Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Európai Bizottság 2018. szeptember 12-én közzétett állásfoglalásában amellett érvelt, hogy a szabályozatlan migrációs áramlásokat „rendezett és jól irányított migrációs lehetőségekkel lehessen felváltani".
Vagyis Brüsszel három évvel a válság kezdete után még mindig nem kockázatként, hanem lehetőségként tekintett a bevándorlásra.
A XXI. Század Intézet arra is emlékeztetett, hogy 2018 decemberében a németek egy javaslatukban újra a kötelező betelepítési kvótát akarták a többi tagállammal elfogadtatni, és ezzel a hatályos Dublin III. rendeletben felállított rendszert megreformálni. A V4-ek bevándorlásellenes – és a kötelező kvótákat egységesen elutasító tömbjéhez – hiába csatlakozott időközben Észtország, Lettország, Szlovénia, Ausztria és Dánia is, az uniós napirenden időről időre újra felmerült a kötelező betelepítési kvóták kérdése.
Az Európai Bizottság egy 2018 decemberi állásfoglalásban úgy fogalmazott, hogy a migrációs hullámok idején „olyan biztonsági hálót kell a rendszerbe építeni", amely biztosítja, hogy a migráció terhét „méltányosan osszák el az egyes tagállamok között", a rendszerben a tényleges egyensúlyt pedig „a külső határokra érkező vagy partra szálló személyekre is kiterjedő elosztási eszközök segítségével" biztosítanák. Vagyis ebben a dokumentumban ismét felmerült a kvóta ötlete.
Ezt követően, 2019 szeptemberében Németország, Olaszország, Franciaország és Málta a Földközi-tengeren a többségében embercsempészek által Európába jutott migránsok elosztási mechanizmusáról állapodott meg.
Azonban a magyar kormány álláspontja ekkor is következetes maradt: semmilyen kvótának nem enged.
Orbán Viktor 2019 februárjában egy hétpontos csomagot mutatott be évértékelőjén a bevándorlás megállítására, amelynek második pontja úgy szólt, hogy
egyetlen ország se legyen kötelezhető migránsok befogadására akarata ellenére.
Azonban a Willkommenskultur szellemében milliós tömegeknek meghívót küldő Németország 2019-ben ismét felvetette a kötelező betelepítési kvóta ügyét. 2020 márciusában a Tanács nyilatkozatot fogadott el az EU külső határain kialakult helyzet kapcsán, ami mellett megerősítették azon elkötelezettségüket, hogy a nyomás alatt álló régióknak nyújtott támogatásukat növeljék. Ezen intézkedés ismét Magyarország igazát illusztrálta, mivel a magyar kormány végig kiállt az EU külső határainak védelme mellett. Sőt a 2021–2027-es EU-s költségvetési ciklusára vonatkozóan olyan javaslatot tett le az asztalra, miszerint a jövőben több forrást kell biztosítanunk a migráció kezelésére és a határok biztonságára.
Az EU ismét kénytelen volt igazodni Magyarország álláspontjához, így a 2014–2020-as költségvetési időszak során erre a célra elkülönített 13 milliárd euróhoz képest a jelenlegi ciklusban 22,7 milliárd eurót szándékozik Brüsszel határvédelemre, határigazgatásra, valamint a migráció kezelésére elkülöníteni.
Magyarország a genfi egyezmény vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján kötelezettséget vállalt a menekültek befogadására, azonban az elmúlt években megfigyelhető a menekültek és migránsok közötti határvonal elmosódása Brüsszel és a migrációt támogató politikai erők kommunikációjában.
Emiatt nem írta alá a magyar kormány a 2018-as marrakeshi nyilatkozatot, mivel a magyar álláspont szerint a tervezet kezelni akarja a migrációt – például legális migrációs útvonalak létrehozásával – és nem megállítani, ami a kormány szerint a migráció kérdését továbbra sem oldja meg.
