"Mi voltunk az őrült újítók, akiket megbámulnak" - !!! interjú

A Sacramento-New York tengelyről érkezett !!! tánczenét játszik gitárokkal. A zenekar szigetes fellépésén a délutáni időpont és a kevés néző ellenére mégis maximális erőbedobással dolgozott a sikerért. Interjúnk a koncert előtt készült Nic Offer énekessel és a külsőre is tagadhatatlanul olasz származású, alkarján Scissor Sisters-tetoválást viselő Mario Andreoni gitárossal.

A "háromfelkiáltójeles" zenekar (amit csk-csk-csk-ként illik ejteni) ezúttal hat taggal érkezett, továbbá egy rendkívül energikus fekete énekesnővel, aki újabban gyakran szerepel velük, hétfő este például a szoknyáját is megtépte, annyira túlpörgette magát. A tánczenét és a gitárokat kezdetben diszkópunk címszó alatt összeterelő amerikai zenekarok egyik legjobbika a !!!, egyre erősebb lemezekkel jelentkezik, és élőben is hengerel. Egyórás előadásából ugyan kimaradt néhány kulcsdarab, de végül így is megtáncoltattak (majdnem) minden nézőt.

A !!! egy funkos-diszkós zenekar (Black Liquorice) és egy zajos-punkos formáció (Popesmashers) egyesülésével jött létre 1996-ban a kaliforniai Sacramentóban. Ezeken az alapokon kívül mi hatott még rátok akkoriban?
Nic Offer: Az elején nagyon világos volt, hogy mit szeretnénk csinálni, megvolt az a néhány sarokpont, amit mindannyian szerettünk, és azok keresztezését próbáltuk összehozni. James Brown, Chic, Sonic Youth, Stooges. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezekből az összetevőkből szeretnénk építkezni. Később persze ez elkezdetett szabad folyással áradni, aztán már egy idő után mi sem tudtuk követni.
Mario Andreoni: Elkezdtünk öregedni, természetesen mindenki változik, az ízlésünk is változik, ráadásul mi nagyon lelkesek is vagyunk, valósággal faljuk az új zenéket, és bombázzuk egymást tonnányi zenekarral: "ezt ismered?", "ezt meg kell hallgatnod!".

Ha egyszerűen szeretnénk megkülönböztetni első lemezt (a cím nélküli 2000-es albumot), a többitől akkor mondhatjuk azt, hogy az még egy punkosabb alkotás volt?
NO: Éppen mostanában gondolkoztam rajta, hogy hogyan is szól az a lemez. És hogy meg kellene hallgatni mai füllel. Végül egy számot meg is hallgattam róla kíváncsiságból. Nagyon érződik rajta, hogy mennyire szerettünk volna egymásra pakolni össze nem illő elemeket. Tipikus első lemez szerintem.
MA: A nyitószám az első olyan dal is egyben, amit közösen írtunk, együtt, zenekarként. Hallatszik rajta, hogy egy meghatározott térbe és időbe mennyi apró ötletet szerettünk volna belepasszírozni. Aztán ez volt Justinnak (Justin Van Der Volgenről, a zenekar basszusgitárosáról van szó) az első lemeze, amit egyedül kevert. Ő ezen a lemezen tanulta a keverést - az új albumunkon pedig már teljesen övé a produceri kredit. Szóval minden teljesen új volt számunkra.

Gondolom, Sacramentóban nem volt túl nagy diszkópunkszcéna...
NO: Igazából nem volt ott semmilyen színtér.
MA: Mi voltunk a szcéna, az volt, amit mi éppen játszottunk és amilyen nevet éppen kitaláltunk a stílusunknak. Ez egy nagyon kicsi város, és inkább punkzenekarok vannak arrafelé, szóval mi voltunk az őrült újítók, akiket megbámulnak.

Aztán elköltöztetek New Yorkba, ahol viszont akkoriban bontakozott a DFA kiadó (az LCD Soundsystem vezetőjének, James Murphynek a lemez- és produkciós cége) körül egy karakteres társaság, az LCD Soundsystem mellett a Rapture, a Radio 4, a, és ebbe a !!! is tökéletesen beleillett.
NO: Igen, az nagyon szerencsés és izgalmas egymásra találás volt, James volt az első figura, aki megértette, hogy mit is akarunk. Nagyon jó élmény volt, amikor lesett neki is és nekünk is, hogy ugyanarról beszélünk. Timbaland, Neptunes, Daft Punk - "óóó igeeen, ember, végre valaki". Vicces volt, hogy annyi évet kellett várni egy ilyen beszélgetésre.