Fák

Puha szántások esővert, leves      gerezdjei közöttcsüggedten várják a fák a sebes,      apadt mellű ködöt. Sárga levelük lefele konyul,      törzsük vizes, ragyog.Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul      s e fák magányosok. Még gallyas, vágatlan, sudár alak      mind: hántatlan dorong.Fényes gyümölcsük helyén hallgatag,      zömök varjú borong. Görcsösen fogja ijedt gyökerük      az elmálló talajt.Nedvük sebesen kering, tüdejük      még zörren, még sohajt. Rügyre gondolnak mormolva e fák.      S a tág ég tiszta, nagy -reggel az erkölcs hűvös, kék vasát      megvillantja a fagy. 1932<< előző    következő >>