noname

Eddigi talán legsúlyosabb lemezével bizonyít ismét a White Stripes, amelyen Jack White a korábbi gitárhangzáshoz tér vissza, viszont a legutóbbi albumon tapasztalt kísérletező hajlam sem veszett el. Suzanne Vega gond nélkül veszi fel a fonalat több mint fél évtizedes szünet után, és majdnem egy időben jelenteti meg bemutatkozó lemezét a két legfelkapottabb tánczenei produkció, a Justice és a Simian Mobile Disco. Továbbá Mandy Moore megkomolyodik, míg a Polyphonic Spree harciasabbá válik.

Suzanne Vega: Beauty & Crime

Várakozások: Suzanne Vega volt az, aki a nyolcvanas évek közepén-végén készült két lemezével visszaadta a női énekes-dalszerzők becsületét, és ugyan túlzás lenne azt állítani, hogy azóta mindenki Sinead O'Connortól kezdve egészen mondjuk Joanna Newsomig az ő köpönyegéből bújt volna elő, de az kétségtelen, hogy az ő tehetsége és kommerciális sikerei kitaposták az utat a melankolikus, cizellált muzsikájú, folkos-gitáros hölgyek több generációja számára. A kilencvenes években aztán Vega (a Tom's Diner nagysikerű remixe után) addigi világát ügyesen ötvözte az évtized aktuális elektronikus megoldásaival (Days of Open Hand, 99.9F, Nine Objects Of Desire), hogy aztán 2001-ben ismét egy a hagyományosabb formához és hangzáshoz visszakanyarodó lemezzel (Songs In Red and Gray) lepje meg rajongóit. Azóta visszavett, csak válogatásokat jelentetett meg, illetve újra férjhez ment tavaly egy Paul Mills nevű költőhöz - több mint húsz évvel azután, hogy az először megkérte a kezét. És még mondják, hogy kiveszett a mai világból a romantika...

Eredmény: A Beauty and Crime leginkább talán az utolsó Vega lemez világával rokonítható a hangszerelés finom és puha, néhol az (urbánus) folkba hajló, máskor pedig érdekes módon a volt Smiths gitáros, Johnny Marr gitárjátéka köszön vissza (noha nem ő, hanem egy másik kultikus-gitárfenomén, a Sonic Youth-ból ismert Lee Ranaldo vendégszerepel a lemezen). A lemez minden szálával valamilyen módon New Yorkhoz kapcsolódik, az édesbús énekhangon elmesélt, elénekelt történetek mindegyike a 9/11 utáni várost idézi meg, néhol egészen képszerűen, mint a kissé szájbarágós metaforával bíró a New York Is A Woman-ben. A 48 éves Vega ezzel a lemezzel nem ad se többet, se kevesebbet, mint amit reálisan el lehet várni tőle, és ennek nagyon sokan fognak örülni világszerte.

Kiknek ajánlható: Fanok előnyben, de ha valaki csak egy profi és egyéni hangzásvilágú énekes-dalszerzőnői albumra vágyik, nem biztos, hogy jobban jár a fiatalabb követőkkel.

Olyan, mint: Időtlen, mint Vega legsikeresebb albumai voltak, a szövegvilágot leszámítva születhetett volna húsz éve is.