Az új rock-forradalom túlélői

Már öt éve, hogy előbb a Strokes, majd a White Stripes, a Hives és társaik megjelenése kapcsán új rock-forradalomról cikkeztek először a szakírók. Forradalom nem tört ki ugyan, de alaposan átrajzolódott a világ popzenei térképe, melyben nagy szerepük volt a fenti, túlnyomórészt The névelővel ellátott zenekaroknak. Az aktualitást a Strokes most megjelent harmadik albuma adta, ideje megnézni, ki mit váltott valóra az ígéretből.

The Hives

Ha hinni lehet az öttagú svéd, nyakkendős rockzenekarnak, minden sikerüket egy titokzatos menedzsernek, bizonyos Randy Fitzsimmonsnak köszönhetik. Mi azonban most inkább nem hiszünk nekik, és népszerűségüket inkább energikus zenéjüknek, szuggesztív előadásmódjuknak és megnyerő személyiségüknek tulajdonítjuk, semmint egy nem létező háttérgurunak.

A Hives egy svéd kisvárosból, Fagerstából indult 1993-ban, és sokáig csak egy volt a hiperaktív svéd rockszcéna rengeteg zajos zenekara közül. Második albuma, a 2000-es Veni Vidi Vicious volt az, amely aztán ha nem is azonnal, de befuttatta a zenekart, köszönhetően a hatvanas évek garázsrockját és a hetvenes évek klasszikus punk rockját felidéző, fülbemászó dalaiknak, gyilkosan egyszerű és tökéletes gitárriffjeiknek, hálásan üvölthető refrénjeiknek, és szórakoztató színpadi show-juknak.

A frontember, Howlin' Pelle Almqvist Mick Jaggert idéző figurája mellett a zenekar tagja még Nicholaus Arson, Chris Dangerous, Dr. Matt Destruction és Vigilante Carlström, és az utóbbi években a legkeresettebb koncertzenekarnak számítanak, ezért volt nagy fogás, hogy tavaly felléptek a Sziget Nagyszínpadán is. Legutóbbi lemezük a recepten túl sokat nem változtató 2004-es Tyrannosaurus Hives volt (rajta a kislemezsiker Walk Idiot Walk), és ha minden igaz, idén év végén jön a folytatás is, a komolyra duzzadt nemzetközi rajongótábor legnagyobb örömére.

The Vines

Ha a Hivest a Rolling Stoneshoz szokták hasonlítani, akkor a Vines esetében nem lehet nem megemlíteni, hogy sokan az új Nirvanát vélték felfedezni ebben az ausztrál együttesben, amely szintén 2001-ben tört be a nemzetközi színtérre. A trió Sydneyben alakult, és Craig Nicholls személyében valóban van egy Kurt Cobainhoz hasonlóan problémás frontembere, de sok más hasonlóság nincs a két zenekar között, noha zeneileg egyértelmű a Nirvana hatása.

A Vines azonban nem lett sem generációs szócső, sem pedig egy új jelentős zenei mozgalom elindítója, hanem egyelőre képtelen volt beváltani a hozzáfűzött reményeket. Pedig a brit popsajtó akkora felhajtást csapott a fiúk körül 2002 tavaszán, melyet csak a Strokes ért meg akkoriban. A Get Free és a Highly Evolved kislemezek fel is kerültek a brit listára, majd az év őszén megjelenő első album nagy siker is lett, és a Nirvana mellett a Beatlest is megidézte, érdeklődéssel várhattuk tehát a folytatást.

A 2004-ben megjelenő Winning Days viszont nagy csalódást okozott, egy-két jó dalon kívül csak közepes szerzemények sorakoztak az albumon, amely meg is bukott. Nicholls kiszámíthatatlan viselkedéséről pedig nem sokkal később kiderült, hogy az Asperger-szindróma nevű betegség okozza (amely az autizmushoz hasonló tüneteket produkál). A Vines idén tavasszal új lemezzel tér vissza, és tesz egy újabb kísérletet az első vonalba való visszakerülésre.