennünk motoszkálni egy fura érzés, majd megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy ezek a roppant fura csodabogarak miért is akarnak mindenáron gyerekekkel dumcsizni, meg mutogatni magukat nekik és a frissen gyantázott lábaikat, végül eszünkbe ötlik a pedofília szó.

Manapság tényleg teljesen szürreális videók látnak napvilágot, amikről a függetlenobjektív sajtó nem akar tudomást venni, de akik a Telex-444-HVG-24 liberálbuborékon túl is tájékozódnak, azok tudják, hogy nem valami szélsőjobbos álhír, hanem maga a pőre valóság, hogy Nyugaton és Amerikában már kirúzsozott transzvesztiták győzködik a gyerekeket arról, hogy ugyan legózni, építőkockákkal játszani és bújócskázni sem rossz, na, de annál csodásabb dolgot lényegében el sem lehetne képzelni, mint amikor egy férfi női ruhákba bújik.

A magyarok többsége jobboldali, konzervatív értékeket vall, így amíg a fejlettnyugaton az elmebaj akadálytalanul terjedhet, idehaza erre esély sincs, az emberek nagy része értetlenül, vagy sok esetben inkább iszonyodva hallgatja az erről szóló híreket, így a hazai baloldal gyakorlatilag eljutott odáig, hogy meg sem próbálja megnyerni ezt a vitát, harc nélkül adta fel az állásait, úgy kapituláltak, mint az egyszeri afgán katona, amikor hírét veszi, hogy néhány száz papucsos, szakállas tálib a másik városban elkezdett a levegőbe lövöldözni.

Ahogy fentebb írtam, úgy tesznek, mintha a kormány nem létező veszélyektől akarná megvédeni a gyerekeket. Simán letagadják a valóságot. Vagy azt állítják, elszigetelt, extrém, alig-alig előforduló esetekre hivatkozva próbálja a Fidesz tematizálni a nyilvánosságot és megszavaztatni a népet.

Ezért is érthetetlen, hogy Pulai miért mondta, amit mondott, de valószínűleg nem követünk el hibát, ha arra tippelünk, hogy az elemző pedofilokat mentegető kijelentése nem egy előre megtervezett akció része volt, mindössze összeroppant a nyomás alatt - egy vitaműsorban vett részt -, és ezért nem tudta tartani magát a baloldali guruk által kijelölt irányhoz, ahhoz, hogy egyszerűen letagadják azt a nyilvánvaló tényt, hogy a pedofilok iránti érzékenyítés már a kapuk alatt van, és ahhoz, hogy a kormányellenes erők és a sajtójuk egységesen megpróbálja kivonni magát az erről szóló vitákból.

Pulai hatalmasat hibázott, akkorát, hogy ő is és mondatai is úgy jártak, mint a kisminkelt transzvesztiták; a baloldali sajtó ebben az esetben is kapitulált, nem védték meg, sőt, a haladó kollégák azt a taktikát választották, hogy egészen egyszerűen elhallgatták, hogy az elemző a pedofilokat mentegetette.

Az ország ugyanis, ahol élünk, nem Hollandia, ahol a bíróság simán engedélyezte egy pedofil párt bejegyzését, hanem Magyarország, itt a pedofilok felé nem empátiával, hanem megvetéssel, undorral és gyűlölettel fordulnak.

Nagyon helyesen.