Versenytilalmi megállapodás a legújabb bírósági gyakorlat tükrében

2019.11.27. 17:47

Még mindig sok a bizonytalanság a versenytilalmi megállapodások megkötése, megszegése és a fizetendő ellenérték körül, azonban a Kúria által a közelmúltban megfogalmazott szempontok hasznos iránymutatással szolgálhatnak ezen jogviták megoldása során – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Magyarországon nincs precedens jog, azaz a bíróságok által egyedi ügyekben hozott döntésekre főszabály szerint jogokat és kötelezettségeket nem lehet alapozni – fejtette ki dr. Bálint Boglárka.

Ennek ellenére keresetlevelekben, bírósági beadványokban, gyakran még ítéletekben is találkozhatunk olyan utalásokkal, amelyek más bíróságok által hozott döntésekre mutatnak. A bíróságok ugyanis egyes tipikus, gyakran előforduló jogvitákban megkísérlik egységesíteni álláspontjukat a kiszámíthatóság, a jogbiztonság érdekében.

A Kúria iránymutatása

Ezeket a törekvéseket egészíti ki a Kúria kollégiumainak jogegységesítő munkája is. Így született meg 2019. tavaszán a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának véleménye a versenytilalmi megállapodásra és tanulmányi szerződésre vonatkozó munkajogi szabályok értelmezéséről.

A versenytilalmi megállapodás lényege, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszűnése után sem tanúsíthat olyan magatartást, mellyel volt munkáltatója gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné.

Az említett kollégiumi vélemény egyik nagy eredménye, hogy kimondja, pontosan milyen szempontok szerint kell megítélni azt, hogy a munkavállaló betartotta-e a rá vonatkozó kötelezettségeket.

Az egyik legtipikusabb megszegés, amikor a munkavállaló másik, ám hasonló tevékenységi körrel rendelkező, versenytársnak tekinthető munkáltatónál helyezkedik el. Eddig sajnos megfigyelhető volt, hogy a versenytársak megállapítása során a bíróságok gyakran csak a cégjegyzékben szereplő, tevékenységi körökre vonatkozó adatok összehasonlítását végezték el.

A kollégiumi vélemény azonban elvi éllel rögzíti a jövőre vonatkozóan, hogy a cégjegyzékben szereplő adatokkal szemben van helye ellenbizonyításnak. Vagyis a munkavállalóknak a jövőben biztosan lesz arra lehetősége, hogy bizonyítsa, jelenlegi munkáltatója nem végez olyan tevékenységet, amivel konkurenciát jelent volt munkáltatójának.

A kollégiumi vélemény részletesen foglalkozik továbbá a munkavállalónak fizetendő ellenértékkel is, rögzíti, hogy az csak és kizárólag pénzbeli lehet.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az ellenértéknek a törvényi szabályozásból kiindulva el kell érnie az azonos időszakra járó alapbér egyharmad részét, s amennyiben ezt meghaladja, ám a munkavállaló azt nem találja arányosnak, úgy a kollégiumi vélemény alapján vizsgálni szükséges, hogy az ellenérték megfelelő-e. „Megfelelősség" alatt pedig annak a vizsgálatát kell elvégezniük a bíróságoknak, hogy a munkavállalót ért korlátozás és a megfizetett ellenérték egymással arányban áll-e.

Ezen kérdésre értelemszerűen általános érvényű választ nem lehet adni, így a bíróságok feladata lesz továbbra is, hogy az egyes ügyekben az összes körülmény mérlegelésével állást foglaljanak.

A fentieket összefoglalva ugyan még mindig sok a bizonytalanság a versenytilalmi megállapodások megkötése, megszegése és a fizetendő ellenérték körül, azonban a megalkotott kollégiumi véleményben megfogalmazott szempontok hasznos iránymutatással szolgálhatnak ezen jogviták megoldása során – mondta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.