A fesztiválok aranykora

Világszerte tarolnak a zenei fesztiválok, melyekből lassan túlkínálat lesz a piacon, így Európában is. A lemezeladások visszaszorulásával párhuzamosan soha nem látott üzlet lett az élőzenéből, melynek pár éve még a halálát jövendölték. A kontinensen és a briteknél is az idei lehet a csúcsév.

"Az emberek kezdik megunni ezt a klub dolgot, és ismét kezdenek rákapni az élő rockzenére" - vélekedett még mindig 2003-ban Alex Needham, az NME akkori szerkesztője. "Ráadásul az utóbbi években Glastonbury és Reading is jó időben, problémák nélkül telt, akik pedig ott jól érezték magukat, jó hírét keltették a fesztiváloknak, ez is belejátszik a népszerűségbe."

A gitár visszatérése aztán riadóztatta a lemezipart is, és - főleg a briteknél - az elmúlt három-négy évben eszméletlen túltermelés alakult ki a piacon, egyre-másra szerződtették a kiadók az új bandákat (már amennyire mondjuk egy Keane-kaliberű együttes bárki számára is bandának tűnik...).

A U2 Roskildében, 1982

"A fesztiválok már olyannyira a nyár részéve váltak, mint a last minute utak" - mondja egy másik brit újságíró, Paul Stokes a Guardiannek. "Öt évvel ezelőtt a koncertre járás még csak a kisebbség hobbija volt, mára egyes zenekaroknak elég egy lemezt kiadni ahhoz, hogy stadionokat töltsenek meg. Ha pedig elmész egy fesztiválra, akár egy hétvége alatt megnézheted élőben az egész lemezgyűjteményedet."

Mára oda jutottunk, hogy minden eddiginél több zenei fesztivál van a briteknél és Európában is, ahol a hagyományos, nagy fesztiválok mellé számos új rendezvény zárkózott fel a közelmúltban.

"Az igazi élmény az élőzene. Nem lehet másolni, ellopni, bootleg-verziót csinálni belőle és az az élmény, hogy állsz egy koncerten, miközben ordít a tömeg, utánozhatatlan" - véli Stuart Galbraith, a Live Nation nevű angol koncertügynökség vezetője.

Mások szerint az olyan újítások, mint a MySpace vagy a Youtube segítettek sokat abban, hogy közelebb hozzák az előadókat az emberekhez, akik sokkal könnyebben hozzájuthatnak az új információkhoz, mint akár hat vagy hét évvel ezelőtt. Az sem igaz, hogy csak a fiatalok járnának fesztiválokra, éppen ezért a kínálat távolról sem csak rájuk van kihegyezve.

Az igazi indok azonban a másik feltűnő zeneipari trend, a lemezeladások folyamatos csökkenése lehet, hiszen az ebből befolyó jövedelem híján a koncertezéssel lehet igazán keresni - leszámítva a reklám- és a filmipart. Bár a fáma csak a legnagyobb sztárokról szól, tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a Rolling Stones vagy a U2 tesz zsebre sok pénzt a turnézással. Mindezt pedig kiválóan csatornázzák be tavasztól őszig a fesztiválok.

Kasabian - T In The Park

Akár még pár évvel korábban is gyakori érv lehetett a fesztiválokkal szemben azoknak a hippis jellege, ám azóta változott a helyzet, és - legalábbis a jobb helyeken - jók a körülmények, tisztábbak, kényelmesebbek és élhetőbbek a rendezvények.

És még mindig vannak vadonatúj fesztiválok: a briteknél idén indul a Fflam fesztivál Walesben (olyan fellépőkkel, mint a Placebo, a Keane vagy a Manic Street Preachers), illetve a Connect Skóciában (a Primal Scream, Björk és a Beastie Boys részvételével), vagy a Latitude Suffolkban (az Arcade Fire, a Magic Numbers és Jarvis Cocker főszereplésével).

Európában is újabb és újabb fesztiválok bújnak elő a földből, elég a BalatonSoundra gondolni, de nem lehet nem észrevenni a környező országok fejlődő kínálatát sem, Romániától Szlovákián át Lengyelországig mindenütt rendeznek zenei fesztivált, és mindenhová jutnak nagy nevek is bőven.