A magyar kormányt ért kritikák ellenére Magyarország eleget tesz humanitárius nemzetközi kötelezettségeinek, amit az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának adatai is alátámasztanak. A migrációs válság kezdete óta Magyarország – ezer lakosra eső menekültek befogadásának számában –, nemcsak a többi V4-es államnál fogadott be többet az EU-ban, hanem Litvániánál, Szlovéniánál, Romániánál, Észtországnál, Horvátországnál, sőt Portugáliánál és Spanyolországnál is.
Vagyis Magyarország védelmet nyújt azok számára, akik a genfi egyezmény alapján menekültstátuszra jogosultak és ezen jogalapjukat igazolni is tudják. Azonban a bizonytalan hátterű, ellenőrizetlenül és bármiféle igazolványok nélkül érkező, ezáltal akár nemzetbiztonsági kockázatot jelentő gazdasági bevándorlókat Magyarország nem fogadja be.
Ennek oka, hogy a muszlim bevándorlók nyílt meghívásával Európa könnyen elveszítheti keresztény kultúráját, feladhatja civilizációs értékeit.
Brüsszel ráadásul a politikai korrektség szellemében éveken keresztül szőnyeg alá söpörte a muszlim bevándorlók okozta nemzetbiztonsági kockázatok jelentőségét, azonban az elmúlt 8 év terrorcselekményei lassú kijózanodáshoz vezettek.
A bevándorlók és bevándorló hátterű személyek által elkövetett terrormerényletek száma ugyanis jelentősen megnőtt Európában, egyértelművé vált, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között szoros kapcsolat van. Mindez igazolja a 2015 óta képviselt magyar bevándorlásellenes álláspontot.
Az alábbi felvételen annak összefoglalója látható, hogy 2020-ban megkezdődött az úgynevezett tranzitzónaper Magyarországgal szemben. A jogi eljárást még az Európai Bizottság kezdeményezte az Európai Unió Bíróságnál. Arra hivatkoztak, hogy a magyar menekültügyi törvény miatt sérülnek a migránsok alapvető jogai.
A 2020. szeptember 23-án Ursula von der Leyen által bejelentett új migrációs paktum első pillantásra több pontban is találkozik Orbán Viktor álláspontjával, ugyanis a tervezet első részében a harmadik országokkal történő szorosabb együttműködés és azok megsegítését célzó intézkedések szerepelnek.
Ugyanakkor ennek a tervezetnek a sarokkövét képezi a kötelező betelepítési kvóta, illetve számos olyan elemet tartalmaz, amely nem megállítani, hanem csupán kezelni szeretné az illegális migrációt.
Ráadásul ugyanúgy meghívólevelet jelenthet a bevándorlóknak az a terv is, miszerint amennyiben a menekültkérelemre jogosulatlan személyek visszaküldése nem valósul meg nyolc hónapon belül, akkor az eljárást lefolytató ország köteles befogadni a bevándorlókat. A tervezet továbbra is olyan szavakkal operált, mint az „elosztási kulcs" és „kötelező hozzájárulás", ami a magyar kormány számára elfogadhatatlan volt.
Ugyancsak a bevándorláspárti elvárások alapján hirdette meg november 24-én az Európai Bizottság az új migrációs jogszabálytervezetét. Az úgynevezett „integrációs cselekvési terv" egyes pontjai mellett a témáért felelős uniós biztosoknak, Margarítisz Szkínásznak és Ylva Johanssonnak kijelentései azt mutatják, hogy új, kiterjedtebb jogokkal ruháznák fel a bevándorlókat, akik számos területen – például a munkához jutásban és a lakhatásban kapott állami segítség kérdésében – előnyt élveznének a többségi társadalommal szemben.
A terv azt is magában foglalja, hogy Brüsszel 34 millió olyan bevándorlónak akar állampolgári jogokat adni, akik már az Unió területén tartózkodnak. Az állampolgársággal szavazati jogot is kapnának a bevándorlók, amiből a migrációt propagáló baloldali-liberális pártok profitálhatnak, mivel jelentősen megnövelhetik potenciális szavazóik számát.
