Donald kacsát nézik a svédek karácsonykor

Mikulászenekar vonul át az óvároson

„Kockaország ez, mert itt minden szögletes és egyenes, meglepetés sehol sem ér” – mondja Stockholmban élő ismerősöm egy hónappal a karácsonyi ünnepek előtt egy cseh étteremben a svéd fővárosban. Egyetlen mondat és mennyi információ, ráadásul tényleg különös a helyzet, mert az egész napos adventi sétát követően Svejk árnyékában pörgetem végig az agyamban, mi mindent tartogatott számomra a stockholmi 40 óra. Adventi várakozás a svédeknél, avagy fuss a kockaköveken a Mikulás-zenekar után, majd gyújtsd fel a szalmakecskét Gävle városában.

Az ötlet, hogy töltsek el két napot a Balti-tenger partján épült északi városban, akkor öltött testet, amikor a nyáron oda-vissza 12 000 forintért kínált repülőjegyet Skavsta repülőterére a Wizz Air. Az ár feladott csomag nélkül volt értendő, de két napra az ember meg tudja oldani a szükségleteit egy szimpla hátizsákból is. Ez a hihetetlenül olcsó jegyár még akkor is vonzó, ha személyenként erre rá kell pakolni 9000 forintot – ennyibe kerül ugyanis a Stockholmtól 108 km-re fekvő Skavsta repülőteréről eljutni a főváros központi pályaudvaráig oda-vissza.

Két napot Stockholmban töltöttem az adventből Forrás: Lantos Gábor

A 80 perces buszozás alatt apró kaleidoszkópként tárult elém Svédország egy darabja - odafele a novemberre jellemző szürkeséggel és esővel, visszafelé ragyogó napsütéssel -, hogy aztán az Onedin családról elkeresztelt hostelben (amely egy hajó közvetlenül a Gamla Stannak nevezett óvárosban) elfoglaljam 7 négyzetméteres „standard” hajókabinomat.

A svéd leleményesség ebben az esetben sem ismert határokat, hiszen ebbe a szobaméretbe sikerült betenni egy emeletes ágyat, egy fürdőszobát illemhellyel, sőt, még egy olvasósarkot is. A város legnépszerűbb szálláshelyeinek egyikéről van szó, amely az advent idején is tömve van. Hiába, a két személyre, egy éjszakára 22 000 forintos ár reggelivel ezen a vidéken a nagyon olcsó kategóriába esik, s ehhez hasonló árfekvéssel Stockholmban nem könnyen találkozik az ember.

A glögg titkai

Péntek este érkeztem, az előzetes karácsonyi hangulatból ekkor még nem sokat éreztem, az eső vigasztalhatatlanul szemetelt, a plusz 2 fokos nedves hideg pedig szinte bemászott a kabát alá, s beleívódott a bőrömbe. A dolgot némileg enyhítette a Skomakargatan végében az utcán glöggöt, vagyis svéd forralt bort árusító mikulássapkás manóember, aki 30 koronáért, azaz 920 forintért adott egy decit a forró, édes és elmondhatatlanul finom italból.

Itt kapható minden svéd kedvenc téli itala, a glögg Forrás:Lantos Gábor

Becsületére legyen mondva, repetázni is lehetett, s mivel addigra már rendesen átfagytam, háromszor is ittam minden svéd kedvenc italából. Aztán később az is kiderült, hogy ennek az italnak már vajmi kevés köze van a forralt borhoz. Eredetileg valóban az volt, de ekkor nagyon kevés alkoholt tartalmazott. A glögg az 1880-as évekből származik. Gustava Björklund így szólt: végy egy üveg vörösbort, keverd össze fele annyi vízzel, tégy bele három összetört szegfűszeget, néhány darab fahéjat, egy kevés cukrot, és tálalás előtt főzd egy kicsit.

Ismerve a svédeket, nem kell azon csodálkozni, hogy a glögg az idők folyamán egyre erősebbé vált. Áttértek a karamellre, amely úgy készült, hogy a glögg fölé egy szitát tettek, erre szórták a cukrot. Nos, ilyet ittam én háromszor, hogy aztán a napot bearanyozza egy hatalmas tál svéd húsgombóc az óváros egyik kisvendéglőjében. A vörös áfonyával és ecetes uborkával tálalt kötbullar persze nyomokban sem emlékeztetett az idehaza a szintén svéd bútoráruházban kapható fagyasztott utánzatra. Ez tényleg eredeti volt, s méltó zárása ennek a pénteki napnak.

Az óra tizenegyet üt, indul a karácsonyi vásár

Másnap, november 22-én kezdődött meg Stockholmban az adventi várakozással egybekötött karácsonyi vásárok ideje. (A Djurgårdenben lévő skanzenben rendezett karácsonyi piac csak december elején nyitotta meg a kapuit.) A reggeli ébredés után elég volt csak az embernek az orra után menni a Gamla Stan szűk kis utcáin, hogy azonnal beleütközzön az első adventi piacba. (A gyengébb szaglással rendelkezők követhették a mindenhova kifeszített iránymutató táblákat.) Tizenegyet ütött az óra, amikor a Stortorgeten kinyitottak a bódék, és elkezdődött a stockholmi karácsonyi vásár.

