Apáti Bence: A békéért kellene végre küzdeni!

Joe Biden amerikai elnök bejelentés nélküli látogatáson sétál Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel a Szent Mihály aranykupolás székesegyházban Kijevben 2023. február 20-án.

"Régóta töprengek azon, hogy milyen ember is Volodimir Zelenszkij, az ukránok folyton harciasnak és mérgesnek mutatkozó, a múltban többek között táncolással, énekléssel, valamint zenebohóckodással is foglalkozó elnöke; és egyre inkább úgy gondolom, hogy saját szerepének és kétségbeesésének a rabja. De elsősorban Bidené" - írta Apáti Bence a Magyar Nemzetben.

Egy szolga, aki azért koldul, hogy vágóhídra vihesse a népét. Köztük a kárpátaljai magyarokat. Akik egyébiránt napról napra egyre több jogfosztásnak vannak kitéve. Meghalni jók, de magyarul már ne tanuljanak. És ha megszólalnak, azt se az anyanyelvükön tegyék. Ne magyarkodjanak ott Ukrajnában, mert meg találják sérteni az érzékeny ukránok lelkivilágát, na.

Ez a harc az utolsó ukránig – és sajnos magyarig – roppant költséges művelet, a nyugati világ pénztárcája sem feneketlen, ráadásul a választók türelme is fogytán. Ami nem csoda, hisz a gátlástalan és hazug ukrán propaganda csak egy ideig fedi el a valóságot. Az a helyzet, hogy a ravasz, rettenthetetlen, hősies és legyőzhetetlen ukránokról szóló mesét a gaz igazság nem átallotta szabotálni.

Ugyanis a számos, elsősorban Európának fájó uniós szankció nem kényszerítette térdre az oroszokat, a háborúnak sem lett vége, viszont egyre drágább és nehezebb lett az élet. No nem Oroszországban, hanem az öreg kontinensen. Ami a háborús propaganda által megdolgozott, a morálbajnokságban dobogós helyen lévő nyugat-európai polgárok számára is csak akkor lenne elfogadható, ha viszonylag rövid ideig kellene elviselniük életszínvonaluk romlását.

Joe Biden amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Forrás: AFP/Evan Vucci

De több mint másfél éve tart már a háború, és a kudarcosra sikeredett tavaszi ukrán ellentámadás csütörtököt mondott. Mondjuk az már szinte szórakoztatónak is nevezhető lenne, ahogy a kudarc hatására a tavaszit először nyárira, később őszire voltak kénytelenek a szorgalmas propagandisták átkeresztelni, de minekutána egy olyan fegyveres konfliktusról beszélünk, amely eddig emberek százezreinek az életét követelte, inkább tartózkodnék a szórakoztató szó használatától.

Az ukrán hadsereg képtelen volt áttörni az orosz védelmi vonalakat, amit lehet ugyan egy ideig festegetni, de a győzelmi propaganda színű festék sem képes elfedni a valóságot. Zelenszkij, miközben a vágóhídra küldött több százezer ukránt, hadserege szinte egy tapodtat sem haladt.

A front áll, a pénz, az ember és a felszerelés viszont fogy. Ahogy a nyugati világ választóinak a türelme és hite is. Annyira, hogy legutóbb az ukrán elnök már kölcsönért kuncsorgott. Egy interjú során arra kérte az amerikaiakat, hogy ha nem tudnak csak úgy adni, nyújtsanak neki kölcsönt. Adjatok kölcsön, mondta az egykori táncos-komikus, és az ember eltöpreng, hogy az „amerikai állampolgárok finanszírozzák az ukránok háborúját" a gyakorlatban pontosan hogyan is nézne ki.

Jön az utalás mondjuk Johntól Floridából, az ukrán kormány postára ad egy kölcsönszerződést, majd John büszkén aláírja, és postafordultával visszaküldi, végül a csődben lévő, nyugati országok lélegeztetőgépén lévő ukrán állam (teszem azt öt év alatt) törleszti az adósságát? Vagy hogy? A dolog nyilván úgy hülyeség, ahogy van, az amerikai polgárok nem tudnák kölcsönök segítségével pénzelni az ukránok háborúját. Valószínűleg nem is akarják. Legalábbis egyre kevésbé lelkesek, ha a Biden-adminisztráció újabb és újabb dollármilliárdos adományairól szereznek tudomást. Ami viszont érdekes, hogy Zelenszkij, az ukránok elnöke miért beszél ilyen badarságokat. Hiszen egészen biztosan tudja, hogy az ötlete finoman szólva is kivitelezhetetlen.

