Kölcsönből tőke? A tagi kölcsön apportja

France,Cerilly, preparing pies

Jellemzően a vállalkozások életciklusának első felében fordul elő gyakran az a helyzet, hogy a vállalkozás még érdemi értékesítési tevékenységet nem végez, bevételei még nincsenek, de kiadásai – főleg az indulással kapcsolatos terhek, az állandó-, vagy épp az első alapanyag beszerzésekhez kapcsolódó költségei – már felmerülnek. Ezen kiadásoknak jogszerű és bevált finanszírozási módja az úgynevezett tagi kölcsön. De mi történik később ezzel a követeléssel? Ha az alapító nem kéri vissza a kölcsön összegét, hogyan tudjuk ezt tőkésíteni? A témával kapcsolatban a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértőjét kérdeztük.

Dr. Pintér Attila kifejtette: először is a tagi kölcsön fogalmát kell tisztázni. Bár a kifejezés a mindennapok ismert és gyakran használt fogalma, ami a tag által a társaságnak adott kölcsönösszeget jelenti.

A jogi terminológia viszont nem ismeri a kifejezést, a polgári jog nem tesz különbséget a tag által, vagy más által a társaságnak adott kölcsön között. Így jogilag ez a szerződés kölcsönszerződésnek minősül. A kölcsönnek az a jogi természete, hogy kamattal terhelten visszajár.

Azaz, ha a tag ad kölcsönt a társaságnak, akkor ezt a kölcsönt a társaság köteles lesz visszafizetni a tagnak, vagy másként fogalmazva: a tagnak követelése keletkezik a társasággal szemben.

Abban az esetben, ha a tag a kölcsönt nem kéri vissza a társaságtól, hanem ennek összegét véglegesen a társaság rendelkezésére bocsátja, konverziót hajt végre és kölcsönköveteléséből társasági részesedés lesz, akkor valójában nem pénzt bocsát a társaság részére, hanem követelést, azaz nem pénzbeli hozzájárulást.

Korábban vitatott volt, a bírói gyakorlat manapság megengedi

Korábbi jogunkban sokáig vitatott volt, hogy ilyen konverziót a tag végrehajthat-e, napjainkra azonban a kialakult bírósági gyakorlat kifejezetten megengedi a konverziót – emelte ki a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.

Nem lehet azonban elfelejtkezni az apportra vonatkozó jogszabályi előírásokról. Így a tagi kölcsön konverziója esetén is teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy az adós a kölcsöntartozást kifejezetten elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. Az ilyen követeléseket ráadásul kft.-k esetében vagy a tagok maguk kell, hogy értékeljék, vagy könyvvizsgálóval (esetleg más szakértővel) értékeltethetik.

Részvénytársaságoknál még ez a választási lehetőség sem adott, a szakértői értékbecslés minden esetben kötelező. Korántsem evidens ugyanis, hogy a tagi kölcsön értéke az apport idején pontosan megegyezik a kölcsön összegével.

Dr. Pintér Attila szerint érdemes belegondolni, hogy ha például egy faktorcég vásárolná meg a tag társasággal szemben fennálló követelését, akkor sem a teljes összeget fizetné meg a tagnak. Ennek számos oka lehet, de mindközül a legfontosabb az úgynevezett behajtási kockázat: egyáltalán nem biztos, hogy a követelést a társaság majd teljesíteni is fogja.

Így előállhat olyan helyzet, hogy a kölcsönadott összegnél alacsonyabb értékben kerül megállapításra az apport értéke a konverzió során.

A helyes értékelés annál is inkább fontos, mivel az apport apportáláskori értékéért az apportáló tag (valamint vele egyetemlegesen az a tag is, aki vele együtt fogadta el az apport értékét) 5 évig felel a hitelezőkkel szemben azért, hogy az apport az apportáláskor valóban az apportértékelésben meghatározott értéket jelentette.

Az adóhatóság gyakorlata

Az adóhatóság gyakorlatával kapcsolatban a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője elmondta: korábban ismert volt olyan álláspont is, hogy egyáltalán nem lehet a tagi kölcsönt apportálni.

Az adóhatóság azonban ilyen tájékoztatót sosem tett közé, igaz a „Tagi kölcsön és osztalék kifizetés elengedésével” kapcsolatos tájékoztatójában kifejtette, hogy az apportra nincs lehetőség, ha az adózó olyan saját magával szemben fennálló követelést apportált, melynek kielégítésére vagyoni, pénzügyi eszközök hiányában nincs lehetőség és nem is várható, hogy lesz.

Forrás: Photononstop/Sébastien Rabany

A tájékoztató helyes értelmezése azonban nyilvánvalóan az, hogy bármilyen tagi kölcsönt, mint követelést lehet apportálni, amit az erre jogosult cégbíróság – az egyéb feltételek fennállása esetén – tőkeemelésként be is fog jegyezni.

Az már egy ettől eltérő természetű kérdés, hogy ha később megállapításra kerül, hogy a tag az apportot túlértékelte, akkor azért korlátlanul, saját vagyonával is felel. Végső soron pedig az ekként tévesen megállapított apportértéknek adójogi konzekvenciái is lesznek.

A tagi kölcsön apportja napjainkra bevált, alkalmazott gyakorlat. A tévesen végrehajtott konverziónak azonban súlyos polgári-, és adójogi következményei lehetnek. Fentiekre tekintettel, kölcsönkonverzió esetén mindig tanácsos tapasztalt szakértő közreműködését kérni – javasolta végezetül dr. Pintér Attila.