A dalokhoz tért vissza a Radiohead

Vágólapra másolva!
Bár az új Radiohead-lemezzel kapcsolatban nem az a fő kérdés, hogy milyen, azért mi mégis meghallgattuk, és nem is bántuk meg. A tagcsere után kicsit bizonytalanná vált a Sugababes, amely azért így is leszállít néhány potenciális slágert, míg Jennifer Lopez megmutatja, milyen poplemezt eredményezhet egy boldog házasság. Kid Rock visszakanyarodik a sikert meghozó formulához, Robert Wyatt semmihez nem hasonlító zenét csinál továbbra is, míg Péterfy Bori jó poplemezzel kezdi meg az Amorf Ördögök utáni életet. Lemezajánló.
Vágólapra másolva!

Péterfy Bori & Love Band

Várakozások: A kétezres évek népszerű, már legalább a mainstream előszobájáig eljutó magyar zenekara, az Amorf Ördögök ugyan idén áprilisban, három nagylemez után feloszlott, de az önmagát rendszerint kacatpopként definiáló együttes rajongóinak nem kellett sokat várni a folytatásra. Alig pár hónappal a csapat hattyúdala, az összegző/best of Pokoldiszkó megjelenése után máris itt egy új lemez, amelyet ismét együtt hozott össze a dalszövegekért és egy időben jól ápolt bajuszáért is felelős Tariska Szabolcs, illetve a zeneszerző-hangszerelő-producer Tövisházi Ambrus (lásd még Eric Sumo Band) Péterfy Bori énekesnőnek, aki nem mellesleg szintén az Amorf Ördögökből lehet ismerős.

Eredmény: Elvileg tehát minden adott lenne ahhoz, hogy az anyazenekar munkásságának egyenes folytatását kapjuk, de aki arra számít, hogy az Amorf Ördögök szertelen, csapongó barkácspopzenéje köszön vissza ezen a címnélküli albumon, az csalódni fog; az új anyag szerencsére jóval ambíciózusabb és összefogottabb ennél, ha már választani kellene, akkor leginkább rocklemeznek nevezhető, az 'amorfos' balkáni-elektronikus-békebeli tánczenés hangszerelési megoldások és zenei viccek csak nyomokban (vagy még úgy sem) fedezhetőek fel rajta. Ami pedig ugyancsak üdvözlendő, hogy bár Bori "civilben" színésznő, a végeredmény egy cseppet sem lett egy tipikus, maníros színészlemez, vagy fellengzősen dívás, nagyon helyesen inkább a vagánycsajos attitűd a meghatározó. A beharangozó sláger, a lötyögős reggae-ből sodró, orgonás popzenébe átcsapó, fülbemászó Hajolj bele a hajamba pont ilyen, de hasonlóképpen kitűnő a Hello modern dizájn feszes elektropopja, a Szüret csapkodós-zajos diszkópunkja, vagy a zúzós Hideg lány feedback-orgiája, a lassabb dalok közül pedig talán a Lovasi Andrással közös duett, a Délelőttök a kádban, vagy a picit Nicós, álmatag Klímamenekült a legjobban sikerültek.

Kiknek ajánlható: Azoknak, akik szívesen meghallgatnának egy jó, magyar nyelvű poplemezt.

Olyan, mint: Ha már színészlemezek; sokkal inkább Juliette Lewis mintsem Hernádi Judit.

(SZSZCS)