A stockholmi adventi vásár esti fények nélkül Forrás: Lantos Gábor

Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, a legnagyobb sor mégis a lappföldi bódé előtt állt. A messzi svéd Lappföldről érkezett árusok faragott kései, villái, a szarvas fejét imitáló sajtvágók, valamint a lapp motívumokat bemutató pokrócok igazán nagy sikert arattak. E mellett a kicsiny téren újra lehetett glöggöt inni, csokoládét majszolni, fantasztikusan megmunkált, kézzel készített karácsonyi díszeket vásárolni, télapóruhába öltözni és természetesen az ilyenkor szokásos „nemzeti eledelt” azaz hot dogot és goffrit enni.

És persze ott volt az ország másik jelképe, a fából faragott piros (vagy sárga) dala ló (Dalahästen), amely a közép-svédországi Dalarna megye jelképe és állata. A díszes faállat Nusnäs városkájából származik, s bármennyire is hihetetlen, már az 1600-as években is készültek a maihoz hasonló falovak. Akkor még a bútorok anyagmaradékából rakták össze ezeket, mára azonban sokkal profibb az elkészítési mód, s egész iparág ült rá a dala ló hátára. Mondanom sem kell, hogy a kisebb-nagyobb lovak mind ott lógnak a svédek karácsonyfáján, ami pedig a világ legnagyobb dala lovát illeti, az Avesta városa mellett található.

Minden svéd karácsonyfán lóg néhány dala ló Forrás: Lantos Gábor

13 méter magas, és 1989 óta áll egy helyben. Hogy a dala lovak árusítása mekkora üzlet lett, azt jól jelzi, hogy csak Nusnäs városában egy évben 24 millió svéd korona értékben adják el ezeket a pacikat. El lehet képzelni, hogy a karácsonyi időszak közeledtével mennyire fellendül ennek a portékának a forgalma az ország vásárain.

Királyi őrségváltás és Mikulás-zenekar a Gamla Stanon

Ugyan az idő múlásával egyre többen és többen érkeztek a piciny térre, mégsem lehetett a tömeget elviselhetetlennek nevezni. Már csak azért sem, mert a déli harangszóra sokan a királyi palota felé vették az irányt, hogy megtekintsék a minden nap ilyenkor esedékes őrségváltás egyórás ceremóniáját. Magam is így tettem, s a közel háromnegyedórás ácsorgás a hidegben szinte odaragasztott a kockakövekhez. Magáról az őrségváltásról csak annyit, hogy a londoni „nagytestvére” sokkal látványosabb, rövidebb, mint a svéd királyi testőrség parádéja. Amikor a trombitás ember (aki egyébként hölgy volt) a tizenkettedik szignált fújta el, a közönség egy része elindult ebédelni.

Őrségváltás a királyi palota előtt Forrás: Lantos Gábor

A legkitartóbbak végighallgathatták az összes hangjelzést, azt, amelyik a takaródót jelzi, azt, amelyik az ébresztőt, s azt is, amely vacsorára hívja az amúgy igen nehéz foglalkozást űző őröket. Szaladtam én is, de nem enni, hanem egy Mikulás-zenekar után. A télapónak öltözött kilenctagú fúvósokból álló zenebrigád vidám dallamai hamar betöltötték a Gamla Stan utcáit, s a legszimpatikusabb az volt ebben a bandában, hogy bárki beállhatott közéjük, még akkor is, ha soha az életében nem vett szájába trombitát.

Mikulás-zenekar vonul át az óvároson Forrás: Lantos Gábor

Donald kacsa karácsony délutáni parádéja a svéd köztévében

Persze karácsony közeledtével nem csak a szépséges óváros, hanem a központi pályaudvar mellett található Klarabergsgatan is teljes ünnepi díszben pompázik. S mivel november végén Stockholmban már fél négykor leszáll az este, érdemes mindezt sötétben végignézni. A hatalmas Åhlens áruház aranyórája köré csodálatosan villogó karácsonyfákat raktak, az utcán ezüstszínű fenyők villogtak, miközben két fekete srác parádés dobolása aratta a legnagyobb sikert a helyiek körében.

Az utcazenészek produkciója számomra sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint tömegben való tipródás, miközben újabb érdekes dolgok derültek ki a svédek karácsonyi szokásairól. Norvégiához hasonlóan, Svédországban is kívül-belül feldíszítik a házakat, a jellemző skandináv motívumokkal: piros és fehér virágokkal, fenyőágakkal, gyertyákkal és szalmadíszekkel.

