noname

Eddigi talán legsúlyosabb lemezével bizonyít ismét a White Stripes, amelyen Jack White a korábbi gitárhangzáshoz tér vissza, viszont a legutóbbi albumon tapasztalt kísérletező hajlam sem veszett el. Suzanne Vega gond nélkül veszi fel a fonalat több mint fél évtizedes szünet után, és majdnem egy időben jelenteti meg bemutatkozó lemezét a két legfelkapottabb tánczenei produkció, a Justice és a Simian Mobile Disco. Továbbá Mandy Moore megkomolyodik, míg a Polyphonic Spree harciasabbá válik.

Mandy Moore: Wild Hope

Várakozások: Mandy Moore amolyan fapados Britney Spearsként tűnt fel a popszíntéren a kilencvenes évek végén, amikor még alig múlt 15 éves. Lemezei túl sok izgalmasat nem tartalmaztak, se lefelé, se felfelé nem lógtak ki az akkori slágermezőnyből, és ma már maga Mandy sem tartja túl sokra őket. Sőt, egy tavaly áprilisi interjúban egyenesen kijelentette, hogy ha tehetné, kártalanítaná mindazokat, akik megvették a lemezt (mivel több mint 2 milliót adtak el belőle, nem lenne olcsó mulatság, az biztos). 2003-ban, 19 évesen jelentette meg az első "komolyabb" lemezét, melyen meglepő feldolgozások szerepeltek a hetvenes-nyolcvanas évekből, többek között olyan előadóktól, mint Joe Jackson, az XTC vagy Todd Rundgren. A lemezre a közönség nem volt vevő, de ez nem vágta földhöz Mandyt, hiszen időközben beindult a filmes karrierje, mely ugyan még világraszóló sikereket nem hozott számára, mégis, színésznőként már ismertebb, mint énekesnőként. Az éneklés azonban hiányzott neki, így most négy év után új lemezzel tér vissza.

Eredmény: Majdnem két évet dolgozott a lemezen, hogy bebizonyítsa, esetében komolyan vehető művészről van szó, nem pedig holmi dróton rángatott zeneipari bábfiguráról. Ennek megfelelően a Wild Hope-on szó sincs műanyag popzenéről, hanem helyette az öntudatos amerikai énekes-dalszerzőnők nyomain indult el. A társszerzők a lemezen ugyanebből az irányból érkeztek, így nem meglepő a hagyományos, akusztikus hangzásvilág, mely helyenként kifejezetten kellemes dalokkal is párosul. Más kérdés, hogy Mandy Moore esetében sokan meg fogják kérdőjelezni a hitelességét, mely ebben a műfajban sokat számít a rajongónak, éppen ezért nem lesz könnyű komoly rajongótábort kialakítania, hiszen gyakorlatilag a nulláról kezdheti az egészet. A lemez pedig ugyan könnyen fogyasztható, de az igazán emlékezetes és karakteres dalok bizony hiányoznak róla.

Kiknek ajánlható: Alanis Morissette és udvartartása követőinek.

Olyan, mint: Egy későn ébredő pophercegnő kétségbeesett kísérlete annak érdekében, hogy végre komolyan vegyék.