Nos a válasz egyszerű:

a kiváló színművész kétségbe van esve. Nagyon durván. Amire minden oka megvan. A kényszersorozott katonái úgy hullanak, mint a legyek; az európai és amerikai polgárok egyre kevésbé hisznek az ukrán győzelemben, fogynak az ukrán zászlós profilképek is, és az ajándékba küldött fegyverek is egyre nagyobb késéssel érkeznek. Aminek talán az lehet az oka, hogy amint a méregdrága csecsebecsék megérkeznek a frontra, az oroszok azonnal kilövik azokat.

A közvélemény kezd megfordulni, sőt valójában már meg is fordult. A dübörgő, állami pénzből finanszírozott hazugságok ezreit sulykoló ukrán és amerikai háborús propaganda ellenére is. Amire vezető politikusok ugyan egyelőre magasról tesznek, azonban legnagyobb bánatukra választásokat még tartanak, és bizony félő, hogy a háborús uszítók egytől egyig menni fognak a levesbe. Ez van, ilyen ez a fránya demokrácia. Zelenszkij pedig úgy érzi, át lett dobva a palánkon, hiszen neki az úgynevezett partnerei azt ígérték, hogy az idők végezetéig fogják támogatni. Úgyhogy kétségbeesésében ott tart, hogy az amerikai polgároktól próbál tarhálni...

Pedig milyen szépen indult minden! Zelenszkij másfél éve még óriási győzelemről, sőt győzelmi parádéról szónokolt, de olyan dolgok is elhangoztak, hogy a hős ukránok egészen Moszkváig fogják kergetni a gaz ruszkikat. Akiknek már márciusban ki kellett volna fogyni az üzemanyagból, össze kellett volna roppanni a gazdaságuknak, a katonaságuk fele pedig már júniusban dezertált, lévén a moráljuk a béka feneke alatt van; valamint ott tartanak, hogy már hűtőszekrényekből kénytelenek kiszedni a csipeket.

Legalábbis a 444 és a Telex szerint. No persze. Ezek ugyebár nem történtek meg, de van itt még egy dolog.

Azt talán mondanom sem kell, hogy egy atomhatalmat nem lehet legyőzni. Van ugyanis az a piros gomb meg az a rengeteg atomtöltet. Amelyek igencsak halálos kombinációt jelentenek. De az atomtöltetek nélkül sincs esélye Ukrajnának. Pusztán a számok okán. Az oroszok több mint 140 millióan vannak, míg az ukránok óvatos becslések szerint is alig húszmillióan maradtak. Ekkora különbséget pedig képtelenség áthidalni, kapjon az ukrán állam bármennyi modern fegyvert is.

Persze jól tudjuk, a libsik valami fasiszta propagandának tartják a tudományt, de a tények attól még tények maradnak. Az ukránok eddig legalább hetvenezer katonát vesztettek el, és 120 ezer harcosuk sebesült meg. Ráadásul, mint fentebb említettem, a dicsőséges, nagy tavaszi ellentámadás is óriási kudarc lett; a katonák képtelenek voltak áttörni a megerősített, elaknásított orosz védelmi vonalakat, arról nem is beszélve, hogy a nyugati tankok és eszközök nagy részét kilőtték.

A hírek szerint a nyugati partnerek azért is mérgesek, mert Zelenszkijék nem követték az amerikai katonai vezetők tanácsait, teljesen más taktikával estek neki az oroszoknak. Meg is lett az eredménye. Zelenszkij persze továbbra is kidüllesztett mellkassal mantrázza a „Moszkváig fogjuk kergetni a sátáni hódítókat" kezdetű csacsiságot, de kiváló színész, bármit el tud játszani, meg sem kottyan neki egy ilyen horderejű hazugság ismételgetése.

Nem úgy az átvert ukrán embereknek, akiket hazugságok százaival megtámogatva küld a vágóhídra.

A hazug propaganda pedig újabb tíz- és százezrek halálát fogja okozni, holott egyértelmű, hogy az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások megkezdése rengeteg ukrán életet mentene meg. Ezért kellene küzdeni, ezt kellene végre megérteni. Ez a kárpátaljai magyarok és az egész világ érdeke! - írta Apáti Bence.