Az Ahlens áruház karácsonyi fényei Forrás: Lantos Gábor

A karácsonyfa alá szinte mindenhol bekerül a szalmából készült kecskebak az ajándékok mellé. Ez utóbbiakat Svédországban Jolklapparnak hívják, ami karácsonyi zörgést jelent. Ez a név egy régi szokásra utal, mely szerint az emberek megzörgették annak a kapuját, akit meg akartak ajándékozni, majd miután bedobták a kapun az ajándékokat, elfutottak.

Az ajándékokat, melyeket kis versek kíséretében adnak át a gyerekeknek, Svédországban a Télapó hozza, mégpedig az ünnepi vacsora után. Január 13-án az ünnep zárásaként a svéd családok még utoljára körbetáncolják a karácsonyfát.

Van még egy nagyon furcsa svéd karácsonyi hagyomány. December 24-én délután három órakor a svéd családok mindegyike a tévékészülékek elé ül, ekkor jön ugyanis – 60 percben – Donald kacsa. És ez nem vicc. Kalle Anka (arrafelé így hívják a híres Disney figurát) 1960 óta parádézik ezen a napon a képernyőn. Ahogy az egyik svéd barátom fogalmazott: Kalle Anka atombiztos svéd intézmény. Megszüntethetetlen hagyomány. Hát, ha még azt is hozzáteszem, hogy Kalle Anka nézettségi rekordja az elmúlt 54 évben 3,2 millió ember volt! Döbbenetes szám, hiszen ekkor minden harmadik svéd Kalle Ankát bámulta a tévében.

Mikulások, sorakozó! Forrás: Lantos Gábor

Szerencsét hoztam az AIK Stockholm hokicsapatának

Mi fért bele még ebbe a két napos utazásba? Két óra minden svéd kedvenc Vasa múzeumában, ahol az 1628-ban elsüllyedt sorhajót csodálhattam meg még mindig gyönyörű és teljesen restaurált állapotában. A múzeum annyira népszerű, hogy a svédek már szelfipontot is raktak bele. Azon a helyen, ahol a legjobb szögben fotózható a Vasa valamint saját fejünk, barna kör jelzi, hogy hová kell állni.

Aztán irány a Hovet Arena, ahol az AIK Stockholm jégkorong-együttese a Västeråst fogadta, és verte 3-2-re. Az AIK az egyik legrégebbi klub, amely jelen pillanatban a másodosztály utolsó helyén szerénykedik, pedig pár évvel ezelőtt még az elitligában hokiztak. Nem állítom, hogy miattam győztek, de azt igen, hogy fantasztikus hangulatban zajlottak az események. Arról nem is beszélve, hogy az AIK harmadik gólját Robin Kovács ütötte. A 18 éves fiatalember már Svédországban született, tagja az ország utánpótlás-válogatottjainak, s a jövő egyik legnagyobb reménységének számít.

A meccs után pedig jöhetett a bevezetőben már említett cseh kocsma, a sör, az almabor, a burgonyasaláta és a rántott hús. Egy kis Közép-Európa a messzi északon.

Karácsonykor Gävlében felgyújtják a szalmakecskét

A szokásos szombat esti stockholmi bulizós éjszakát követően vasárnap reggel nehezen mozdult a város. A Gamla Stanon, ott, ahol az előző nap tömegek taposták a kockaköveket és egymást, minden kihalt volt. A kicsiny boltok is zárva maradtak, csak a kirakatokba kitett télapók, szarvasok és egyéb állatkák jelezték, hogy hamarosan itt a karácsony.

Kézműves díszek az adventi kirakodóvásáron Forrás: Lantos Gábor

Lassan én is búcsúzom, de a végére elmesélek még egy svéd karácsonyi történetet. A fővárostól 170 kilométerre északra fekvő Gävle városában minden esztendőben három tonna szalmából felépítik a karácsonyt szimbolizáló kecskét. Az 1966-tól íródó hagyománynak ez csak az első része. A második az, hogy esztendőről-esztendőre valaki felgyújtja a szalmaállatot. Ugyan ez arrafelé is büntetendő cselekmény, de a kecske felgyújtása arrafelé ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez, mint a karácsonyfa.

Pedig 1996-tól webkamerával figyelik a kecskét (abban az évben nem is égett le, de a következő esztendőkben már a kamera sem tartotta távol a gyújtogatókat.) 1998-ban iszonyatos hóvihar volt a városban – ennek ellenére leégett. 2001-ben egy amerikai turista gyújtotta fel, akit elkaptak, és le is tartóztattak. A jenki azzal védekezett, hogy ő olvasott a gyújtogatásról és ezt a városka hagyományának hitte. 18 napot töltött emiatt börtönben. 2005-ben is leégett, ekkor egy mézeskalács-figurának és egy Mikulásnak öltözött ember lángcsóvákat lőtt a szalmakecskére. Az álarcuk miatt nem tudták őket azonosítani, és büntetlenül megúszták a dolgot. Lehet fogadni, idén vajon lángra kap-e az óriás kecske.