Tehát ez is magyarázat arra, hogy Soros György milliárdos miért finanszírozza és támogatja a bevándorlást, és a dollárbaloldal, valamint az európai baloldal miért ennyire szolidáris a migránsokkal.
2023-ra az európai migrációs helyzet szinte tarthatatlanná vált:
Az európai életforma előmozdításáért felelős görög biztos már eleve teljes állampolgári jogkörökkel rendelkező személyekként beszélt a bevándorlókról.
Mindenkinek, akinek joga van ahhoz, hogy Európában tartózkodjon, hozzá kell férnie azokhoz az eszközökhöz, amelyek szükségesek ahhoz, hogy teljes mértékben kibontakoztathassa a képességeit, valamint vállalni tudja az Európai Unióban irányadó jogokat és kötelezettségeket
– nyilatkozta egy ízben. A harmincoldalas dokumentum célkitűzése szerint négy területen – az oktatás, a munkavállalás, az egészségügy, illetve a lakhatás kérdésében – próbálja előmozdítani a befogadó országok és az érkezők közötti együttműködést, ám jellemzően több lehetőséget adna a boldogulásra a migráns hátterű embereknek, mint az európaiaknak.
Ezeket az elképzeléseket pedig úgy fogadtatnák el a társadalmakkal, hogy kiterjesztenék és intézményesítenék a különböző érzékenyítő képzéseket, amelyek még a közoktatási rendszerbe is szervesen beépülnének.
A jelenlegi Európai Bizottság is tovább folytatja tehát azt a bevándorláspárti politikát, mint amit 2015 óta láthatunk, annyi eltérés van csupán, hogy megpróbálják kommunikációs szinten eladhatóbbá tenni a javaslatokat.
A válság kezdete óta a magyar kormány következetesen kitart amellett, hogy az EU külső határait kell megerősíteni, és létre kell hozni olyan úgynevezett hotspotokat az EU-n kívül, ahol a menekültügyi eljárást lefolytatják, így olyanok, akik nem jogosultak rá, be sem tehetik a lábukat az EU területére.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az EU nyugati felének többsége továbbra sem hajlik a magyar megoldás felé, így a bevándorlás ügyében további politikai küzdelmekre lehet számítani, főleg úgy, hogy
Brüsszelben csütörtökön megszavazták a kötelező migránskvótát.
Brüsszel hatalma újabb kiterjesztéséért cserébe feláldozza az európai értékeket és a nemzetállamokat is.
Korábban az Origo birtokába került a Soros György egyik szervezete által készített migránsszótár. Az amerikai tőzsdespekuláns által finanszírozott brossúra gyakorlatilag egy többnyelvű szótár, amely olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek használatával a migránsok könnyebben kaphatnak menekültstátuszt. A kiadványt a Nyílt Tudás Németországi Alapítványa adja ki, és ennek a Soros által finanszírozott szervezetnek az emberei a magyar határtól délre osztogatják az illegális bevándorlóknak.
A Soros-terv 2.0 működéséről korábban a Századvég készített elemzést, amelyet ITT olvashat el.
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász még 2015-ben írta azt, hogy a kötelező kvótarendszer alkalmazása magában rejti annak veszélyét, hogy jelentősen korlátozódni fog az Európai Unió lakosságának mozgásszabadsága, márpedig éppen ez jelenti Schengen legfőbb vívmányát.
A helyzet tehát jelenleg úgy néz ki, hogy egy ordas hazugság leple alatt uniós és tagállami vezetők humanitárius köntösbe bújtatva olcsó munkaerővel látják el piacaikat, miközben lassan sikerül szétverni az uniós alapértékeket és a legfontosabb eredményeket. Ez a fajta diverzifikáció, mint közgazdaságtani fogalom ebben a relációban ugyanis szintén megosztást jelent, de ez nem kockázatcsökkentést vonz maga után a befektetéseknél, hanem egyeseknek hasznot, másoknak pedig igazságtalan megterhelést jelentő kényszerelosztási rendszert.
