Queens Of The White Strokes - Tíz érv a mai rockzene mellett

Nagyon sokszor hallottuk már, hogy az utóbbi öt vagy tíz (húsz, harminc...) évben már semmi értékes nem született a rockzenében, mindenki csak az elődöket nyúlja, és különben is üzlet az egész. Na és? A rock köszöni szépen, megvan, sőt, idén minden eddiginél nagyobb sikk fesztiválokra járni - de kik miatt? Tíz együttes, amely nemcsak az iPod generáció számára lehet vonzó, és amely már csak nálunk számít "alternatívnak".

2007 - Modest Mouse

Hogy az idei évnek ki lesz a nyertese, még korai lenne megmondani, mindenesetre az egy kiadó helyre sok jelentkező van, de mindegyikkel van valami gond. Az Arctic Monkeys még túlzottan tinédzseres, a Yeah Yeah Yeahstől még kéne egy igazán nagy dobás, a Wilco már öreges, és igazából van még kéttucatnyi név, amelyik szóba jöhetne. Aztán végül az döntött a Modest Mouse mellett, hogy nagyon is létező trendet testesít meg: az évekig az indie rock gettójába zárt, ám szép lassan a világot meghódító amerikai zenekarok prototípusa.

Bár az idei év egyik legjobban várt lemeze Amerikában (és nemcsak ott) a We Were Dead Before The Ship Even Sank volt, ez nem volt mindig így. Hiába létezik a Modest Mouse már 1993 óta, működése első évtizedében csak a kultstátusig sikerült eljutnia. A kiszámíthatatlanul éneklő-kiabáló, neurotikus frontember, Isaac Brock és társai igazából csak játszották a maguk - nem túl rádióbarát - zenéjét, mielőtt sikerült volna az áttörés, mely a Good News for People Who Love Bad News című lemezzel sikerült 2004-ben.

Jó, itt már volt némi változás a korábbi lemezekhez képest, melyekre bizony rányomta bélyegét Brock érzékeny, sérült figurája, ám a Good News... már egy magabiztos, túlzásokba ritkán eső rocklemez volt, rajta pedig egy olyan sláger, mint a Float On, mely végül is sztárt csinált a Modest Mouse-ból, és az albumból azóta másfél milliónál is többet adtak el.

Az új lemezzel pedig idén márciusban már az amerikai lista első helyén kezdett a zenekar (melynek akkorra tagja volt már a volt Smiths-gitáros, Johnny Marr is), amely még csiszolt egy kicsit a hangzásán, és úgy készített konvencionális rocklemezt, hogy közben azért megőrizte a saját szertelenségét. És lehet, hogy Brock személyében igazi antisztár frontembere van a zenekarnak, de lassan bele kell nyugodnia mindenkinek, hogy a Modest Mouse ma már visszavonhatatlanul a legjelentősebb rockzenekarok egyike.

Inkei Bence